Megtanuljuk a válságot válságként kezelni
Egy hete önkéntes karanténban vagyunk családommal. A Föld durván gyógyítja önmagát, mert mi durván tettük tönkre.
Egy hete önkéntes karanténban vagyunk családommal. A Föld durván gyógyítja önmagát, mert mi durván tettük tönkre.
Képes-e szót fogadni a fogyasztó, aki megszokta, hogy minden áron érvényesíti a jogait, és megcselekszi, amit megkövetel a civilizáció, amelyben él; képes-e szót fogadni, amikor az élete értelme, hogy vásárol, szolgáltatást vesz igénybe, s bármi áron elűzi unalmát; képes-e szót fogadni, ha a szófogadás kényelmetlenséggel jár?
A jelenlegi vírus legfőképp az idősebbeket veszélyezteti, olvashatjuk mindenhol. Senki nem akarja megkockáztatni, hogy az Olaszországban látottak nálunk is megismétlődjenek, ezért fokozott óvatosságra szólítják fel a nyugdíjasokat. De mégis hogyan történik ez?
A napokban sokat gondolok nagyapámra, aki hat évet ült börtönben Ceausescu alatt, ennek nagyrészét abban a tudatban, hogy életfogytiglant kapott…
Duplán is különös, hogy gondot okoz az átlagembernek néhány napra, hétre, hónapra lassítani, már most a bezártságtól szenvedünk. Egy krónikus ágyhoz kötött beteg évekig bezártságra van ítélve…
„A katona csatázott, a kancellár cselt szőtt – írja Ottlik Géza Történelem című tárcájában −; de amiről a történelemkönyv hallgat, mit csináltak az emberek?” Nos, ezúttal éppen ültek otthon, illetve ülniük kellett volna otthon, kinyúlt mackónadrágban, könyvvel a kezükben, vagy csak úgy, egy kicsit a semmibe révedve, a szerencsésebbek esetleg egymás kezét szorongatva. Mi ez ahhoz képest, amit például a feleségem nagymamájának kellett átélnie?
Azért sem vagyok, s nem is lehetek ennyire naiv − hogy ott folytassam, ahol abbahagytam −, mert látom, miként reagálnak Európa-szerte az emberek a járvány miatti korlátozásokra. A túlnyomó többség egyedként viselkedik − mert hatalmas tévedés lenne a posztmodern nyugati embert individuumnak nevezni, ahogyan magára gondolni szeret.
Most tavasz van és csend és csőd és halál. Tudom, béna nyitás, de ezt mondta álmomban Tom Hanks.
Schell Gergely tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta szakértőként részt vett a 2015-ös migrációs krízis, önkéntesként pedig az elmúlt évtized árvizeinek kezelésében. Krízisszakértőként készít anyagokat a Drót számára.
Weiner Sennyey Tibi barátom keresett meg azzal, vezessek naplót a veszélyhelyzet idején. Soha életemben nem vezettem naplót. Ahogy világjárványból is ez az első, amiben részem van. Bizakodjunk, hogy egyben az utolsó is.