Most tavasz van és csend és csőd és halál. Tudom, béna nyitás, de ezt mondta álmomban Tom Hanks – aki a katalán Mossos egyenruháját viselte – miközben erősen megragadta a vállamat, annyira, hogy egyből felébredtem. Egyébként semmi erőm nem lett volna egy újabb bezárt napra ébredni.
Tegnap jobb volt. Izgatottan keltem, mert én voltam a soros, hogy kimenjek a boltba, aznap már hatodik napja nem hagytam el a lakást. Tibor két nappal előtte elintézte a bevásárlást, én pedig jobbnak láttam egyáltalán nem kimenni, amíg tart a gyerektől már két hete elkapott felsőlégúti gyulladásom és nyilvánosan rámtörhet a köhögés. Tibor szerint még a végén, rákötnek egy lángoló dárdával átdöfött bika hátára.
A boltba csak egyesével lehet bemenni. A spanyol intimszféra három-négyszeresének távolságát tartva várakozunk az utcán. Két idősebb nő van előttem, a távolság ellenére látszik, hogy barátnők. Egymástól két méterre állva beszélik meg azokat a dolgokat, amiket egy hete még egy kávézó teraszán, olívaolajos pirítóst reggelizve tettek volna. Bárcsak még mindig Barcelonában lennék, most nekem is lenne kivel kétméterről, nem pedig egy képernyőről beszélgetni. Akciós az eper, két tálca egy euró.
Kezdenek kirajzolódni a magyar és a spanyol Facebook csoportjaim közötti kommunikációs különbségek járvány idején. Olvasom, hogy beszólogatnak az időseknek a buszon és az utcán. A spanyoloknál tabu az idősek leckéztetése, főleg látatlanban. Mindenki tudja, hogy a rendőrök dolga az indokolatlanul flangáló embereket hazaküldeni vagy megbírságolni (100-tól 30000 euróig terjedően).
A gyereket a kétméterszer nyolcméteres udvaron futtatjuk. Torreádorosat játszunk egy konyharuhával, mégsem tudom lefektetni tizenegyig és hajnali ötkor már fent van. Ennyit a fektetés utáni és a hajnali munkavégzésről, az utolsó reményemről, hogy lehet még dolgozni a megmaradt projekteken. Egy magyar csoportban valaki arról panaszkodik, hogy van egy nagy udvaruk, de hát ott nem tud biciklizni a kislánya, mostmilesz.
Komolyan megfontolom, hogy holnaptól, a karantén idejére blokkolok minden ismerőst, aki kertben rohangáló gyerekes, nappaliban nyugisan jógázó, napsütötte teraszon függőágyban olvasó képeket posztol.
8. nap
Ha én is Istent keresném a vírusban, ahogy egyre többen teszik, az alábbi következtetésekre jutnék:
- Isten nem szereti a zárt térben tartott tömeges szertartásokat.
- Isten szeretné, ha jobban figyelnénk a tudósokra, ha nem legyintenénk a szakértőkre.
- Isten szeretné, ha megtanulnánk becsülni az ápolókat és nem üldöznénk el a fiatal orvosokat.
- Isten szeretné, ha tisztelnénk az áruházi dolgozókat és ha jobban nekifeküdnénk a robotizálásnak.
- Isten szereti a vegetáriánusokat.
- Isten hisz Gretában és úgy döntött, segít a generációjának.
Sevilla, 2020. március 21.
