Fáss Krisztina: Az előkelő és a kevésbé előkelő
Patrícia lovaglás közben akaratlanul is elmosolyodott. Ugyanis az utca tele volt parasztokkal, és ez mosolygásra késztette őt.
Patrícia lovaglás közben akaratlanul is elmosolyodott. Ugyanis az utca tele volt parasztokkal, és ez mosolygásra késztette őt.
Miért is érdekelné őket, hogy mit gondolnak mások?
Mi is történhetett? Hogyan került Péter üdvözlete egy hónappal a halála után édesanyja kezébe? Vajon a túlvilágról küldhette? Egészen rejtélyes eset.
Hajnalodott. A kis toboz ébredezett a fenyőfa ágán, körbenézett. Nem sok új dolgot látott, a megszokott erdőt, a maga végtelen nyugalmával. Szellő simogatta, a nap kibukkant végre, és első sugaraival végigsimított rajta. Jóleső érzés futott át rajta, a mindennapi egyhangúság számára idilli állapot volt. Látta, testvérei is felkeltek már, mindegyikük elkezdett nyiladozni a meleg hatására. A nap feljebb kúszott, a szellő azonban nem állt el, sőt, megerősödött. Az összes fa nyögött, hajladozott, s a szél immáron hevesen fújt. A kis toboz megijedt, mert olyan érzése volt, hogy nem tud elég erősen kapaszkodni, és lesodorja őt a fuvallat.
„Írjon novemberben egy novellát!” szlogennel indítottunk el idén egy felhívást a pócsmegyeri Karinthy Ferenc Könyvtárban. A szürke, járvánnyal terhelt novemberben az alkotás örömére akartuk felhívni az emberek figyelmét. Lehetséges gondolatindítónak Szálinger Balázs Fatüzelésű című versét választottuk, de sem a témát, sem a terjedelmet nem kötöttük meg.
Számos novellát kaptunk, a legfiatalabb szerző tizenegy éves, a legidősebb túl a hetvenen. A beérkező írásokat Szálinger Balázs véleményezte. Ezúton is köszönjük neki, hogy részt vett ebben a lelkes projektben. A megjelenéshez tizenhárman járultak hozzá. Köszönjük a Drót szerkesztőségének a publikációs lehetőséget.
Ebben az évben olyan kihívásokkal kellett szembenéznünk, amivel a legtöbben még nem találkoztak: milyen a barátainktól távol, elzártan létezni vagy, hogy milyen maszkot és kesztyűt húzni akkor is amikor nincs hideg és nem esik a hó.
Az Amigos a gyermekekért Alapítvány foglalkozásain résztvevő beteg gyerekek számára viszont már a pandémia előtt is mindennapok része volt az elszigeteltség és az elővigyázatosság.
Barátom volt, nem csak nekem, hanem a magyar irodalomnak és a kultúrának is. – Weiner Sennyey Tibor személyes búcsúja és fotója Szőcs Gézáról.
Hiába élünk a 21. században, a világ más – sokszor nem is olyan távoli részein – a nők jogai még mindig kevésbé számítanak.
Meditáció? Kiállítás? Itt és most? Megérkezés? A középút gyönyör és üresség között.
Valójában arra keresem a választ, hogy profánul szólva, egy legkevésbé sem profán témáról: „mi az Isten?”, legalábbis Weöres Sándor szerint mi. – Az előadás esszé változata most a DRÓTon olvasható.