Jelen(t)és
Kulcsár Géza teoretikus kontemplációja Farkas Mona ‘Jelenések’ című kiállítása felett
Kulcsár Géza teoretikus kontemplációja Farkas Mona ‘Jelenések’ című kiállítása felett
„Semmilyen módon nem rögzíthető, de még csak nem is modellezhető pontosan, hogy mi történik egy színházi előadáson a közönség tagjai és a játéktérben dolgozó színészek között.” – Formanek Csaba rendezővel Magyary Ágnes készített nagyinterjút a DRÓTra. Csaba 2022 április 9-10-11-én adja elő nagyszabású „Hádész” című monodrámáját a Kettőspontban.
„Gyanús az a művész, aki főállásban kultúrharcol…” – mondja Péntek Orsolya, aki elmegy szavazni. A 2022-es választások és népszavazás hétvégéjén alkotókat és közéleti embereket kérdeztünk meg arról, hogy elmennek-e és miért mennek el szavazni?
„…ez a szó mindig azt juttatja eszembe, amikor Dubrovnik óvárosát lőtték a tüzérségi ütegek. Olvasni erőfeszítés, ezt nem szabad elfelejteni, aki nem hajlandó erre az erőfeszítésre, az kívül marad a kultúrán, és aztán harcol.” – Vida Gáborral, a marosvásárhelyi Látó folyóirat főszerkesztőjével, íróval Magyary Ágnes készített interjút a DRÓTra
Miért fontosak a méhbarát kertek? Milyen eszközökkel tudjuk méhbaráttá tenni a környezetünket kicsiben és nagyban? Mi történik jelenleg a beporzó rovarokkal? Milyenné válna a világ a méhek és más beporzó rovarok nélkül? Ezekre a kérdésekre várjuk a választ a pályaműveken keresztül három kategóriában és két korcsoportban.
„…éppen szerencsés sokszínűsége révén igényli az identitáselbeszéléseket… … A 10 millió virológus országában miért éppen az irodalomhoz ne értene mindenki. … A múlt megismerése segít a jelen korlátainak szétfeszítésében, ha tetszik a ködképeink eloszlatásában.” – Petőfiről, Legendahántás című új könyvéről, a magyar irodalom lektűrösödéséről, olvasásról és írásról, kánonról és kultúrharcról, a modern emberről beszélgetett Magyary Ágnes Milbacher Róberttel. Az interjú a DRÓTon olvasható.
A magyar migránsok, akiknek sikerült átjutnia a határon, azok a közeli menekült táborba kerültek és a másnapi híreket forró teával és vajas kenyérrel a kézben hallgatták végig. Többjüknek a hallottaktól könnybe lábadt a szeme.
„A novemberi pályázaton azért vettem részt, hogy valaki, aki nem kötődik hozzám, mondja meg őszintén a véleményét legalább az egyik alkotásomról. Feltöltődőm tőle. Szeretnék jól írni.”
– Oh, ne haragudj, csak most ismertelek meg! – mondta a nő, és leült a férfi asztalához, kezével megtámasztotta állát, bizalmasan előre hajolt, az arca felragyogott. – Hogy vagy, mit csinálsz? És az öcséd? Emlékszem, egyszer úgy felmászott a játszótéren a nagy fára, hogy a tűzoltókat kellett kihívni.
Nincs két világ. A szakralitás számomra egyszerre misztikum, rítus, mágia és felajánlás. Angelus Silesius azt mondja: Aki a jelent látja, mindent látott, ami valaha volt, vagy valaha lesz. Misztikum Gyenes Zsolt és Szurcsik József, rítus Révész Ákos és Závorszky-Simon Márton, mágia Hollai Krisztina és Ladik Katalin, felajánlás P. Boros Ilona és Vincze Petronella műveiben, s Kalmár Jánosnál e négy aspektus egyszerre van jelen.