Három király éneke
Mi vagyunk a háromkirályok. Jöttünk hóból, jöttünk sárból,
jöttünk a sivatag porából, hogy megkeressük az újjászületettet.
Megkeressük mesterünk. Jöttünk Perzsiából, jöttünk Afrikából,
és jöttünk a fenséges hegyek legmagasabb fokáról. Miatta,
hogy őt megtaláljuk, akit ismerünk, akiről tudjuk, hogy ha meghal,
eltemetik, feltámad, és újból közöttünk lehet majd. Akiről tudjuk,
hogy – amint felnő – eljön az aranyló völgyekbe, guru lesz ott is
és a kasztokon átível tanítása. Tudása meghaladja az ész tudását,
értelme meghaladja az ész által belátható birodalmakat, vagyona
több, mint valamennyi kincs a földön, mert vagyona az éberség.
Vagyona az, hogy ő teljes egészében részesül a lét csodájában,
mert megteremtett minket az úr a kezdeti és a mindenben és a
mindenütt jelenlévő. Nevezd őt bárha Allahnak, bárha Krsnának,
nevezheted őt Istennek, Ő a mindenben és mindenütt jelenlévő.
Belőle indult és ő az aranyfonál, amely minden léten szövődik át.
Ő az út és mi vagyunk az Ő vándorló álmai. Boldogságunk oázis,
bánatunk pedig végtelen sivatag, hitünk, mint a felmelegített
ház a hóval betakart tájban. És még ha térdig is merülünk a sárban,
és még ha derékig is süllyedünk a sárban, és még ha nyakig is
süppedünk a sárban, és még ha el is nyel minket a világot borító
sár, nekünk akkor is kezünk ügyében marad az aranyló fonál;
mert magunkat húzzuk ki a bajból, magunkat emeljük fel hozzá,
mert királyokká lettünk, mikor rájöttünk, hogy mi vagyunk a mi
saját birodalmunk. Mert uralkodókká váltunk, mikor megtanultuk,
saját magunkon hogyan uralkodjunk. És te tanítottál erre minket,
te tanítasz most, születésedkor, életedben és halálodban is, rabbi
a legtisztább szavakkal és a legegyszerűbb tettekkel: hogy szeressük
egymást, hogy szeressük magunkat, hogy a szeretet utat mutathat.
Ez a szeretet volt most is a mi lámpásunk ezen a hosszú sötét
éjszakán, míg lelked világok között bolyongott. Ezért érkeztünk
ide, mi ezért jöttünk hóból, ezért jöttünk sárból és a sivatag porából.
És valahányszor újra és újra a világóra körbe jár és újra kattan,
mi újra útra kelünk és újra megtesszük hosszú utunkat, mert a
legegyszerűbb tanítás, a legtisztább tanítás, a legnagyszerűbb
tanítás, még a három királynak is, ó, törékeny Jézusurunk, te
tudhatod: mindig újramondható és mindenkor a legszebb.
Budapest–Szentendre, 2012. december 24. – 2017. december 24.
Ez a vers részlet a szerző UGAR című kötetéből, amely megvásárolható az Írók Boltjában.
UGAR
Az Ugar című kötetben az elmúlt tíz évben írott verseiből válogat a szerző. Ezek a versek az anya elvesztéséről és az azt követő gyászról, külső és belső utazásokról, járványról és háborúról, kertről és erdőről, állatokról és növényekről, tengerről és hegyekről, a hazáról és az otthonról, a bolygó kríziséről és a méhek szeretetéről, Isten és ember viszonyáról, de különösen a külső és belső ugar feltöréséről, megműveléséről és az állandó változásról szólnak.
Weiner Sennyey Tibor (1981) költő, író, méhész, a DRÓT főszerkesztője. A Szegedi Tudományegyetemen bölcsészkarán végzett 2008-ban. Békássy Ferenc életművének egybegyűjtője és életrajzának írója. Legutóbbi könyve A méhészet művészete című esszékötet. Legutóbbi verseskötete – a Pihik – 2015-ben jelent meg. Kertészkedik, méhészkedik, tanít, fotózik, sétál és kerékpározik, de főleg verseket és esszéket ír. 2023-ban József Attila-díjjal, 2024-ben méhészeti szakíró tevékenységét elismerve Boczonádi-díjjal tüntették ki és a Qubit tudományos-ismeretterjesztő folyóirat „év embere” díját kapta meg. Szentendrén él.
A könyv megvásárolható a bemutatókon és az Írók Boltjában.
