Wagner Nándor üzenete

Ahol a szabadság a rend,

mindig érzem a végtelent.

(József Attila)

 

A titkos kert

Krasznahorkai László japán témájú könyvében szerepel egy titkos kert, amelyet utazásai során a főszereplő keres, ám enélkül hogy észrevenné annak rejtett bejáratát, elmegy mellette[1] A keresett helyről ezt olvassuk:

„Egy kert, mely végtelenül bonyolult erők révén fejezi ki a végtelenül egyszerűt.”

A Gellért-hegyen a Filozófiai Kertről[2] is elmondhatjuk ezt: a végtelenül egyszerűt fejezi ki, végtelenül bonyolult erőket megidézve.

Az első filozófiai kertet Japánban egy buddhista filozófus szerzetes, Inoue Enryó[3] alapította Tokió mellett a XX. század elején. Ez a filozófia templomkertje, a Tetsugakudo Park, ahol 2009-ben elhelyezték Wagner Nándor alkotását is[4].

A Filozófiai Kert Wagner Nándor szándéka szerint üzenet a jövő nemzedékeinek az emberi élet titkáról. Egy olyan szabadtéri szentély, amely megszólít, és élni segít. A reményről szól egy zavaros világban. A műalkotás titka mindig mindenki számára személyes módon nyilatkozik meg.

Azt szeretném, ha senki nem menne el a titkokat rejtő kert mellett úgy, hogy nem találja hozzá a bejáratot. Az itt következő gondolatok ehhez a kapuhoz szeretnének elvezetni, hogy azokon tovább lépve kapcsolódhassunk a Végtelen bonyolult erőihez, amelyek a végtelenül egyszerűhöz elvezetnek.

Az önismeret

A Kert bejáratánál álló kövön ezt olvassuk: Egymás jobb megértéséért. Ez a három szó egy aktualizált formája annak a feliratnak, amely a Delphoi szentélyben volt olvasható: Ismerd meg önmagad! Az ember nem juthat önmaga megismerésére, csak a másik megértésén keresztül. Amint azt József Attila írja:

„Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.”

 

Tamás evangéliuma[5] szintén az önmegismerés fontosságát hangsúlyozza:

„Ha megismeritek magatokat, akkor megismertettek, és fölismeritek, hogy az élő Atyának fiai vagytok. De ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység.” (3)

Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak az önismereti módszereket hirdető csoportok. Egyre több ember keresi önmagát, mert elveszettnek érzi magát a világban. Az embereknek ez az önmagát-keresése ritkán vezet el ahhoz a megismeréshez, amelyről a Delphoi szentély felirata és Tamás evangéliuma szól. Mintha ugyanarról lenne szó, de mégsem!

Az önmagát kereső ember ugyanis soha nem érhet célhoz, az önmagát kereső ember folyamatosan tékozolja az életét. Ezt a paradoxont Jézus úgy fogalmazta meg, hogy aki a saját lelkét akarja megmenteni, az önmagát romlásba viszi[6]. Az önmaga körül keringő ember, aki saját üdvét kergeti, az saját bálványszobrát csiszolgatja. Lehet sikeres, lehet hatékony, de szellemi értelemben „lényeg-telen” marad és élete a romlás felé tart. Ez igaz arra a közösségre is, amely magába zárkózik, önközpontúvá válik, az önreferencia betegsége hatalmasodik el rajta.

Az önmegismerés útja találkozásokon keresztül vezet, egymás megértésén keresztül vezet. Nincs más út önmagunkhoz. Ez a Filozófiai Kert első üzenete.

Exkurzus A: A megismerésről

Gyakran emlegetjük a megismerést, de ritkábban gondolkodunk el annak folyamatán. Itt van ez a kert és a szoborcsoport, ennek megismerése alkalmat ad arra is, hogy megfigyeljük a megismerési fázisokat. Senki nem kényszerített erre a felfedezésre, ez egy olyan kaland, amelyet a saját gyönyörségünkre teszünk. Szellemi élvezet[7], és nem feladat. Rápillantunk a szobrokra, és először egy átfogó benyomást nyerünk a műről, mint egészéről. Azután körbejárjuk, és az egyes elemeit szemléljük meg. Amikor a részletekre figyelünk, akkor el kell, hogy engedjük figyelmünkből az egészet. Ahhoz tehát, hogy az egész titkához közelebb kerüljünk, szükségünk van arra, hogy átmenetileg elveszítsük a teljesség perspektíváját. A részletek azonban csak a teljes egészben elfoglalt helyük által nyerik el valódi jelentésüket. A mű egészének megértése és a részletek megismerése egymást kölcsönösen feltételezi.

Wagner Nándor képessé vált arra, hogy önmaga kortársa[8] legyen, ennek bizonyítéka ez az alkotása is, amely szoros kapcsolatot mutat korának poszt-modern tendenciáival. A megjelenített szereplők a történelmi idő négy évezredével kapcsolnak össze, szokatlan, szinte önkényesnek tűnő módon. Egymás mellé helyezésükkel a művész az emberiség szellemi hagyományainak különféle szövegeit is összekapcsolja[9]. A megidézett személyeknek a jelen (és a jövő) számára történő megjelenítése korunk kérdéseire reflektál, amelyek végső soron az egyetemes ember örök kérdéseihez kapcsolódnak[10]. A műalkotás nem kínál semmiféle zárt, didaktikus választ, ehelyett új értelmezési tereket nyit a személőben. Akár többet is egyszerre.

Polányi Mihály –a világhírű magyar természettudós és filozófus, aki szintén emigrációba kényszerült, mint Wagner Nándor félszáz évvel később – a személyes tudás két szintjeként említette a valóság részleteiről nyerhető tudást, és a valóság egységéről nyert ismeretet. A műalkotás egysége mindig többet tartalmaz, mint részleteinek összege, és ez a többlet meghatározhatatlan. A végtelenre nyit ablakot, egy fénynyalábot bocsát tudatunk rejtett tartománya felé. A megismerés folyamatában tehát a tudatnak egy olyan „ismeretlen” tartománya nyilatkozik meg, amelyről úgy van előzetes tudásunk, hogy nem is tudunk róla[11]. A Filozófiai Kert ehhez a rejtett tudáshoz kíván utat mutatni.

 

Az örök törvény

Wagner Nándor szenvedélyesen kutatta a törvény titkát, azoknak az életét, akik törvényt adtak az embereknek. A Filozófiai Kertben ilyen mérték-adó emberek kaptak helyet. A Gellért-hegyen szereplő szobrokon kívül a szobrász megformálta a babiloni Hammurapi, Mózes, és Jusztiniánusz bizánci császár alakját is. (A Mózes másolata Dunaújvárosban látható.)

A káoszból a mérték által lesz rend, kozmosz. A mértékét vesztő világ visszazuhan a kaotikus rendezetlenség állapotába. Az élet: rendezettség, a halál: szétbomlás.

Volt egy görög bölcs, aki azt állította, hogy minden dolog mértéke az ember. Azt hiszem ez nem volt túl nagy bölcsesség, ha a természet mai állapotát tekintjük. Annyiban azonban igaz lehet, hogy éltek és ma is vannak mérték-adó emberek. Ők azok, aki felismerik a teremtő folyamatban az örök mértéket, akik segítenek az embereknek, hogy életük mértékét harmóniáját megleljék.

Gondolkodásunkban uralkodóvá vált, hogy a törvényt jogi és természettudományos jelentésében értelmezzük. Az előbbi kényszerítő szabályokat jelent, az utóbbi személytelen szükségszerűséget. Az örök törvény azonban más természetű: az igazság törvénye lényege szerint nem előírás és nem szükségszerűség, hanem szabadság.

Jézus is ebben az értelemben beszélt róla:

„Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.[12]”

Beszélünk erkölcsi törvényekről, mint az emberi együttélés szabályairól. Az erkölcs azonban csak azok számára fontos, akik előtt homályba borult az igazság. Amikor elvész az erény és a szeretet, akkor kap szerepet az erkölcs, mint szabály. A tao te king szavaival[13]

az út ha elvész, itt az erény

az erény ha elvész, itt a szeretet,

a szeretet ha elvész, itt az erkölcs

 

A Delphoi-szentély első parancsa is a mértékről szólt: „mindent mértékkel”. Azonban az erény is lehet bálvány: ezért az erényességben is szükségünk a mértékre. A tekintélyelvű, hatalom-mániás emberek kényszeresen emlegetik az erkölcsöt, a rendet és a kötelességet. Leginkább azok, akik saját életükben kevéssé ismerik a mértéket.

 

Kelet és Nyugat találkozása

Korszakhatáron élünk. A 20. század ennek számtalan jeleit mutatja, az utóbbi negyedszázad még inkább. A világ átrendeződik körülöttünk, a korábban uralkodó világszemléletek erejüket vesztették, nem szabályozzák többé életünket. A korszakváltást csak azok a tradicionális intézmények fogják túlélni, amelyek képesek szembenézni ezzel a tény-helyzettel, és képesek érvényes módon reflektálni a formálódó új világra.

Megváltozott az, ahogyan a teret észleljük és benne önmagunkat, és megváltozott az idő észlelési módja is. Más térben és más időben telik az életünk, mint őseinknek évszázadokon keresztül. Másként észleljük helyünket a társadalomban és a világegyetemben is. Sokak elementáris tapasztalása lett a hely-nélküliség, a kétségbeejtő otthontalanság. Ezért a felfokozott identitáskeresés, az emberek a csoport-azonosulásokban keresik az otthonukat. Az identitás azonban csak látszólag egyesít, valójában inkább elkülönít. Az identitásaiba kapaszkodó ember önmaga életét keresi, ezért nem találja azt. A magasabb önismerethez ugyanis csak azonosulásokon túl, azok elengedése és átvilágítása útján juthatunk.

A nagy korszakváltások több generáció alatt történnek, akik benne élnek a folyamatban, azoknak nehéz reflektálni arra.

Az emberi létről alkotott –elődeinktől örökölt – nézeteink változásaival szembenézni nem könnyű. Márpedig az ember vajúdó állapotban van, szó szerint kínzóan fontos, hogy világra hozzunk egy új emberképet. Olyat, amely egyrészt magába öleli az emberiség korábbi tudás-kincsét, másrészt valóban képessé tesz emberségünk megőrzésére egy egészen új világhelyzetben. Komoly a veszély, hogy a természet fogságából kiszabadult ember saját mesterséges világának foglya lesz. A tét személyiségünk szabadsága, ezt pedig csak önmagunk és egymás megértése által találhatjuk meg.

A Filozófiai Kertben a Bölcsesség keleti és nyugati mesterei találkoznak és életük példájával önmagunkhoz hívnak.

Ezeknek a személyeknek együttes megjelenítése elképzelhetetlen lett volna akárcsak száz évvel korábban is. A keleti és nyugati kultúrák évszázadok óta tudtak egymásról azonban találkozásukban teljesen fordulópont következett be a 19. század végén, ill. a 20 század első felében. Egyrészt felgyorsult a globalizációs folyamat a tudomány, a technika és a gazdaság terén, másrészt a filozófiai és vallási irányzatok között is egyre intenzívebbé vált az interferencia. Nagyon sok nyugati ember fordult a keleti világnézetek és szellemi praxisok felé, és a keleti népek is egyre nyitottabbá váltak a nyugati értékek befogadására.

Néhány fontosabb tényt megemlítek, amelyek útjelzők ebben a folyamatban, nagyon sok mást is lehetne.

• 1875 Teozófiai társaság megalakulása
• 1879-1910 Oxford -– Kelet Szent könyvei angol fordítása 50 kötet
• 1893 Chicago – vallások világtalálkozója, a Világkiállításhoz kapcsolódva a vallások első világparlamentje
• 1901-06 Tokió – a filozófia templomkertje (Konfuciusz, Buddha, Szókratész, Kant)
• 1912 Antropozófiai társaság megalakulása

Magyarországon::

• 1885 Duka Tivadar: Körösi Csoma Sándor dolgozatai
• 1893 Hollósy József: Buddhista káté, az első magyar nyelvű könyv a buddhizmusról
• 1907 tao te king első magyar fordítása, Stojits Iván teozófus
• 1911-13 Lénárd Jenő: Dhammó I-II. Buddha tanításáról az első összefoglaló munka magyar szerzőtől
• 1924 Bhagavad Gítá első magyar fordítása, Maróthy Margit teozófus

A keleti és a nyugati kultúrák találkozása és kölcsönhatása jelentős mértékben átalakítja az emberről kialakult nézeteinket. A Filozófiai Kert ebbe a történelmi folyamatba illeszkedik.

Fontos megjegyezni, hogy a kultúrák találkozása több-dimenziós folyamat, és korántsem probléma-mentes. A filozófiai és vallási megismerés különböző útjai, valamint a társadalomfejlődés különbözőségei sok olyan kérdést felvetnek, amelyekre ma még nincsen válasz. A nyugati kultúrák számára az ember tudati életéhez kapcsolódó keleti gyakorlatok jelentenek új értéket, míg a keleti kultúrák számára viszont a nyugati társadalomfejlődés humanista értékei nyújthatnak pozitív mintákat. Sajnos egy ezzel ellentétes folyamat is történik napjainkban: vannak nyugati törekvések, amelyek a keleti despotizmust importálnák, és vannak keleti országok, amelyek a nyugati technika lélektelenségével versenyeznek. Kelet és Nyugat ma hasonló kihívásokkal küzd, csak közösen találhatják meg a választ az emberiség globális problémáira.

 

Exkurzus B: József Attila

Nagyváradon, Wagner Nándor szülővárosában található József Attila[14] szobra, amelyet a művész eredetileg 31 éves korában, 1953-ban Budapesten alkotott[15]. Abban az életkorban volt, mint a Költő földi életének utolsó évében. Nemcsak az életkor, de az élet tragikumának átérzése adta azt a mély azonosulást, amelyből ez a mű megszületett. József Attila szobra közvetlen szellemi előzménye az életmű zárásaként elkészülő Filozófiai Kertnek.

József Attila személyében ott van a modernitás tragédiája, a felvilágosodás értékeinek eltorzulása és meghasonlottá válása. A szabadságból a gazdagok korlátlan gyarapodása és a szegények kifosztása, az egyenlőségből a szolgák egyenlősítése, a testvériségből pedig a népek közötti gyűlölködés lett. A fasizmus és a bolsevizmus ennek következménye. Napjainkban tapasztaljuk, hogy az emberiség nem tanult a XX. század tragédiáiból. A modernitás nyertesei megpróbálták megúszni, hogy ne kelljen szembe nézniük azzal a feladattal, amelyet a felvilágosodás kritikai átvilágítása jelent, így aztán szinte ellenállás nélkül nyernek teret azok az erők, amelyek a felvilágosodás értékeinek felszámolására törnek.

József Attila szobra erőteljes és reményt sugárzó. A Költő egyik kezét lezseren zsebre dugva, a másikat ökölbe szorítva, lendületesen lép előre, a szabadság felé. Ez nem egy halálba induló ember mozdulata. Wagner Nándort minden bizonnyal szintén megkísérti a kétségbeesés szelleme, és a Költő szobrában adja meg saját válaszát: azért is! Mintegy feltámasztja a Költőt, aki reményteljesen a szabadság felé hívja a szemlélőt. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Wagner Nándor egész életében a szabadság törvényét kereste. Azokat az embereket állította szemünk elé, akik a szabadság rendjét képviselik, és ezáltal a végtelen megismerésének élményét sugározzák. „Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent.”

 

Mahátma Gandhi[16]

A Filozófiai Kertben másként mutatkozik meg az idő, mint megszokott számunkra. A megjelenített személyek Ábrahámtól Gandhiig mintegy négy évezred és több földrész képviselői. Európát egy személy képviseli: Assisi Ferenc. Ami összeköti őket, az nem más, mint az örök mérték forrására irányuló tekintet, az igazság szeretete.

Gandhi, József Attila és Wagner Nándor csaknem kortársak voltak. A szobrász 15 éves, amikor József Attila élete tragikus véget ér, és 26 éves, amikor Gandhit meggyilkolják. A művész azonban nemcsak a tragédiájukat látja, hanem áldozatuk méltóságát és minden idő feletti értékét.

Gandhi alakja előre lép, mozgásban van, mint József Attila. A két szobor kéztartása azonban nagyon különböző. Amíg József Attila egyik keze lezser módon a zsebében, másik keze ökölbe szorítva, azaz mindkét keze jogos indulatainak visszafojtottságáról tanúskodik, addig Gandhi összetett kezei a belső összeszedettségét mutatják. A két ember sorsa nem tehető mérlegre, nem összehasonlítható. Amire viszont Wagner Nándor non-direkt módon figyelmeztet, az a belső centrum felébresztése. Enélkül a pusztulás felé halad az életünk. Ezt nem pótolja semmiféle „spirituális” hablaty, vagy vallásos demagógia.

Gandhi politikus volt. Népe szabadságáért küzdött, mint egykor Mózes. A társadalmi igazságtalanságok ellen küzdött, mint egykor a próféták, az érinthetetlenek jogaiért is kiállt. Nem volt simulékony ember, de tisztelte az ember méltóságát.

Gandhi élete arról tanúskodik, hogy lehetséges a politika erkölcsi alapra helyezése. Három szellemi forrásból táplálkozott az ereje, egyik sem hagyható figyelmen kívül:

• saját hindu vallási hagyománya, a Bhagavad Gítá tanítása
• az Evangélium hűséges követése, a vallási kötelékektől szabadon
• az Európai humanizmus öröksége, az emberi jogok tisztelete, társadalmi elkötelezettség

Milyen esélye lehetett Gandhinak, hogy győz a Brit világbirodalommal szemben? Milyen esélye lehetett Mózesnek, hogy győzhet az egyiptomi fáraó hadseregével szemben? A józan ész szerint semmi. És mégis megtörtént, a szabadság utat tört a hamis renddel szemben.

 

Bodhidharma[17]

Bodhidharma egy indiai buddhista szerzetes volt, aki Kínába ment. A hagyomány szerint kilenc évig meditált a Shaolin hegy egyik barlangjában, majd megvilágosodása után tanítani kezdett. A csan/zen-buddhizmus első pátriárkájaként tisztelik.

Kínában ekkor már több mint öt évszázada jelen volt a buddhizmus, de hiányzott annak valódi megtapasztalása. A csan/zen a szavakon túli tapasztalásra helyezi a hangsúlyt. Ami fontos, az test és tudat egyesítése az elme csendjében – túl minden nézeten, túl a nézetek ütköztetésén.

A csan/zen meditáció az utóbbi évtizedekben utat talált a kereszténységhez is, néhány jezsuita és bencés szerzetes komoly gyakorlójává vált. A buddhista meditáció egy másik formája, a déli buddhizmusban gyakorolt vipassana, szintén egyre inkább terjed a világban[18], a neves izraeli történész, Yuval Noah Harari is említést tesz annak gyakorlásáról egyik könyvében[19].

A hagyomány Bodhidharma nevéhez kapcsolja a harcművészetek megszületését is, ezekben a gyakorlatokban a test és a tudat magas szintű egységének megvalósítása történik. Amikor a kultúrák találkozásiról és interferenciáiról beszélünk, akkor ennek a jelenségnek fontos része a jóga és a harcművészetek széleskörű terjedése a világban.

 

Assisi Ferenc[20]

Assisi Ferenc himnuszával kezdi Ferenc pápa azt az enciklikáját[21], amelyben közös otthonunk iránti felelősségünkről szól.

„Áldott légy, Uram, földanya-nővérünkért, ki fenntart és ellát minket, gyümölcsöket terem, színes virágokat és füvet.”

Az egyetemes testvériségről és a társadalmi barátságról szóló másik korszakos jelentőségű enciklikáját (Fratelli tutti) Ferenc pápa Assisiben, Szent Ferenc sírjánál írta alá 2020-ban.[22]

Assisi Ferenc nemcsak a katolikusok (és nemcsak általában a keresztények) számára jelentős, személye maga is fontos kulturális kapocs[23]más vallások felé is. A ferences rend a buddhista szanghához hasonlón eredetileg kolduló rend volt, és az élet áhítatos tisztelete hatotta át. Hasonló derű jellemzi, mint ami Buddha ábrázolásain is látható. Assisi Ferenc nem kisebb vallási reformer volt Európában, mint fél évszázaddal korábban Bodhidharma Kínában.

Assisi Ferenc személyéből áradó üzenet aktualitását Ferenc pápa említett két enciklikája is bizonyítja, mindkét dokumentum „világra szóló” jelentőségű, és messze túlmutat a keresztény vallás határain.

Wagner Nándor elkészítette Földanya nővérünk szobrát is, amely a budai Vár oldalában, a Bécsi kapu tér közelében szemlélhető. Ha valaki még nem látta, ne mulassza el felkeresni.

 

Szimbolikus formák

A Filozófiai Kert centrumában egy ezüstgömb látható. Egy gyöngyre emlékeztet, amelyben a Mindenség tükröződik. Olykor a telihold fénye pihen meg rajta, és szóródik szét a körben álló szobrokon.

A gömb az ősóceánra utaló sötét térben ragyog, amelyet a Földet szimbolizáló négyzet határol kívülről. A mélység sötétje fölé emelkedik az Eget szimbolizáló körgyűrű. Az Ég dimenziójában elhelyezkedő Mesterek alakja a centrum felé fordul. Nem tudjuk eldönteni, hogy a gömb az ő tekintetüktől nyeri-e fényét, vagy ők kapják a centrumból a világosságot.

A gömb utalás lehet arra a példázatra is, amikor Jézus gyöngyhöz hasonlítja Isten királyságát[24], amelyre rátalálva a kereskedő mindenét eladja, hogy megszerezze azt.

A gyöngyről eszünkbe juthat Aphrodité (Vénusz) is, a szerelem istennője, akit Botticelli festményén csodálhatunk, amint egy gyöngykagylóból születik. Nem tévedünk, ha Vénuszban a megszemélyesített isteni Bölcsesség, Sophia egyik alakját ismerjük fel.

Talán kevésbé fontos, de érdemes észrevennünk, hogy az „égi körben” elhelyezkedő öt alakzat egy szabályos ötszög csúcsain áll. A pentagramma az egyetemes ember szimbóluma, sokáig a tudományok kulcsának tartották, Paracelsus szerint a leghatalmasabb jel. Jelölte az öt bolygót, az öt őselemet és az öt érzéket is.

 

Ábrahám

Ábrahámot arccal a földre leborulva látjuk, mintha az a pillanat elevenedne meg, amikor „a hit atyja” a három hírnököt fogadja Mamré tölgyesében[25]. Ezt az eseményt örökíti meg Rubljov ismert ikonja[26] is, és Chagall festménye[27]. A három angyal három üzenetet közöl a jövőre vonatkozóan: ígéretet a születendő gyermekről, a közelgő ítélet hírét, amely a vétkes városokra vár, és a szabadulás reménységét Lót családja számára.

Ábrahám úgy van itt előttünk, mint egy híd, amely összekapcsolja a Földet és az Eget. Wagner Nándor a hit lényegét ragadja meg, amely nem tantételekben áll, nem un. hit-igazságok elfogadását jelenti, hanem a szív nyitottságát.

Ábrahám története sok talányt rejt magába, ezekkel most nem tudunk foglalkozni. Ami a legfontosabb, hogy Ábrahám által egy sajátos hit útja nyílik meg. Ez a hit nem egy absztrakt „legfőbb lény” gondolati képzete csupán, hanem „Valaki”, Aki Ábrahámot a hit atyjává emeli. Ekkortól szólítható meg az Örökkévaló, mint „atyáink Istene”.

A Filozófiai Kert összes szereplőjére kivétel nélkül érvényes, hogy

• kimozdulnak saját örökölt vallási közösségükből, az otthontalanságot választják
• életüket valami olyan szolgálatnak áldozzák, ami „több mint az élet”
• mértékadók és szabadok; azaz nem rabjai sem az anyagi javaknak, sem semmiféle „spiritualitásnak”

Exkurzus C: A két út

Ábrahám felől tekintve két irányba haladhatunk, kétfelé ágazik az út, noha a két irány egyetlen kört alkot. Az óramutató járását követve Ekhnaton, majd Jézus alakja következik. Mindketten megszólítják az Örök Mérték ősforrását. Ők képviselik az isten-hívők útjait, az ima útját követik.

• Ekhnaton a fénymisztika első ismert képviselője a Napban a fény három dimenzióját tiszteli: a láthatót, az érthetőt és szív megvilágosítóját.
• Jézusban úgy jelenik meg az Ember, mint akiben a Teremtő gyönyörködik

Az óramutató járásával ellentétes irányba indulva Lao-ce és Buddha alakja mellett haladunk el. Ők az isten-nélküli megvilágosodás útját jelenítik meg. Az ő kapcsolódásuk az Örök Mérték ősforrásához nem dialógus-szerű, hanem a várakozó figyelem módján történik, ez a meditáció útja.

• Lao-ce tao-ja megnevezhetetlen, a létezés dinamikus ellentéteinek (jin és jang) folytonos áramlásában rejtőzik
• Buddha nem nevezi meg a „végső valóságot”, de állítja: van kivezető út a szenvedések körforgásából

Az útirányok közül választva, utunk nem lesz azonos azokkal, akik a másik irányt választják, de ha őszintén végigjárjuk saját utunkat, akkor megtapasztalhatjuk a kétféle út szimmetriáját és egyensúlyát.

 

Ekhnaton

Okkal kérdezhetjük, hogy miért éppen Ekhnaton? Miért nem Zarathusztra? Vagy Püthagorasz? Wagner Nándor egy interjúban elmondta, hogy több szoborcsoportot tervezett, ezek közöl azonban csak egy készült el. Számomra az ad magyarázatot Ekhnaton megjelenítésére, hogy Nap-kultusza a fény három dimenziójának egységét (a látható, az érthető és a tudatot megvilágosító), és az istenség lényegét, mint megközelíthetetlen világosságot nyilvánítja ki. Ekhnaton nemcsak a fénymisztika első ismert képviselője, hanem az isteni Egység prófétája is. Alakja ennek szimbólumaként szerep itt.

A szintén Egyiptomból származó filozófus, Plótinosz évszázadokkal később így ír a szellemi világosságról:

„Ez a fény, ha felragyog az emberben, megvilágítja, azaz átszellemíti, vagyis hasonlóvá teszi önmagához, az odafenti fényhez.”[28]

Ekhnaton személye felidézi az egyiptomi misztériumok világát, a mágia, az alkímia, a természet-misztika, a gnózis útjait. Az egyiptomi misztériumokra igen nagy figyelem irányult a felvilágosodás idején, különösen a szabadkőművesek körében[29]. Aligha tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy Ekhnaton személye itt a beavatás misztériumára általában is utal.

Lényegét tekintve beavatási misztérium az a bemerítési rítus is, amelyet a Próféta és Előhírnök Keresztelő János gyakorolt a Jordán partján, ahol fogadta a megújulást kereső embereket. Jézus maga is részesült ebben a beavatásban, és éppen ekkor kezdődött nyilvános tanítói tevékenysége.

 

Jézus Krisztus

Egyes vallásos keresztényekben olykor botránkozást kelt az, hogy Jézus Krisztus Buddha és más szellemi mester mellé került, velük azonos szintre. A botránkozók számára Jézus egy olyan istenség, akit sért, ha más emberekkel egy szintre kerül. Jézus azonban közösséget vállalt minden emberrel, aligha sértheti egy ilyen találkozás. Pál apostol még messzebb megy, amikor azt állítja, hogy Jézus rabszolgai alakot öltött fel. és nem tartotta zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő.[30]. Jézusnak földi életében nem okozott problémát bűnösökkel együtt lakomázni, noha vallásos kortársai botránkoztak ezen. A botránkozóknak tehát érdemes elgondolkodni azon, hogy egy isten-bálványt imádnak Jézusban, vagy valóban annak a Krisztusnak a közösségét keresik, aki a bűnösök közé jött.

A Filozófiai Kert nem egy meta-vallás szimbóluma, és nem is a vallások egyetemes egységéről szóló üzenet. Nem oldja fel a szellemi ösvények közötti különbözőségeket, nem kívánja egyetlen „tradicionális” masszába összegyúrni a hagyományok sokféleségét. Egymás jobb megértése ugyanis feltételezi a különbözőségek tiszteletét.

Miben áll Jézus Krisztus egyedisége? Tekintsünk el a „megváltás” későbbi vallásos értelmezésétől, amely a kereszthalált a bűnért fizetett elégtételként hirdeti[31]. Jézus életének ez a fajta vallásos értelmezése igen nagy akadály lett a személyéhez és tanításaihoz vezető úton, és megnehezíti, hogy, az emberségén átragyogó fényhez közel kerüljünk.

A Filozófiai Kertben Jézus alakja olyan, mintha nem hús-vér test, hanem egy jelenés állna előttünk. Az ábrázolásban minden bizonnyal visszaköszön a szobrász ifjúkori látomása, amelyről visszaemlékezéseiben így beszélt:

„Azon gondolkoztam előzőleg, hogy milyen lehetett a homloka, az arcéle Krisztusnak. És ott a szobában megjelent előttem először egy pont, hatalmas sebességgel kezdett forogni, kezdett megdőlni, kezdett a közepe kitisztulni, kezdett a fényes pont közeledni hozzám, közvetlen közelségbe, és ott volt egy homlok és az arc! És elöntötte a testemet a hideg veritek!”[32]

Ebben az ábrázolásban engem a kezek mozdulatai ragadnak meg leginkább. Az egyik kéz mintha azt fejezné ki: „Állj fel!”, a másik kéz pedig emelni próbálja az elesettet. Jézus gyógyításai alkalmával mindig elvárta a betegtől az aktvitást, azt hogy tudja, mit akar, és kezdjen el cselekedni. Kelj fel, fogd és vidd az ágyadat, és járj![33] A segítő erő nem előzte meg a hitből fakadó cselekvést, hanem annak folyamatában nyilvánult meg. Jézus gyógyító ereje soha nem varázslás volt és nem mágia.

Az Evangélium szerint Isten Országa folyamatosan eljövendő, és általa az egész emberi létezés újjászületik. Néhány évtizede előkerült egy ősi kínai keresztény írás (a 6. századból), amelynek címe: „Visszatérés az eredeti természethez”. Ez arról szól, hogy a Mesterrel való kapcsolat által az ember visszanyerheti életének eredeti a tisztaságát, békéjét és boldogságát. Ez a keresztény irat tehát nem eredeti bűnről beszél, hanem eredeti tisztaságról. Gondolhatjuk talán, hogy egy ilyen paradicsomi állapot a múltban sohasem létezett, de miért is ne lenne lehetséges emlékezni a jövőre?

 

Lao-ce

Wagner Nándor kedves olvasmánya volt a Lao-ce műve, a tao te king. Az általa alapított intézményt is Tao Intézetnek nevezte el.

Mit lehet tudni a „tao”-ról? A tao nem „valami” és nem „semmi”. Nem kimondható, nem meghatározható, nem dolog, nem jelenség, nem fogalom[34]. Talán megközelítjük a jelentését, ha a világ folyamataiban, a dolgokban és jelenségben elrejtett lényegnek gondoljuk, vagy a mindenség ősforrásának, amely nincsen sem kívül sem belül, még sincsen semmitől sem távol.

Weöres Sándor hátrahagyott versei között előkerült egy mű, amelyben a költő Lao-ce nevében szólal meg:

Szólok, én, a határtalan szellem

a kicsiny emberen keresztül.

Szólok, én, Lao-ce,

más életen keresztül.

…

Ha magad legmélyére látnál:

téged-engem egy-lényként találnál

az első forrásnál.[35]

 

Lao-ce alakja minden bizonnyal nemcsak önmagát, de az egész kínai bölcsesség-hagyományt képviseli. Az ősök tiszteletét, amely a társadalom megtartó ereje. Konfuciusz figyelmeztetését[36], hogy helyre kell állítani a szavak és azok jelentése közötti összhangot.

Weöres Sándor nagyon pontosan megragadja Lao-ce viszonyát ahhoz a társadalmi jelenséghez, amelyet vallásnak nevezünk:

 

Mikor az ember Istennel volt,

vallásnak s tagadásnak értelme nem volt.

Mikor kimondták: „van Isten”: a „van” mögé csökkent az Isten.

Mikor kimondták: „nincs Isten”:

a tünemények mögé tűnt az Isten.[37]

 

 

Buddha

Buddha életében meghatározó volt a szenvedéssel való találkozása. Ez a történet alighanem mindenki számára ismerős. Tanításának az első alaptétele: ez életben van szenvedés. Nem azt tanítja, hogy az élet mindenestől szenvedés, hanem arra tanít, hogy nézzünk szembe a szenvedés okaival, az érzelmeinket átható mérgekkel, amelyek a kielégíthetetlen sóvárgásban mutatkoznak: gyönyörre, elismerésre, szerzésre, hatalomra. A legpozitívabb törekvésinkben is ott van ez a mérgezettség. Még a tudásra és a fejlődésre való törekvésünk is a szenvedés új és új okozóit hozza létre.

Buddha arra tanít, hogy új módon keressük a tudást, és új módon munkáljuk a fejlődést. Fordítsuk erőfeszítéseinket a szenvedés megszüntetése felé, munkálkodjunk szándékaink és érzelmeink megtisztításán.

A meditáció gyakorlása nem az üdvösség megszerzésére irányuló erőfeszítés, hanem tudatunk iskolázása, szándékaink megtisztítása, érzelmeink minőségének felismerése.

Buddha nem beszél bűnről és bűnbocsánatról, de az általa (is) tanított erkölcsi követelmények szilárd alapot adnak az emberi életnek, ezek lényegük szerint az alábbi öt pontban írhatók le:

• tiszteld az életet, kerüld, hogy ártsál az érző lényeknek
• ne vedd el mástól, amit nem adnak neked önként
• ne árts senkinek szavaiddal, tiszteld az igazságot
• tartsd tiszteletben a tested és a másik testének vágyait, ne légy erőszakos, önző vagy megtévesztő
• kerüld a tudat tisztaságát megzavaró (mámorító) italokat, szereket, információkat, tanításokat és rítusokat

 

Az egész perspektívája

Miután szemügyre vettük a Kert alakzatait, és engedtük azokat külön-külön megszólalni, váltsunk perspektívát, és irányítsuk át figyelmünket a részekről az egészre.

Azt látjuk, hogy a körívben elhelyezkedő középső szoborcsoport centrumában álló gömb egyúttal annak az egyenlő szárú háromszögnek is a csúcsa is, amelynek alapvonalán áll a három oldalt álló alak. A Kert szereplői, és a közöttük lehetséges szellemi kapcsolatok a tudat végtelen terét nyitják meg. A körben elhelyezkedő alakok, mint az ideák szférájából elénk álló jelenések mutatkoznak. Az oldalt álló és a közép felé forduló szobrokban megidézett személyek pedig a világban elvégzendő feladatainkra hívnak. Ők azok, akik – a centrum erejéből és fényéből táplálkozva – reális utakat mutatnak a jelenlegi és az eljövendő emberiség számára.

Gandhi – a társadalmi igazságtalanok elleni küzdelem aktív, de erőszakmentes harcosa;

Bodhidharma – a csendes meditáció, a belső békesség útjának mestere

Assisi Ferenc – az egyetemes testvériség prófétája, amely nemcsak az embereket, de az egész természetet átöleli.

A három említett személy azt a három utat is képviseli, amely a hagyomány szerint az örök igazsághoz vezet: az aktív cselekvő szolgálat útját, a szellemi tudás útját, és az önátadó szeretet útját.

 

 

Epilógus

Az emberiség életét leginkább három nagy társadalmi szféra határozza meg: a politika, a tudomány és a vallás.

A politika alapvetően befolyásolja, hogy a személyek milyen szabadságot élveznek, illetve miben korlátozzák őket akár jogi, akár gazdasági kényszerek.

A tudománynak köszönhetően történik az emberiség egységessé válása, hiszen a tudásnak nem lehet határt szabni, és a tudomány hozza létre a azt e technológiát, amely aztán az egész földkerekséget egyetlen technológiai rendszerbe kapcsolja. A gazdasági folyamatok is ennek a rendszernek a több-kevésbé autonóm részei, amelyek összekapcsolják a tudományos-technológiai folyamatokat a politikai versengés erőivel. Ma mindez esetleges módon történik, de a mesterséges intelligencia uralomra jutása esetén valószínűleg egészen másfajta, ma még előre nem látható szerveződési elvek érvényesülnek majd. Nem biztos, hogy emberibb világhoz vezet ez a folyamat. (A tudomány és a technológia egységesítő hatásával szemben egyfajta ellen-erőként lépnek fel a 18-19. századtól kezdődően a politika és vallás közös gyermekei: a nacionalizmusok. A politikai szabadság kérdéskörében nem elhanyagolható a szerepük.)

A vallás szférája nem csak az intézményes vallásokat jelenti, hanem az értékek alapját jelentő hitvilág, és az ahhoz kapcsolódó tudás, generációk közötti átadását közvetítő rituális folyamatok összességét. Ezeknek a folyamatoknak a határai nehezen kijelölhető, áthatják a filozófiai gondolkodást éppúgy, mint a művészeteket. A vallási élet intézményesülése hasonló a zenei kultúrához: zene lenne akkor is, ha nem lennének zeneakadémiák. A zenét nem uralhatja egyetlen intézmény sem, mégis a zenekaroknak szükségük van tanárokra, épületekre, zenekritikusokra, zenetörténészekre stb. A vallási (és egyéb érték-alapú tradicionális) intézmények működtetőinek is fel kell fogniuk, hogy feladatuk csupán a hitélet feltételeinek biztosítása, és nem a korlátok feletti uralkodás. Persze amíg vannak dependens emberek, akik igénylik a maguk feletti uralkodást, addig mindig lesznek mások, akik élvezet lelnek abban, ha ilyen szerepet nyernek.

Az említett három szféra (politika, tudomány, vallás) átfogja az emberiség valamennyi törekvését, amely a szenvedés megszüntetésére irányul. Ám egyúttal folyamatosan újratermeli és (fokozza is) a szenvedés okait is. Ezt a végtelen körforgást csak úgy tudjuk megfékezni, ha rátalálunk a személy belső centrumára, a személyes szabadságra. Csak a szabad emberek képesek utat mutatni a szabadság felé.

Gandhi a politikus, a társadalomért tenni akaró emberek számára mutatja az erőszakmentes küzdelem útját. Bodhidharma a világ megismerésére törekvő emberek számára mutatja, hogy a valóság túlmutat a szavakon és a fogalmakon. Nem elegendő csak az okosság, a tudományhoz bölcsességre is szükség van, máskülönben a tudás pusztító hatalommá válik. Assisi Ferenc mindazok számára útjelező mester, akik a létezéssel – és annak forrásával – való egységre szomjaznak, akikben ég a szeretet teljessége iránti vágyakozás.

Ha van hozzá bátorságunk, akkor a Filozófia Kert tükörként is működhet. Az önmegismerés pedig fájdalmas folyamat tud lenni. Fájdalmas szembesülni azzal, hogy bennünk is jelen van a szolgalelkűség és úrhatnámság kettőssége. Jelen van a hiányos ismeretekből eredő önelégültség. Jelen van a szeretettel kapcsolatos öncsalás, amely a szeretetben is elsősorban az érzés gyönyörét keresi. A Filozófiai Kert felkavaró élmény is lehet számunkra, mert gyengeségükre és esendőségünkre is emlékeztet. Életünk valótlanságára is ráébreszthet. Amennyiben van bátorságunk hozzá, átélhetjük Ádám helyzetét Az ember tragédiájában, amikor szembekerül élete és eszményei hibavalóságával: „Ím porban vagyok…”.

A Filozófiai Kert egy olyan templomtér, amelynek nincsenek falai. Hasonló egy mandalához, egy meditációs szimbólum-rendszer. Túl a szavak és fogalmak világán, a képek és formák nyelvén érkező szózat[38]. Ez a szózat kihív megrögzült gondolatainkból és beavatást kínál a remény perspektívájába. Művészi tanúságtétel arról a valóságról, amelyet a valótlan világ elrejt.

Noha a világ szenvedéseinek okára éppúgy nem kapunk választ a Kertben, amint a bibliai Jób sem kapott választ semmiféle miért-re, de esetleg mi is megkaphatjuk a megszólítottság élményét. Akkor pedig ez a megszólítottság minket is kiszólít a közönségesség világából. Alapot és perspektívát kínál ahhoz, hogy sorsunkat ne csupán elszenvedjük, hanem aktív részesei legyünk annak a titokzatos műnek, amely a szenvedésektől való szabadulásra irányul.

 

—

[1] Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó Magvető 2003.

[2] Felállítva 2001-ben

[3] 1858-1918

[4] 2009-ben

[5] Hubai Péter fordítása

[6] vö. Mt 16,25 és Lk 9,24-25

[7] vö. Polányi Mihály: „a megértés ugyanis mindig örömet lel az adott dolog megértésében, s így egy komplex műalkotás belső harmóniája mélységes csodálatot vált ki belőlünk egyszerűen azért, mert eljutottunk a megértéséig.” in: Pollányi Mihály: Tudomány és ember, Argumentum kiadó 1997. 122.old.

[8] vö. Rozsda Endre emlékezése

[9] intertextualitás

[10] kontextualitás

[11] vö. Polányi gondolatai a „hallgatólagos tudásról”

[12] Jn 8,31-32

[13] 38. Weöres Sándor ford.

[14] József Attila 1905-1937

[15] Nagyváradon 2005-ben került felállításra

[16] Gandhi 1869-1948

[17] Bodhidharma a csan-buddhizmus első pátriárkája 480-540

[18] az újabban elterjedő un. mindfulness (tudatos jelenlét) gyakorlás is ezen alapul

[19] Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra, ford. Torma Péter, Animus 2018. 267-274.old

[20] Assisi Ferenc 1182-1226

[21] Ludato si’ kezdetű enciklika közös otthonunk gondozásáról, 2015.

[22] Magyarországon egyik dokumentum sem kapta meg a megérdemelt figyelmet, mintha süketek lennénk. Ebben persze nagy része van annak a hitelességi válságnak, amely a hazai egyházak körül az utóbbi években létrejött

[23] A katolikus Ferenc pápa és a muszlim al-Azhar egyetem és mecset főimámja által 2019. február 4-én aláírt dokumentum az emberi testvériségről emlékezetünkbe idézi Assisi Ferenc 800 évvel korábbi találkozását a szultánnal

[24] Mt 13,45

[25] 1 Móz 18,1-33

[26] Rubljov: Szentháromság 1420 körül

[27] Chagall: Ábrahám és a három angyal

[28] Plótinosz: Az Egyről, a szellemről és a lélekről, Ford. Horváth Judit és Perczel István Európa 1986. 257-258. old.

[29] A kiváló egyiptológus, Jan Assmann ezzel igen alaposan foglalkozik a témával könyveiben (Jan Assmann: A Varázsfuvola – opera és misztérium, Ford. Tatár Sándor, Atlantisz 2012.; Religio duplex – Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás Ford. V.Horváth Károly, Atlantisz 2010.).

[30] „ki [ti. Jézus] Isten alakjában nem tartotta azt rablott zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem azzal hogy rabszolgai alakot öltött fel, s emberi hasonmásba öltözött, üressé tette magát” Fil 2,6-7 (Csia Lajos fordítása)í

[31] Ez az értelmezés már Pál apostolnál megjelenik, aki nem ismerte a földi életben személyesen Jézust, és nem hallgatta tanításait. Ő közvetve, utólag, szellemi úton azonosult a Megfeszítettel és Feltámadottal, és a maga vallásos gondolatrendszerében utólag értelmezte a történteket, a probléma később abból adódott, hogy hasonlatait az utódok dogmatikusan kezelték

[32] lásd: Gondolatok (Részletek barátaival folytatott beszélgetésekből) in: Országépítő 2002/2. melléklet

[33] vö. Mk 2,11

[34] vö. tao te king 1.

[35] Weöres Sándor: Elhagyott versek, Helikon 2013, [én, a határtalan szellem] 275,277 old.

[36] vö. Konfuciusz: Lun jü 13.

[37] Weöres Sándor im. 284.old

[38] vö: Az ember tragédiája:

Karod erős – szíved emelkedet:

végtelen a tér, mely munkára hív,

s ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd,

mely visszaint s emel,

csak azt kövesd.