Falcsik Mari a kötetről
Györe Gabriella
Györe Gabriella (1974) Budapesten született. Hívták kislányomnak, jó- és rossz tanulónak, diplomásnak, magasan képzett irodai alkalmazottnak, gyámi tanácsadónak, újságírónak, szerkesztőnek, szerelmemnek, szeretőnek, barátnak, s más neveken. Fordításai Morgenstern Bitódalaiból 2014-ben jelentek meg a Syllabuxnál. Ez az első önálló kötete.
Györe Gabi kötete szép és fontos versek kronologikus rendszerbe szerkesztett halmaza.
Szépek – hogy az esztétikai megformáltság kiszóljon belőlük, ehhez csak olvasni kell őket, máris felhangzik Györe Gabi lírájának muzsikája (a szabadversekből is), máris
láthatóvá lesz finom jelzőrendszere és epikus pontossága.
És fontosak.
A nők, akiket az írás tehetségével áldott meg a sorsuk, végre kibeszélik, ami néma elődeikben felgyűlt. Ebben a folyamatban – vagy mondjam azt, e megkésett, ám annál gazdagabban áradó mozgalomban? – Györe Gabinak nagy szerepe lesz.
Én e mái felbuzdult nő-irodalomban azt keresem, ahol a tény, hogy a szerző nőnemű, az írásmű keletkezésében egy a helyzetek közül – akár a származási hely, a kor, a bőrszín vagy az életkor, és ennyiben határozza meg a művek téma- és hangzásvilágát.
Györe Gabi épp így: nem a nőiesség, hanem a nőiség hangján szól.
Kézenfekvő volna – hisz a költő is több helyütt rájátszik – Kosztolányi lírájával összevetni Györe Gabinak ezt a verskötetét. Íme, a szegény kisleány panaszai. Majd a szegény kamaszlányé, végül a felnőtt nőé.
Amennyi évtized – már csaknem egy évszázad –elmúlt Kosztolányi óta, Györe Gabi épp annyival szomorúbban és szigorúbban, és annyival szikárabban teszi meg a maga vallomásait.
Ez az idill- és pózmentesség nem veszteség – sőt: számomra éppen nyereség. Ez az értékes hiány ugyanis épp a nosztalgikus és a szentimentális nézőpont, az édes hangzásréteg teljes mellőzéséből adódik, amitől ezek a versek alapvetően hitelesek.
Szeretem, ha egy költő lírában meséli el a maga történeteit. Györe Gabi verskötetében az elbeszélő műfajok belejátszása egészen tudatos, aminek több magától értetődő jelét is adja, elsősorban a grammatikailag kihangsúlyozott sztorizással. De azzal is, hogy gyakran évszámokat látunk a költemény fölött, és hogy a költő több versfüzért is naplónak nevez a címében.
Áthallom a köteten Györe Gabi remek, tömör, plasztikus prózáját. Ettől
a kötet egy egységként, mintegy a bennük megidézett testi-lelki folyamatokat kísérő szellemi-érzelmi belső történetként olvasható végig.
Mint ilyen megfog, nem ereszt, mélyre visz, míg az olvasó a végén úgy bukkan fel ennek az emberi – történetesen női – életnek a sűrű belvizei fölé, hogy szívében és fejében még sokáig visszalüktetnek a vastag, fojtó élmények, de ugyanúgy a sokkal ritkább boldog és könnyű pillanatok is, amiket illanó csodájukban Györe Gabi egy-egy gyönyörű megcsillanásban tesz le a versekbe.
Györe Gabi kötetéből a poétika eszközeivel ábrázolt, nyíltan vállalt érzelmességében is tiszta, egyszerű, pontos szavakkal végigvezetett történet rajzolódik ki elénk, amiben hosszú útján elkísérhetünk egy kislányt egészen felnőtt nő koráig, vele tapasztalhatjuk meg a félelmek és gyönyörök sokféleségét, ami a sorsában lírai életanyagként neki adatott.
Erdős Virág a kötetről
A vers az egy igazán praktikus dolog.
Mindenfélére használni lehet.
Bele lehet dobni a fürdővízbe, és mellé lehet feküdni az ágyba.
El lehet siratni, mint a nagymamát, és ki lehet húzni az orrunkból, mint a taknyot.
Mutogatni lehet, mint a punit a mosdóban, és lehet vele rajzolni egy pelikánt.
El lehet veszíteni és rá lehet csörögni, ki lehet nyitni és be lehet zárni.
Meg lehet ünnepelni, mint az első menzeszt, és ki lehet kaparni, mint a sütőből a több napos csirkét.
De hogy vajon kedves, lelkes, értő olvasókat lehet-e neki szerezni, azt már nem tudom.
Ez már egy sokkal bonyolultabb ügy.
Viszont a Nőgyakorlat versei jó eséllyel indulnak.
Ebben biztos vagyok.
Györe Gabriella
Őszi reggeli
(részlet a kötetből)
Furcsa nap, furcsán szép egyegész.
Hajnali szeretkezés – eufemizálok.
Hajnali baszás – nem, nem baszás volt.
Hajnali szopás – a nyersessége üt.
Hajnali kényeztetés – ki is? kicsodát?
Hajnali? Volt már vagy nyolc óra is.
Igen, nyolc után.
Nekem ez hajnali.
Tehát: ébredésig hagyjuk, nem megy úgyse.
Ébredés után egy gyors zuhany.
Támolygunk a tegnap esti szertől,
szertelenek már csak ezért sem lehetünk,
a napsütéses, sosem látott város piacán,
délben.
Egy-két árus még.
Nem túl nagy piac.
Egy soron közelítünk, krumplik, hagymák között
rakodó teherkocsik tolatnak,
ragyogó napban, arcunk csupa fény,
banántárolásra szolgált,
s kiszolgált kartondobozba gyűjtjük
a kiszolgáltakat: bográcsba valót.
Furcsán méregetnek a helyiek.
Vagy csak képzelem.
Valahol találunk savanyú káposztát is.
Ahogy haladunk felé, kiderül, ez csak a széle.
Az igazi piac beljebb, kis rácsos asztalokon,
már bezárva. Csak muskátli még, s egy ottmaradt
tojásárus pár élő libával.
Büdöske, estike.
Egy néni a sarkon, két világ között,
Félárnyékban tulipánt és gyöngyvirágot árul.
Negyvenért szálát.
Teljes tulipán.
A csokrot otthon (ABC, kocsma, hazatérés kimarad)
vizespohárba rendezem: húsz szál tulipán,
két csokor gyöngyvirág, egy csokor „nyusziszem”,
ahogy a néni mondta,
nárcisz, ahogyan én tudom.
Tökéletes reggeli a szabadban.
Kockás terítő a kihelyezett asztalon,
az éti csigák sérelme nélkül áthelyezett padok,
tej, juhtúró, savanyú uborka,
káposzta, zsemle, felvágott, kenyér,
vaj, paprika, retek, paradicsom,
ami az asztalra fér,
mézes snapsz, épp csak bemelegítésként,
s három körül a perfekt pillanat:
végignézni egy idegen kerten,
mintha tiéden: szépen süt a Nap,
virágoznak a minden virágok,
a tornác támfalán egy nagy csokor,
s hátradőlve nem gondolni semmit,
csak annyit hogy ez itt most nem pokol,
sőt. Felvágok még egy paradicsomot.
A kinyújtott pillanat hálójába fut be
s gabalyodik bele reggelig, ami még.
Felvág egy paradicsomot, ami ép.
[A vers korábban a Kalligram folyóiratban jelent meg.]
Györe Gabriella: Nőgyakorlat (kötésminták). Syllabux. 2015 Könyvhét. Illusztrátor, borítóterv: Friss Krisztina. Könyv-adatlap a facebook-on.
