Elsőként Vörös István költő válaszait közöljük – prózában és versben.
Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20. József Attila-díjas és Babérkoszorús költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja. Rendszeres drámaírója a Baltazár Színház előadásainak.)
„Az ország erősen sivatagosodóban” – Vörös István válaszai a választások hetén
Weiner Sennyey Tibor, DRÓT: Milyen állapotban látod ma Magyarországot?
VÖRÖS ISTVÁN: Az ország erősen sivatagosodóban van. Sürgős változásra van szükség. Nemcsak az éghajlati és ebből következő biológiai, környezeti helyzetre gondolok, hanem a városok felesleges építkezésekkel való tönkretételére is, a szellemi élet lerombolására, amit az oktatás, kultúra magára hagyása idéz elő. Az ország állapotáról könyvek sorozatának kéne megjelennie, a problémák megoldására új intézeteket és minisztériumokat kéne létrehozni, vagy az egykor voltakat újraindítani. Mindezt persze párhuzamosan a cselekvéssel.
Az értelmiség feladata a helyzetfelmérés, az eredmények közösség elé tárása és megoldási javaslatok tétele. Kinek-kinek a munkája szerint, de azon azért túl is lépve. – Ennek szellemében azonos kezdőmondattal jöjjön mindez versben, így nekem sokkal könnyebb eredeti belátásokra jutni. A politikai érvelésben nem érek messzebb a baráti beszélgetés szintjénél:
ORSZÁGJELENTÉS
Az ország erősen sivatagosodóban,
sürgős változásra van szükség.
Ki helyettünk él, már megvan a stróman,
eddig kíváncsian a nyomában loholtam:
a fizetett bűnhordozásra nincsen mentség.
Az ország erősen sivatagosodóban –
ez most a problémánk valóban?
Az ég miért ózonlyukas még?
Ki helyettünk él, már megvan a stróman,
helyettünk vásárol drága cuccot a boltban.
Öntudat van, nincsen szerénység.
Az ország erősen sivatagosodóban,
a bajainkból ez a legszárazabb szólam.
A homokdűne csak ritkán szép.
Ki helyettünk él, már megvan a stróman,
unalmas lélek unalmas zakóban,
el is kezdődhet az ünnepség.
Az ország erősen sivatagosodóban,
ki helyettünk él, már megvan a stróman.
WST, DRÓT: Mit gondolsz a mai magyar közéletről és politikáról?
VÖRÖS ISTVÁN: Prózában így kezdtem: A politika mindent leural. A politikát meg leuralta egyetlen érdekcsoport. Így hagyományos értelemben se politikáról, se közéletről nem beszélhetünk. Emiatt gondolni se sokat lehet róluk. A plakátok emigrációs görcsöt okoznak. Ami a leggyakoribb népbetegség ma hazánkban.
Vagy ott a békepártiság. A mostani és az előző pápa (XIV. Leó és Ferenc) állásfoglalásaihoz tudok csatlakozni. Ez az én politikai programom. A fegyverkezés azonnali leállítása az egész világon, minden atom- és lőfegyver teljes betiltása, még Amerikában is. Persze egyelőre nincs világkormány, mely egy ilyen döntést érvényesíteni tudna. Egyébként is naiv terv. Az, de nincs alternatívája. Amennyiben 100 év múlva is szeretnénk ember formájú embereket és világot látni a földön. Most a helyzetünk olyan, mint Schrödinger macskája, nem tudni, életben maradunk-e a dobozban, ráadásul a méregfiolát mi magunk birizgáljuk.
Mindez – vagy egy része – versben, és a vers segítségével kicsit elmélyítve:
EL-VÁLASZTÁSOK
A politika mindent leural,
és akkor már nem is politika.
Egy nagy tévedés mindent összetart:
Isten, ne mentegessed a magyart –
bűneiért most kell lakolnia?
A politika mindent leural,
hamisat hülyeséggel elkavart,
mindenkinek megvan benne a szólam(a),
egy nagy tévedés mindent összetart,
mint lopott követ ideges habarcs,
ma fölépül egy újabb palota.
A politika mindent leural,
várom a szót, mint nyári zivatart,
de nincs beszéd, csak cikázó duma.
Egy nagy tévedés mindent összetart,
még a történelem is összemossa majd,
mit el kéne egymástól választania?
A politika mindent leural,
egy nagy tévedés mindent összetart.
AZ EMIGRÁCIÓS GÖRCSRŐL
(A külföldön meghalt magyar fiatalok emlékének)
Mi az az emigrációs görcs?
Valami önmegmentő lázadás,
valami meggondolatlan és nem bölcs,
valami tévesen fogalmazott tanács,
tisztán fogalmazott tanácstalanság,
hogy merre van, ha van még a jövő.
Az esélyegyenlőség tűrhető
mértéke? Megváltott válság, mire azt mondják,
szükséges megszorítás.
Na most: ilyen nem létezik.
A pénzügyminiszterek rémuralma,
amit a tőke, ugyanazt akarja –
ők ellopják, mi spórolunk rá évekig.
Van, aki él, s helyette sír más.
WST, DRÓT: Elmész szavazni 2026. április 12-én? Miért / miért nem?
VÖRÖS ISTVÁN: Igen. Épp arról beszéltem eddig, hogy miért. Csak azt nem tudom, a mostani választási rendszer készen áll-e az emberek véleményének közvetítésére. És ha ez mégis megtörténne, nem következik-e itt is a Capitolium ostroma. Félek, a külső drukkerek közül nem mindenki utasítja el a polgárháború lehetőségét. Van, ami összeesküvés-elmélet, van, ami jogos összeesküvés-gyanú.
VÁLASZTÁSI PANTUM
Van, ami összeesküvés-elmélet,
van, ami jogos összeesküvés-gyanú.
A józanságból támadnak a rémek,
némelyik nem is túl nagyvonalú.
Van, ami jogos összeesküvés-gyanú,
a szemetek igenis összefognak,
némelyik nem is túl nagyvonalú,
bár mindegyik önmagát mondja nagynak.
A szemetek igenis összefognak,
sok kicsi persze sokra megy,
bár mindegyik önmagát mondja nagynak,
de azt se értik, mi az egyszeregy.
Sok kicsi persze sokra megy,
főleg, ha nem is annyira kicsik,
de azt se értik, mi az egyszeregy,
bár meg sohasem kérdezik.
Főleg, ha nem is annyira kicsik
az ember adta nehézségek,
bár meg sohasem kérdezik:
megfelelik, hogy mi az élet.
Az ember adta nehézségek
törvényerőre emelkednek,
megfelelik, hogy mi az élet,
de elfelejtik, mi a kezdet.
Törvényerőre emelkednek:
van, ami összeesküvés-elmélet –
de elfelejtik, mi a kezdet.
A józanságból támadnak a rémek.
WST, DRÓT: Ha vállalod: elmondod, hogy kire nem szavazol, és miért?
VÖRÖS ISTVÁN: Olyanra biztos nem, akinek nincs programja. És épp ezért. Többek között.
WST, DRÓT: Ha vállalod: elmondod, hogy kire szavazol, és miért?
VÖRÖS ISTVÁN: Ez nem vállalás kérdése. Természetesen nem mondom el. Épp az az álbecsületesség az egyik tévutunk, miszerint a magyar ember nem szégyelli a véleményét, és nyíltan is mer szavazni. A véleményem nem szégyellem, a szavazófülke függönyét viszont a többiek érdekében is be kell húznom.
MAGYARORSZÁG 2029-BEN
„a sírt, hol nemzet sűlyed el,”
— Vörösmarty Mihály
Ki mondja meg, mi lesz három év múlva?
Ki mondhatja meg, mi volt három éve?
Az egyik a másikat felülmúlja,
három év múlva lesz a vége?
Három év múlva inkább elkezdődik,
aminek kezdetét senki se várta,
olyan kezdet borul rá a világra,
némelyik szála leér majd a földig.
Idegen bolygóról érkeznek,
vagy vírus pusztít minket el,
vagy az emberek rabszolgamunkát végeznek,
amit a mű-ész követel?
S ha nem éri be ennyivel,
a sírjában elsüllyedhet egy nemzet.
Készítette: Weiner Sennyey Tibor
(Folyt. köv.)
