A DRÓTon a választások előtt költőket, írókat, filozófust és történészt kérdeztünk a szavazásról és véleményükről. Most, a választások után visszatértünk hozzájuk, és megadtuk a lehetőséget, hogy aki szeretné értékelje az eredményt és mondja el a gondolatait.
A választások előtti kérdéseinket húsz embernek küldtük el, végül hatan válaszoltak. Korábban Vörös István költő, Bék Timur költő és tanár, valamint Bíró Zsófia író és Tillmann J. A. filozfófus és Kiss Judit Ágnes költő – a sorozat zárásaként pedig – Ungváry Krisztián történész válaszait közöltük. A választások után eddig Bíró Zsófia és Kiss Judit Ágnes válaszait olvashattátok lapunkon, most Bék Timurét.
—
Weiner Sennyey Tibor, DRÓT: Mit éreztél a választás napján? Volt-e olyan pillanat, amikor azt érezted: valami végleg megváltozott? Erre számítottál?
Bék Timur: Délelőtt költöztettem, délután mentem szavazni, aztán egy barátommal sétáltam a városban. Magamon és a környezetemen aggodalom, izgalom és remény elegyét láttam tükröződni, de ezúttal inkább utóbbi kettő javára. Az emberek jókedvűen beszélgettek kávézókban, sétáltak a parkokban. Lélegzett a város. Kiültünk egy teraszra, és percenként ellenőriztük, hogy frissítették-e már a részvételi adatokat. Hogy Lynchet idézzem, sötét szemüveg volt rajtam, mert belenéztem a jövőbe, és az oly fényes volt. Aztán leszállt az este, és megérkeztek a minden várakozásomat felülmúló eredmények. Emberek, összeadódtunk.
A No Milk Todayben követtük páran az eredményhirdetést, itt hallgattuk meg extatikus állapotban Orbán Viktor leköszönő beszédét. A kétharmadot egészen addig nem hittem el, amíg megcáfolhatatlan bizonyossággá nem vált. Kormányváltásban reménykedtem, rendszerváltást kaptam – legalábbis annak esélyét, de erről majd később. Utána a Nyugi kertben csatlakoztunk a többiekhez, itt láttam élő közvetítésben, ahogy Dobrev Klára lemondott. Ünnepeltünk, aztán együtt elindultunk a Victor Hugo utcába, útközben találkoztunk több társasággal, akiket nem kellett győzködni, hogy tartsanak velünk. Több mint harmincan érkeztünk a szegedi Fidesz-iroda elé, ahová virágokat és égő mécseseket helyeztünk. Életünk legvidámabb temetése volt.
WST, DRÓT: Hogyan értelmezed a választás eredményét? Szerinted ez elsősorban a korábbi rendszer bukása, vagy egy új politikai erő megerősödése?
Bék Timur: Én ebben nem kevesebbet látok, mint a posztkommunista éra lezárását. A rendszerváltás utáni Magyarországon marakodó, a nemzeti vagyont először külföldi cégeknek, majd belföldi oligarcháknak kiárusító politikai elit bukását látom. A négy cikluson keresztül bűnszervezetként működő kormánypárt, és a hatalomra jutását eredményező és bebetonozó óellenzék kisöprését látom. Kizöldült a magyar vidék, tavasz van.
Most új korszak kezdődik. Nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne verjenek át minket ismét. Néztem a nemzetközi sajtótájékoztatót, és úgy általában megnézek mindent mostanában. Magyar Péter kiválóan beszélt, de hallottunk már elég politikust szépeket mondani. Már most kezd kirajzolódni egy személyi kultusz körülötte, ami érthető, mert a nárcisztikus emberek nagyon megnyerőek tudnak lenni, és mert sokan hősnek tartják a rendszer megdöntése miatt. Ne a száját figyeljük, hanem a kezét – persze nem úgy, ahogyan a Tények és Deák Dániel tették.
WST, DRÓT: Mi vezetett idáig? Egy hosszú folyamat végpontját látjuk, vagy volt egy konkrét fordulópontot?
Bék Timur: Kár tagadni, nem állt volna össze ilyen elsöprő erő, ha nincs aki egyesítse. Ezt a rendszert nem lehetett volna demokratikus választás útján leváltani, hogyha nincs ez a nagyon potens ember, aki korábban maga is haszonélvezője és építője volt a rendszernek, és akit hiúságában végzetesen megsértett a hatalom, s ezért bosszúhadjáratra indult ellene. Két éve volt a fordulópont, amikor kikerült a nyilvánosság elé az a bizonyos hangfelvétel. Ez a rendszer, amelynek hatalmát Orbán Viktor végtelennek hitte, és velünk is majdnem elhitette, hogy végtelen, két év alatt összeomlott. Hálás vagyok mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult ehhez. Kár, hogy egy pedofil-botrány is kellett hozzá.
WST, DRÓT: Mit jelent szerinted az új kormány kétharmados felhatalmazása – politikai és erkölcsi értelemben is?
Bék Timur: A Tisza Párt avégett kapott kétharmadot, hogy felszámolja a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. A kétharmad alapvetően sérti a demokratikus berendezkedést, mert a törvényhozó hatalom (parlament) és a végrehajtó hatalom (kormány) tulajdonképpen eggyé válik benne. Kétharmaddal alkotmányt lehet módosítani, és döntésre lehet jutni a sarkalatos kérdésekben az ellenzéki képviselők szava nélkül – már amennyiben a kormánypárt egységesen működik, miképp azt az elmúlt négy ciklusban tapasztalhattuk.
A köztársasági elnöknek eleve nevetségesen szűk a hatásköre, de kétharmaddal azt választ meg a kormánypárt erre a posztra, akit akar – erről is emlékezetes tapasztalatokkal rendelkezünk. A legfőbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja meg, amihez megint csak legalább kétharmados egyetértés kell, vagyis az igazságszolgáltatás függetlensége is kérdésessé válik.
Ezek alapján tehát a kétharmad potenciális veszélyforrás, túl nagy hatalom, amit nem engedhetünk sokáig birtokolni, különben megágyazunk egy újabb hitvány rendszernek. Egyébként meg a Jézus Krisztust sem engedném nyolc évnél tovább miniszterelnöknek lenni, nemhogy tizenhat évig.
WST, DRÓT: Mitől függ, hogy ez valódi rendszerváltás lesz-e, és nem pusztán hatalomváltás?
Bék Timur: Attól, hogy a kormány kiket és milyen alapon állít az intézmények és bizottságok élére, és milyen alapon oszt ki állami megbízásokat. Ha marad az urambátyám rendszer, csak más urakkal és más bátyákkal, akkor hatalomváltás történt. Ha a szakmai kredibilitás lesz a mérvadó: rendszerváltás.
WST, DRÓT: Mi az, amit az új hatalomnak semmiképpen sem szabad megtennie? Hol vannak azok a határok, amelyeket egy demokratikus berendezkedésben nem lehet átlépni?
Bék Timur: Transzparens működést várok el, a miniszterek válaszoljanak újságírók kérdéseire, ne csak azokra, amelyeket ők írtak meg nekik, és ne csak azzal, hogy nem tudom, nem olvastam, nem voltam ott. Jelenjenek meg rendszeresen független műsorokban, és tisztességesen tájékoztassanak a döntéseik okairól és céljairól. Legyenek számonkérhetőek a hibás döntéseik miatt, ne bűnbakot keressenek, hanem tényleges felelősöket. Legyenek következményei a hibáknak. Ez volna a demokratikus minimum.
WST, DRÓT: Mi az, amit viszont meg kell tennie? Mi az az egy döntés vagy lépés, amit az első időszakban elengedhetetlennek tartasz?
Bék Timur: Elszámoltatás. Nemzeti Vagyonvisszaszerzési- és Védelmi Hivatal. Amint lehetséges. Ezt az alkut kötöttük meg a Tiszával hárommillió háromszázezren, legalábbis ez volt az alku leglényegesebb pontja. Ezért kaptak kétharmadot. A magam részéről nem érdekelnek a kifogások, és az sem, ha évekbe telik, de látni akarom a precedensértékű elszámoltatásokat. Látni akarom, ahogy a dicsőséges nagyurak izzadnak a független bíróságon – nem csak a Fidesztől, de bármiféle hatalomtól független bíróságon. Azt akarom, hogy a perek tisztán, a legnagyobb nyilvánosság előtt valósuljanak meg, közvetítse azokat valamennyi televíziós és internetes médium, és ha bizonyítást nyernek a vádak, márpedig nem fognak tudni minden bizonyítékot ledarálni, kerüljön börtönbe ez a bűnszervezet. Nem közügyektől eltiltás meg feltételesen szabadlábon meg hacienda-őrizet. Börtön. Ezt ígérte a Fidesz is 2010-ben, aztán valahogy mégis elmaradt, mert Gyurcsány Ferenc túl hasznos bohócának bizonyult a rendszernek, és az is maradt még tizenöt évig.
Ha nem kezdődik el az elszámoltatás a Tisza-kormány első évében, az egy ómen. Annak a jele lesz, hogy ez a kormánypárt is úgy akar viselkedni, ahogyan az előző, mert aki az elszámoltatást lehetővé teszi, azt később magát is elszámoltathatják, és csak egy kisgyerek vagy egy gazember nem akar felelősséget vállalni a tetteiért.
WST, DRÓT: Lehetségesnek tartod a társadalmi kiengesztelődést? Ha igen, milyen feltételekkel? Ha nem, miért nem?
Bék Timur: Bizonyos bűnök jóvátehetetlenek. Nem lehet újraindítani az emberek szívét, ami megállt, míg a műtétre vártak, és az időt sem adja vissza senki, amit elvettek tőlünk. A fiataloktól, akiket egy korszerűtlen oktatási rendszerbe löktek, és a tanároktól, akiket egy ócska nemzeti alaptanterv szerint kényszerítettek éhbérért dolgozni, senki nem kér bocsánatot.
Az lesz a kiengesztelés, ha a kormány ezentúl transzparensen, a népért fog működni. Ha elszámoltatja az előző vezetést, és felelősséget vállal a maga hibáiért. Ha felszámolja az állami propagandagyárat, és független, kritikus közszolgálati médiát épít a helyére. Ha nem néhány havert és rokont juttat többszáz- meg ezermilliárdos vagyonhoz meghekkelt közbeszerzéseken és állami megrendeléseken keresztül, hanem felszabadítja a piacot vállalkozók és cégek százai számára. A nemzet szégyenének, a mi félhülye strómanunknak a lassan kétezer-milliárdos vagyona lehetne kétezer mesésen gazdag ember vagyona, akik egymással versenyeznek piaci szabályok alapján, így cégeik kénytelenek a lehető legjobb szolgáltatásokat nyújtani, különben az ügyfelek mást választanak.
Az lesz a kiengesztelés, ha ezentúl nem veszíti el közpénzjellegét. Ha visszakerülnek a fékek és ellensúlyok. Ha a köztársasági elnök nem egy bólogatós kutya lesz. Ha a pedofilok nem kapnak kegyelmet. Ha nem vasmarokkal szorítják majd a kétharmados hatalmat, és más pártokat is bejuttathatunk a jövőben a parlamentbe, hogy valódi vita folyjon a közügyekről, melyben valamennyi magyar ember értékei képviseltetve lesznek. Demokratikus jogállam és valódi többpártrendszer: ez lesz a kiengesztelés. Alább nem adjuk.
WST, DRÓT: Milyen szerepe lehet most az értelmiségnek? Támogatás, kritika, kontroll – vagy valami egészen más?
Bék Timur: Támogatás, kritika, kontroll. Tájékozódni és kommunikálni – ezekben én korábban alulteljesítettem, nem követem el mégegyszer ezt a hibát. Figyelni, hogy a hatalom ne lépjen át bizonyos határokat, hogy ne épülhessen egy újabb illiberális rezsim. Polgári öntudattal élni, és erre biztatni másokat.
WST, DRÓT: Mit vársz, mit gondolsz, mit szeretnél: mi fog történni a magyar médiában, kultúrában és a közéletben?
Bék Timur: Nagyon várom, hogy a megafonos klónok, az Apátik, Deákok, Szakácsok, Bohárok és Trombik eltűnjenek a föld színéről, urak csahos kutyái, visszataszítóbbak maguknál az uraknál is. Várom, hogy Dopeman, Tóth Gabi, Jaber, Nagy Feró, Győzike és a NER valamennyi felkentje eltűnjön a közéletből. Mehetnek vissza a balettbe ugrálni. Ezekre nyilván nem kell sokat várni, mert amint kikerülnek a közpénzmilliárdok a képletből, és megpróbálnak a piacról megélni ezek a „művészek” és „politikai elemzők”, ráébrednek, hogy a kutya sem kíváncsi rájuk, csak röhögni és gyűlölködni jártak a posztjaik alá.
Várom, hogy megszűnjön az emberellenes Bayer Zsolt műsora. Várom, hogy baloldali művészek, az előző és a leendő kormány kritikusai is kapjanak állami elismeréseket. Várom, hogy jobboldali művészek, az előző és a leendő kormány kritikusai is kapjanak állami elismeréseket. Várom, hogy a politikai meggyőződés és az ideológia ne legyen fontosabb szempont a kultúrában, mint a teljesítmény. Várom, hogy Rogán Antal propagandagyára, az úgynevezett közszolgálati rádió és televízió ebben a formában megszűnjön létezni: helyére a mindenkori kormány cselekedeteiről beszámoló, azokat kritikusan bíráló média épüljön. Várom, hogy a korábban ellenzéki sajtó bebizonyítsa, hogy nem csak ellenzéki volt, de valóban független. Végezetül pedig várom, hogy az istenadta nép bebizonyítsa, hogy nem a Fideszből volt elege, hanem abból a mérhetetlen önzésből és aljasságból, amit megtestesített, és ne engedje, ne engedjük, hogy ezt még egyszer az életben megcsinálja velünk valaki.
