A választások előtti kérdéseinket húsz embernek küldtük el, végül hatan válaszoltak. Korábban Vörös István költő, Bék Timur költő és tanár, valamint Bíró Zsófia író és Tillmann J. A. filozfófus és Kiss Judit Ágnes költő – a sorozat zárásaként pedig – Ungváry Krisztián történész válaszait közöltük.
A választások után elsőként Bíró Zsófia író válaszait olvashatjátok kérdéseinkre.
Weiner Sennyey Tibor, DRÓT: Mit éreztél a választás napján? Volt-e olyan pillanat, amikor azt érezted: valami végleg megváltozott? Erre számítottál?
Bíró Zsófia: Ugyanazt éreztem, mint vizsgák, leletre várakozás és szülés előtt.
WST, DRÓT: Hogyan értelmezed a választás eredményét? Szerinted ez elsősorban a korábbi rendszer bukása, vagy egy új politikai erő megerősödése?
Bíró Zsófia: Lehet, hogy mindkettő, de az is lehet, hogy egy új politikai erő a korábbi, erodálódott rendszerből bukkan elő. Ezt egyelőre nem tudhatjuk biztosan, de remélhetjük erősen, hogy az elmúlt korok tanulási folyamatai nem voltak teljesen hiábavalóak.
WST, DRÓT: Mi vezetett idáig? Egy hosszú folyamat végpontját látjuk, vagy volt egy konkrét fordulópont?
Bíró Zsófia: Szerintem nem minden embernél van egyszerre a fordulópont. Vannak, akiknek sose volt szükségük fordulópontra, vannak, akiknél már évekkel ezelőtt megtörtént, és vannak, akiknél talán még most sem.
WST, DRÓT: Mit jelent szerinted az új kormány kétharmados felhatalmazása – politikai és erkölcsi értelemben is?
Bíró Zsófia: Szerintem a győzelem ilyen esetekben több lépcsőből áll. Amikor megvolt az egyik, akkor még korántsem ér véget a folyamat. Tehát ezt a győzelmet – most, hogy már pipa – lehetőségnek látom egy újabb győzelemre, ami viszont már a megvalósult reményeket (de legalábbis nagy részüket) jelenthetné.
WST, DRÓT: Mitől függ, hogy ez valódi rendszerváltás lesz-e, és nem pusztán hatalomváltás?
Bíró Zsófia: Hát az csak tőlünk!
WST, DRÓT: Mi az, amit az új hatalomnak semmiképpen sem szabad megtennie? Hol vannak azok a határok, amelyeket egy demokratikus berendezkedésben nem lehet átlépni?
Bíró Zsófia: Hatalmas elvárásoknak kell most megfelelni egy olyan környezetben, amikor a visszamenőleges, jogos és jogtalan érdeksérelmek közti különbségtétel valószínűleg percenként fogja megnehezíteni, újabb és újabb feszültségekkel terhelni a napjainkat. Szerintem nagyon jót tenne, ha láthatnánk egy erős kormányzati, intézményes, civil és egyéni szándékot arra, hogy jószívvel és a megértés vágyával forduljunk egymás felé.
WST, DRÓT: Mi az, amit viszont meg kell tennie? Mi az az egy döntés vagy lépés, amit az első időszakban elengedhetetlennek tartasz?
Bíró Zsófia: Olyan jó lenne azt mondani, hogy például az ügynökakták nyilvánosságra hozásával megindulhatna egy tisztulási folyamat, ami ugyanakkor nagyon szimbolikus is lenne. De egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy vagyunk olyan mentális állapotban, hogy különbséget tudjunk tenni a beszervezettség, az együttműködés különböző fokozatai között. Az a baj, hogy nagyon sok első lépést lehetne mondani, ami évek óta egyre sürgetőbb. Úgyhogy szerintem ha a vízmegtartással sikerülne jelentős eredményeket elérni, az mindenki számára egy olyan jelentős eredmény és ígéret lenne a továbbiakra nézve, hogy talán megindulhatna a lövészárkok újrahasznosítása, és lehetnének vízelvezető árkok. Egy kis elszámoltatás nagyon jót tenne mindannyiunk lelki egészségének.
WST, DRÓT: Lehetségesnek tartod a társadalmi kiengesztelődést? Ha igen, milyen feltételekkel? Ha nem, miért nem?
Bíró Zsófia: Nem az a kérdés, hogy lehetséges vagy lehetetlen-e, mert muszáj lesz. Annyival könnyebb talán a helyzetünk, mint a sok-sok alkalommal, amikor a történelem során társadalmi kiengesztelődésre lett volna szükség, hogy most sokkal inkább rendelkezésünkre állnak azok a lehetőségek, segítők és módszerek, amelyek megkönnyíthetik a feldolgozást és a belátást is. Ettől függetlenül biztos, hogy lesznek kárvallottak, mert mindig voltak, vannak, és még mindig nem állunk azon a tudati szinten, hogy csuklás nélkül megfogalmazhassuk a saját felelősségünket a sorsunkban.
WST, DRÓT: Milyen szerepe lehet most az értelmiségnek? Támogatás, kritika, kontroll – vagy valami egészen más?
Bíró Zsófia: Segíteni a megértést, a belátást, a saját felelősséget és a megbocsátást – magunknak és másoknak. És mindenképpen megszabadulni attól, hogy a sértettségen és a fájdalmon keresztül definiáljuk önmagunkat.
WST, DRÓT: Mit vársz, mit gondolsz, mit szeretnél: mi fog történni a magyar médiában, kultúrában és a közéletben?
Bíró Zsófia: Mostanra azért elég nagy mintával tudunk dolgozni, ami a visszatekintést illeti, úgyhogy mindenképpen megfigyelhetünk bizonyos körkörösen vagy jobb esetben spirálisan ismétlődő jelenségeket. Amelyek mindaddig fognak ismétlődni az életünkben, amíg a nagy lehetőségekből és reményekből nem csak az lesz végül, hogy „fogpiszkáló, ha el nem baszom”.
Folyt. köv.
Készítette: WST.
