„Azért hívom búvópatak-jelenségnek a Sziverit, mert minden generációnak valamiért érdekes. Tehát nem kötődik a 60-as, 70-es, 80-as évekhez, 90-es évekhez, amikor készültek, íródtak ezek a versek.”
– meséli Tibor, aki egy évben született Sziveri Jánossal, de nem csak kortársa, hanem barátja, segítője, szellemi társa is volt a 36 évesen elhunyt költőnek.
„Az avantgárdok azt mondták, hogy nem kell megtanulni a költészetet, csak robbantani kell. Én azt mondtam, mi azt mondtuk, hogy mindent meg kell tanulni, az összes formát, ahhoz, hogy robbantani tudjál. Szóval az is összetartott bennünket, hogy állandóan szakmával foglalkoztunk.”
A műsorban több vers is elhangzik Sziveri Jánostól és Zalán Tibortól is Zoltán Áron, illetve a költők előadásában. A versekből és Tibor történeteiből az elmúlt évszázad magyar irodalmának egyik legnagyobb költőegyéniségét ismerhetjük meg, akit azonban méltánytalanul nem ismer ma a széles közönség.
„…és ott ülnek a magyar írók, a derék magyar írók, akik nincsenek szokva a zokni nélküli tornacipőkhöz. És akkor jön ez a bizonyos Sziveri János, és a Sziveri nem veszi le a napszemüvegét, elkéri a kalapomat, majd felugrik az egyik asztalra, és ott elkezdi ordítva mondani a versét. Az a figura, aki egyébként a pincértől nem merte visszaküldeni a sört, hogy meleg.”
A beszélgetés itt nézhető meg el:
A felvétel 2024. május 4-én készült, a műsorvezető otthonában, szűkkörű közönség előtt, akik néha hozzá is szóltak a beszélgetéshez. Orosz Ákos, a Vígszínház színművésze így lett harmadik szereplője a műsornak. A projekt egy drámai előadás előkészületének is része volt, melyet Zoltán Áron és Szorcsik Kriszta írt és mutatott be Elmecirkusz címmel a KuglerArt Szalonban. Az előadást február 3-án és 21-én láthatja a közönség legközelebb. Részletek itt.
A Sziveriről készült portré Grencsó István fotója.
A borító-illusztrációt Száler Tímea készítette.