Ez meg zsidó
Vajon túl lehet-e lépni és
meg lehet-e haladni?
Túl gyűlöleten és túl
félelmeken, lehet-e
élni túl haragon és
túl izzó emlékeken?
Tűnődtem épp, amikor
Fehérvárnál megállt
a vonat és egy férfi
rám kiáltott: „Ez meg
Zsidó! Rohadt, büdös
Zsidó!” – és felszállt.
Majd leült pontosan
velem szemben. Most
is itt ül, néz, gyűlöl.
És sem ő, sem pedig én
Nem tudjuk, hogy
Most éppen miért?
Mit tehetnék? Valaki
néz, valaki vár, mindenki
más elfordul. Ha szól:
szóljak? Ha üt: üssek?
Tartsam-e az arcom
Másik felét is már?
Székesfehérvár, 2015 márciusában – a gyöngyösi zsidó temető feldúlásának napján
Nagyapáim bennem
Utolsó augusztusi délutánon
visszacseng délutáni álmom:
mindkét nagyapám ismerem
és ők is ismernek engem.
Közvetlen közelségük éreztem;
ébredt a kastélylakó báró,
és ugyanakkor csendben
mozdult a jó polgár zsidó.
Nem állt már köztünk semmi,
sem sors, sem történelem.
Láttam őket mosolyogni,
ahogy szétnéztek bennem.
Mintha egyikük nem Auschwitzban,
és a másikuk meg nem a gulágon,
hanem valamiért valahogyan
itt hárman lennénk mi egyben.
Szentendre, 2018. augusztus 31.

Weiner Sennyey Tibor(1981) költő, író, filológus, méhész, a DRÓT főszerkesztője. A Szegedi Tudományegyetemen bölcsészkarán diplomázott 2008-ban. Békássy Ferenc életművének egybegyűjtője és életrajzának írója. Legutóbbi könyve A méhészet művészete című esszékötet. Legutóbbi verseskötete – a Pihik – 2015-ben jelent meg. Kertészkedik, méhészkedik, tanít, fotózik, sétál és kerékpározik, de főleg verseket és esszéket ír. 2023-ban József Attila-díjjal, 2024-ben méhészeti szakíró tevékenységét elismerve Boczonádi-díjjal tüntették ki és a Qubit tudományos-ismeretterjesztő folyóirat „év embere” díját kapta meg. Szentendrén él.
A szerzőről a fotót Illyés Bence készítette.







