Magyar költő, író, műfordító, szerkesztő és utazó. Több verses-, esszé-, novelláskötet, kisregény és dráma szerzője. Az olvasás és írás mellett kertészkedik és gyakorló méhész.
Legutóbbi könyvei 'A méhészet művészete' című esszékötet, továbbá az 'UGAR' című verseskötet.
A DRÓT alapítója 2000 óta és az újraindított online DRÓT főszerkesztője 2014 óta.
„(…) a közös ügyek és az egyéni felelősség átélésének és átbeszélésének elsődleges terepe a színház, nem pedig a parlament. (…)” – Hogyan keletkezett a dráma? Miért nincs demokrácia dráma nélkül? Milyen drámát írni és mi az a katarzis? Miért elengedhetetlen mindez a normális emberi élethez? Ezeket a nem könnyű kérdéseket tettem fel magamnak, de „hát ha nem könnyű, akkor nem könnyű”. Hogyan is várhatnám, hogy bármi, ami a művészet egyik legkomplexebb megnyilvánulásával kapcsolatos az könnyű lehetne? Pedig lehet, hogy csak én vagyok „rossz költő”, aki képtelen megfogalmazni valamit, ami „emberi, nagyon is emberi”. – Weiner Sennyey Tibor esszéje.
Mi köze Berzsenyi Dánielnek a méhekhez? És mit mesélhet a niklai méhesház a költő természethez való viszonyáról? Hogyan kapcsolódott Hamvas Béla Berzsenyi méheséhez?
Tizenöt évesen, úton a parádfürdői öregek otthonába, hogy meglátogassa alig ismert apját, egy mára szinte teljesen elfeledett Anatole France-novellát olvasott az öreg Homéroszról. A látogatás végén apjától megkapta az Iliászt és az Odüsszeiát. Azóta Homérosz, Odüsszeusz, az elveszett Margitész és A kyméi énekes összekapcsolódott számára az apa hiányával, az emlékezettel és azzal a kérdéssel, hogy mi marad meg az emberből és az irodalomból. Weiner Sennyey Tibor készülő, Az elfelejtett irodalom története című könyvének esszéje.
Elküldtük a Zsennyei Alkotóház megmentéséért indított petíciót az illetékes döntéshozóknak és a sajtónak.
Nem egészen egy hét alatt több mint háromszázan írták alá: írók, költők, képzőművészek, művészettörténészek, kulturális szakemberek, szerkesztők, tanárok, az Alkotóház egykori alkalmazottai és felelős állampolgárok.
Köszönjük mindenkinek, aki aláírta és segítette az ügyet.
Zsennye nem csupán egy épület. Hetvenéves alkotóházi hagyomány, történeti emlékezet, természeti és kulturális érték.
Részletek a DRÓTon.
Mit lehetne tenni Zsennyéért, ha nem lemondani, eladni vagy veszni hagyni akarnánk? Weiner Sennyey Tibor második zsennyei esszéje konkrét javaslatokat fogalmaz meg a Zsennyei Alkotóház megmentésére, megtartására és fejlesztésére: fenntartható ökológiai mintagazdaságot, művészeti és tudományos központot, ösztöndíjprogramokat, közösségi és nemzetközi együttműködéseket képzel el egy olyan helyen, amely hetven éven át szolgálta a magyar alkotókat. Az esszét a Zsennyei Alkotóház megmentéséért indított petíció háttéranyagaként közöljük.
2024-ben, hetven év után bezárták a Zsennyei Alkotóházat, a magyar képzőművészet, irodalom és alkotói élet egyik különleges emlékhelyét. Weiner Sennyey Tibor személyes és történeti esszéje nemcsak a zsennyei kastély múltját idézi fel a Sennyeyektől, Bezerédy Emmán és Békássy Ferencen át a háború utáni művésztelepig, hanem arra is választ keres: miért volna nemzeti érdek, hogy Zsennye ne pusztán megmaradjon, hanem újra élő, természetközeli, fenntartható alkotóhellyé váljon. Az esszét a Zsennyei Alkotóház megmentéséért indított petíció háttéranyagaként közöljük teljes terjedelmében.
Ma délután négy órakor a szentendrei Szántó zsidó emlék- és imaházban holokauszt-megemlékezést tartanak: tragédia, emlékezés, újjászületés. Ebből az alkalomból először közöljük Weiner Sennyey Tibor 2018-ban, ugyanitt elhangzott novelláját, A szentendrei gólemet, amely történelmi rémnovellaként, krimiként és erkölcsi példázatként beszél a vérvádról, a félelemről, az antiszemitizmusról és arról a pillanatról, amikor a legenda mögül előlép a valódi szörny: az emberi gyűlölet. A szöveg különös aktualitását adja, hogy miközben Szentendre díszpolgári címet adományoz Krasznahorkai Lászlónak, a város egyik Mi Hazánk-os önkormányzati képviselője éppen zsidó származására hivatkozva támadta a Nobel-díjas írót. A múlt tehát nem múlt el: az emlékezés ma is ellenállás.
Sokan ismerik A Gyűrűk Ura történetét, de kevesen emlékeznek az epikus tündérmese valódi végére. Pedig Tolkien egyik legtanulságosabb fejezete éppen az, amely kimaradt Peter Jackson filmadaptációjából: „A Megye megtisztítása”. Mit mond ez a rész a korrupcióról, a zsarnokságról, egy agrárország oligarchikus lezüllesztéséről és a természet rombolásáról? És vajon Tolkien előre sejtette azt, amit ma „ökoterrorizmusnak” neveznénk? Weiner Sennyey Tibor esszéje nyomtatásban először a Magyar Hangban jelent meg 2024 februárjában. Az írást most a Kacsakő Irodalmi Színpad 2026. május 21-i, „Rendszerváltás vagy korszakváltás” című estjéhez kapcsolódva közöljük újra a DRÓTon.
A Kacsakő Irodalmi Színpad harmadik nyara beszélgetésekkel, dalokkal, versekkel, filozófiával, pszichológiával, zenével és szentendrei barangolásokkal várja az érdeklődőket a Duna-parton. Kortárs művészek, gondolkodók, költők, zenészek és szakemberek találkoznak a Kacsakőnél, hogy közösen kérdezzenek rá arra, ami ma igazán fontos: közéletre, művészetre, irodalomra, lélekre, természetre és közösségre.
Kafka próféta lett, az elidegenedett és kiszolgáltatott társadalom prófétája.
