Amikor Weöres Sándorról, az emberről kezdtem el gondolkozni, legalább hét különböző Weöres Sándort tudtam határozottan megkülönböztetni egymástól a saját írásai, a róla szóló emlékezések, a levelezése és az utókorban „élő” képzetek alapján.
Esszé és videófelvétel az előadásról a DRÓTon.
Weöres Sándor csillagkapun utazott más világokba, olyan verseket, rajzokat, térképeket hagyva hátra cetliken, amelyek egy egészen különös és teljesen más, mégis rokon dimenzióról tanúskodik. A Vas Megyei levéltárból és más forrásokból olyan különleges dokumentumok kerültek napvilágra, amelyek a költő eddig csak sejtett, ismeretlen oldalát mutatják meg.
Weiner Sennyey Tibor előadását most megnézhetitek videófelvételről és esszé formátumban el is olvashatjátok a DRÓTon.
Régóta foglalkoztat Rabindranath Tagore személyisége és költészete. 2009-ben megjelent egy novellám a költő balatonfüredi gyógyulásáról, később verset is írtam a hársfáról, amit ültetett. De az igazság az, hogy mindig olyan különösnek éreztem a nevét viselő sétányon a mellszobrot, minél több Tagore írást olvastam, annál inkább. Aztán jobban utánanéztem ennek a szobornak. Ez a szobor nem az, amit 1956-ban az indiai kormány ajándékozott. Az eredeti Tagore-szobrot kicserélték egy másikra.
Lehetséges-e, hogy a már nyolcvan évvel ezelőtt, Németh László és barátai által megálmodott „Kertmagyarország”, egy etikailag, szellemileg és lelkileg egyaránt egészséges ország és benne élő nép lehetne a Kárpát-medencében? Mi volt az „eredeti” elképzelés és hogyan módosíthatjuk ezt az elképzelést 2020-ban? Mi kell ahhoz egyénileg és társadalmilag, hogy Magyarország élhető hely legyen, olyan emberekkel, akik képesek a XXI. század megnövekedett kihívásaira válaszolni?
Egy instant-analóg fényképezés története, művészete és értelme a digitális világban.
Sokan kérdezték tőlem, hogy én mit gondolok erről az egészről. Hát majd felteszek pár részletet a naplómból és látni fogjátok. Ne haragudjatok meg rám ezekért a személyes gondolatokért. De hát ez a naplóm. Lapunk főszerkesztőjének Weiner Sennyey Tibornak a naplójából olvashattok a DRÓTon.
Ha azt mondanám a „DRÓT” középút, vagy fiatal alkotók által készített neadjisten kulturális újságnak kinéző, ám a tudatalattinkban lappangó, őrjítő fallikusságra való hajlam kivetülése, valószínű egy nagy barom lennék, mert ezek még csak meg sem közelítik a dolog lényegét.
„Ahogy beérünk Pusztakamarásra már messziről észrevesszük a domb tetején álló romos kastély tornyát, kocsinkkal arra hajtunk. A Sütő-emlékház az egyik főutcán van, nem messze tőle a templomkertben magányos fehér márványoszlopon Kemény Zsigmond szomorú mellszobra árválkodik. Ahogy felérünk a dombtetőre igen zord idő fogad.”
… És még ha térdig is merülünk a sárban, és még ha derékig is süllyedünk a sárban, és még ha nyakig is süppedünk a sárban, és még ha el is nyel minket a világot borító sár, nekünk akkor is kezünk ügyében marad az aranyló fonál…
Milyen munkát végzett Szentmártoni János az utóbbi kilenc évben a Magyar Írószövetség elnökeként és miért nem akar most elnök lenni? Mit gondol a Stádium-botrányról, a Magyar Művészeti Akadémiáról, az Írószövetség többi írószervezettel való kapcsolatáról, a JAK megszűnéséről, a KMTG létrejöttéről, a PIM új igazgatójáról, az írószövetség székházáról? Mi a véleménye a két új elnökjelöltről, Erős Kingáról és Madár Jánosról?