Magyarországon minden rendben! Magyarország a magyaroké! Eljött az idő, hogy mindenkinek legyen a kertje végében végre egy – vagy esetleg kettő – saját stadion. Mi is felépítettük, sőt meg is nyitottuk a Saját Felcsútunkat. Nézzétek meg videónkat, melyben átadjuk, leleplezzük, bemutatjuk és mindenkinek ajánljuk a saját felcsútat!
Magyarországról 2020-ra eltűnhetnek a fecskék. Ezért a DRÓT szerkesztőségében úgy döntöttünk, hogy kiírunk egy alkotói pályázatot külön felnőtteknek és gyerekeknek, remélve, hogy így beszéd témává tesszük – minél több helyen – a fecskék helyzetét. Te is fontosnak tartod a fecskéket? Művész vagy és/vagy értő és érzékeny ember? Akarsz valamit tenni környezetedért és hazádért? Jó ügy mellé állnál művészeteddel, kreativitásoddal? Itt a remek alkalom. Segíts, hogy pályázatunk eljusson mindenkihez.
Már-már eltűnődök azon, hogy Isten se lehet más, mint egy vak mozdonyvezető, amikor megkérdi tőlem, hogy „Neked nincsenek vágyaid?” De. Vannak, mondom. Magamban pedig arra gondolok, hogy kétségtelenül vágyaink meghatároznak minket mindenben.
Szabadon ébredj, mert tudnod kell, hogy maradt még kishazánkban néhány józan ember, aki nem hisz el mindent, amit elé okádnak. Ilyen vagyok én is! Vállalom! Persze tudom, hogy velem van a baj. Nem hiszek eléggé. De akarok! Ezért összegyűjtöttem az utóbbi idő 10 legjobb és legérdekesebb különlegességét és belesűrítettem egyetlen napomba. Ha tetszett ezt oszd meg, hátha. Nem nátha! Hátha!
A csúti pottyantóst látjátok? Az nem az, hanem egy diktátor végbele, melybe mindenkit, aki elfogadja és hajbókol hozzá, sőt azokat is, akik kussolnak – egyébként különösen azokat: belepasszíroz. Végbélkúpok lesztek hamarosan mind, vagy, ami annál is rosszabb, biodíszlet ott, ahol egy nemzet tűnik el. – Baranyai Levente kiállítását ezzel az írással nyitotta meg a Hadik Kávéházban Weiner Sennyey Tibor.
Mi az a versfa? Nagysikerű „Hogyan posztoljak verset az utcára?” című videónk után itt a Költészet Napi különkiadás, melyből megtudhatjátok hogyan posztoljunk verseket egy fára. József Attila A Dunánál című versét halljuk… József Attilától és kortárs fiatal költőktől posztolunk egy fára, miközben elég jó zenét hallgatunk. Ha tetszett: posztold tova.
Bár az se semmi, hogy a nyúl tojást tojik, mi mégis úgy látjuk, hogy „…szükség van a jó magyar sci-fire” – Időutazásról, szingularitásról, és az irodalomról, mint piac beszélt az új magyar sci-fi irodalom emelkedő csillaga Brandon Hackett alias Markovics Botond a DRÓTon.
FIGYELEM: A KÖLTÉSZET SÚLYOSAN KÁROSÍTJA A ZÖN ÉS KÖRNYEZETE HÜLYESÉGÉT! Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan posztolunk verset az utcára április 11-én a Költészet Napján.
Érintve vagytok és érintve vagyok. Mégis meg kell próbálni tudatosan hozzáállni, meg kell próbálni megérteni és meghaladni. Túljutni. Még ha lehetetlen is. Még ha érthetetlen is, hogy teljesen természetes ma Magyarországon a hétköznapi antiszemitizmus. Zsidótemetőt feldúlni, vagy csak kicsit zsidózni a lehető legtermészetesebb. Vagy mégsem? Szerintetek? Versem margójára írom mindezt.
A három milló forinttal járó, tizedik Aegon Művészeti Díj nyertesével az első interjút a DRÓTon olvashatjátok. Méghozzá a görögségről, Európáról, Adyról, feleségéről, a Kitömött barbár sikeréről, korábbi könyveiről, Kazinczy koráról, és arról, hogy egyesek szerint neki nincs is lelke, csak szelleme beszélt a kisorosziban élő Péterfy Gergely, amikor leültünk beszélgetni Szentendrén.