Magyar költő, író, műfordító, szerkesztő és utazó. Több verses-, esszé-, novelláskötet, kisregény és dráma szerzője. Békássy Ferenc írásainak egybegyűjtője és életrajzának írója.
Az újraindított online DRÓT főszerkesztője 2014 óta.
Legutóbbi két esszékötete Hamvas Béláról és Weöres Sándorról szól.
Az olvasás és írás mellett főleg kerékpározik és sétál, kertészkedik és méhészkedik. Szentendrén él.
Nem biztos, hogy egy identitás olyan egyszerűen összerakható, és lehet, hogy megfontolandó az a gondolat, hogy minden nemzetiség torzulás az alapvető emberihez képest. Nem azt mondom, hogy ez így van, csak azt, hogy ezen érdemes lenne eltűnődni mielőtt olyan kijelentéseket teszünk, hogy „azok” vagy „ezek”, „ilyenek” vagy „olyanok”. – Patrick J. Geary az Atlantisz Kiadónál megjelent könyvéről Weiner Sennyey Tibor recenzióját olvashatjátok a DRÓTon.
Bristolhoz, amúgy is fűzött már egy történet, a bristoli parkolóőré, elképzeltem tehát, hogy ez a kakibusz milyen remek téma, akár egy egész sor gyerekvershez. Így született az első, itt közölt vers, melyet a minap, nagyon kedves barátaim családjának fel is olvashattam. A gyerekeknek tetszett, kacagtak, így most – a főpróba után – bedobom a verset a közösbe, lássuk, hogy reagál rá a nagyközönség :
Alapjaiban félreérti Bartók Bélát és az egész modern művészetet az, aki szerint a most állítandó Bartók-szobor szép és jó. Se nem szép, se nem jó. Giccses, de ezzel tökéletesen beleilleszkedik a mai magyar köztéri giccskultuszba.
Századszorra játszották A Vörös Oroszlánt a Vígszínházban, amely egyben alkalmat adott, hogy először adják át a Szepes Mária emlékdíjat is. A különleges eseményen ott voltunk, és lehetőségünk volt átgondolni néhány alapvető dolgot a magyar irodalomról és Szepes Mária benne elfoglalt helyéről.
Weöres Sándor ominózus pécsi szobra után, most Hamvas Bélát is elérte az újmagyar giccskultusz, annak ellenére, hogy a leghatározottabban ő maga tiltakozott saját írásaiban az ilyesmi ellen. Hamvas Béla Miska-kancsóvá lett.
„A pihik a ma emberei, akik egyedül képtelenek megoldani a közös, nagy, sőt globális problémákat. Össze kell fogni.” – nyilatkozta Weiner Sennyey Tibor, a DRÓT főszerkesztője az Irodalmi Jelennek. Egy hét múlva lesz új kötetének bemutatója, két verset – a pihimadarkról és a füstifecskéről – olvashattok a most készülő kötetből DRÓTon.
A Metanoia „Jég-doktrinák – variációk a náci retorikára” című előadása nem oldoz fel, még a humorosabb elemek is keserűek, irtóztató világot idéz, rémálom, amely nem akar véget érni. Ha az alkotói szándék az volt, hogy szarul érezze magát a néző, akkor sikerült. Mert itt többről van szó, mint hogy tetszik-e, vagy hogy szórakoztató-e ez az előadás.
Kiderül, hogy miért nem lett a költő operaénekes, mit nem szeretett gyerekkorában, és hogy vetette bele magát az irodalomba Oláh János és Mezey Katalin fia. Lackfi János válaszolt transzgenerációs irodalom létét érintő kérdéseimre Kemény Zsófi és Závada Péter után.
Három költőnek tettem fel ugyanazokat a kérdéseket, hogy kiderüljön számít-e és ha igen, miként, hogyha az ember eleve olyan családba születik, ahol már az apa vagy az anya író-költő? A három költő Lackfi János, Závada Péter és Kemény Zsófi. Závada Péter válaszolt Kemény Zsófi után kérdéseimre. Válaszain keresztül jobban megismerjük a fiatal költőt, családi-gyermekkori hátterét, Akkezdet Phiainak sikeres rapperét.
Három költőnek tettem fel ugyanazokat a kérdéseket, hogy kiderüljön számít-e és ha igen, miként, hogyha az ember eleve olyan családba születik, ahol már az apa vagy az anya író-költő? A három költő Lackfi János, Závada Péter és Kemény Zsófi. A kulturális tőke sokféleképpen megjelenhet, nem csak diplomák és papírok formájában. A kulturális és kapcsolati tőke másféle megjelenéséről, arról, hogy miért lehet vonzó vagy éppen ellenkezőleg: taszító az írói-költői pálya, titkokról és gyermekkori emlékekről beszéltek mindhárman. Vajon létezik-e transzgenerációs irodalom? Kemény Zsófinak tegnap 14.11.28 mutatták be első könyvét, így a Kemény-lányok közül, ő is íróvá avanzsált. Kérdéseimre ő válaszolt elsőként.
