DRÓT: Gratulálunk, hogy a Magvető igazgatójává neveztek ki. Rossz nyelvek szerint kapcsolathálód és ismertséged miatt, vagy pedig mert kiváló PR-szakember vagy. Szerinted miért választottak? Vagy te jelentkeztél az állásra?
NYÁRY KRISZTIÁN: Azért választottak engem, mert Morcsányi Géza, a Magvető méltán legendás igazgatója húsz év után kicsit hátrébb akar lépni a napi operatív munkától, főszerkesztő társam Dávid Anna lesz. Nagyon ritka és szerencsés helyzet, ha valaki még aktív szakmai karrierje során végiggondolhatja, hogy mi legyen azzal a művel, amit létrehozott, és ki legyen, aki folytatja a munkáját. Géza rám gondolt, a kiadó tulajdonosai pedig egyetértettek vele, én pedig megtiszteltetésnek vettem és elfogadtam az ajánlatot. Azért is döntöttem így, mert Géza nem megy el, hanem a Líra csoport kiadói igazgatójaként napi szinten segíteni fogja a munkámat. Biztos, hogy nem a „kapcsolati hálóm” számított, hiszen nekem a könyves szakmában egyáltalán nem annyira sokrétű és kiterjedt a kapcsolat rendszerem, mint Gézának vagy egy régóta kiadói területen dolgozó szakembernek. Az ismertségem pedig ebben a pozícióban messze nem jelent előnyt. A kommunikációs szakmai tapasztalatom viszont annál inkább, hiszen
a jó könyveket, amelyeknek szerencsére bővében van a Magvető, el is kell adni, és fel kell tudni kelteni az érdeklődést irántuk.
DRÓT: Vannak, akik szerint a Magvető kiadó csak egy szűk elitet publikál és politikai érdekeket képvisel kánonformálásával. Mit gondolsz erről?
NYK: Ez egy versenypiac, ahol egy kiadó megbukik, ha politikai alapon dönt. A Magvető Magyarország legjobb szépirodalmi kiadója, amely megkerülhetetlen műhelyévé vált a kortárs magyar irodalomnak. Ugyanakkor üzletileg is sikeres, azt publikálja, ami egyszerre minőségi és piacképes, tehát vannak létező olvasói, akiket kiszolgál.
Ezt az olvasóréteget lehetséges tovább bővíteni, én erre törekszem majd. Ha ezt kánonformálásnak hívjuk, akkor legyen az.
DRÓT: Mit gondolsz a többi nagy könyvkiadóról? A Libriről és az Alexandráról?
NYK: Önhittség lenne azzal kezdeni a munkámat, hogy a versenytársak üzletpolitikáját minősítem. Dolgoznak általam nagyon tisztelt szakemberek mindkét cégben, akiktől konkurensként is tanulni fogok, még akkor is, ha sok mindent másként gondolok, mint ők.
DRÓT: Szerinted milyen a XXI. századi író? Milyen a XXI. századi könyv? Milyen a XXI. századi olvasó?
NYK: Szerintem a XXI. században is szépirodalmi szövegek léteznek, amelyek keresik az utat a közönséghez, az olvasók pedig a szövegekhez. Ugyanolyan
platform-forradalom zajlik, mint zajlott már sokszor a történelemben.
A versek esetében például szomorú adottság, de adottság, hogy megszűntek a napilapok versrovatai, és csökkent a folyóiratok elérése is. Márpedig régebben ezek voltak a lépcsőfokok egy költő számára a verseskötetig. v.ö. Berka Attila: A nyomtatott sajtó halálára – avagy az írástudók offline árulása – szerk.
Most a lazábban szerkesztett online felületek, a közösségi média és a felolvasóesteket felváltó összművészeti produkciók jelentik a mobilitás csatornáit egy költő számára.
Egy versesköteteket is gondozó kiadó akkor jár el okosan, ha épít ezekre is. És megnézi, hogyan változtak a versolvasók szövegfogyasztási szokásai, milyen élethelyzetben fogyasztanak verseket az emberek. De a vers ettől még vers maradt.
DRÓT: Változtat-e valamit kinevezésed a kiadói koncepción? Milyen saját elképzeléseid vannak?
NYK: A Magvető koncepciója a minőségi szépirodalom, ez továbbra is így marad. Persze vannak saját elképzeléseim, de a stratégiáról majd akkor beszélek, ha már megtalálom a kilincset a kiadóban.
DRÓT: Az Így szerettek ők című sorozatoddal lettél igazán híres, melyben írók és költők magánéletét tárgyaltad ki. Szerinted jó-e a műveken kívül az írók személyes ügyeit is a nagyközönség elé tárni? Érdemes-e, lehet-e a magánéletet nyilvánosan kitárgyalni? Hol van a határ irodalom és pletyka között?
NYK: Nem tudományos művet vagy irodalomtankönyvet, hanem szórakoztató munkát írtam, ráadásul nem az irodalomról, hanem az írókról. Akiknek a magánélete amúgy is tananyag, csak egy kissé kultikus formában. Adyról tanítják, hogy milyen volt a szerelmi élete, mert az ő kanonizált képéhez hozzátartozik, Babitsról meg nem, mert ott nem fér bele. Móricznál azt írják a szemérmes tankönyvek, hogy Csibe a nevelt lánya volt. Vajon pletyka vagy fontos háttérinformáció mondjuk a Csibe-novellák megértéséhez, hogy valójában a szeretője volt? Pletyka vagy alapvető életrajzi motívum, hogy a Huszonhatodik évet nem a feleségéhez, hanem az öngyilkossá lett szeretőjéhez írta Szabó Lőrinc?
A pletyka egyébként ellenőrizetlen szóbeszédet jelent, én pedig nem írtam le olyan történetet, amelyet ne életrajzi tények igazolnának.
Amúgy híve vagyok az életrajzi háttértudás nélküli szövegértelmezésnek is, de utána azért az ilyen referenciákat is érdemes feltárni, mert kitágítja az értelmezés horizontját. Olvashatod a Levél a hitveshez című verset referencia nélküli vakszövegként is, de azért sokat hozzátesz a megértéshez, ha tudod, hogy Radnóti ezt mikor, kihez, milyen élethelyzetben írta.
