Sokan kérdezték tőlem, hogy én mit gondolok erről az egészről. Hát majd felteszek pár részletet a naplómból és látni fogjátok. Ne haragudjatok meg rám ezekért a személyes gondolatokért. De hát ez a naplóm. Lapunk főszerkesztőjének Weiner Sennyey Tibornak a naplójából olvashattok a DRÓTon.
Ha azt mondanám a „DRÓT” középút, vagy fiatal alkotók által készített neadjisten kulturális újságnak kinéző, ám a tudatalattinkban lappangó, őrjítő fallikusságra való hajlam kivetülése, valószínű egy nagy barom lennék, mert ezek még csak meg sem közelítik a dolog lényegét.
„Ahogy beérünk Pusztakamarásra már messziről észrevesszük a domb tetején álló romos kastély tornyát, kocsinkkal arra hajtunk. A Sütő-emlékház az egyik főutcán van, nem messze tőle a templomkertben magányos fehér márványoszlopon Kemény Zsigmond szomorú mellszobra árválkodik. Ahogy felérünk a dombtetőre igen zord idő fogad.”
… És még ha térdig is merülünk a sárban, és még ha derékig is süllyedünk a sárban, és még ha nyakig is süppedünk a sárban, és még ha el is nyel minket a világot borító sár, nekünk akkor is kezünk ügyében marad az aranyló fonál…
Milyen munkát végzett Szentmártoni János az utóbbi kilenc évben a Magyar Írószövetség elnökeként és miért nem akar most elnök lenni? Mit gondol a Stádium-botrányról, a Magyar Művészeti Akadémiáról, az Írószövetség többi írószervezettel való kapcsolatáról, a JAK megszűnéséről, a KMTG létrejöttéről, a PIM új igazgatójáról, az írószövetség székházáról? Mi a véleménye a két új elnökjelöltről, Erős Kingáról és Madár Jánosról?
Letelt az első tíz nap a száraz novemberből. Gondolom nem csak én, hanem, akik velem együtt tartják az alkoholmentes hónapot nagyon érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk. Igaz, nem először vagyok programszerűen absztinens.
Az egyik legfontosabb ismeretlen verse Weöres Sándornak – és ez október huszonharmadikán különösen aktuális lenne – a Rapszódia a kivívott szabadságról című, amely két variációban maradt fent a hagyatékban.
Mit gondolt Hamvas Béla a kereszténységről? Van-e vallás nélküli hit? Mi az a Hagyomány? Ki volt Jézus Krisztus és miért kell róla újra és újra beszélni? Előadásában Weiner Sennyey Tibor a Fasori Evangélikus Templomban ezekre a kérdésekre is kereste a lehetséges válaszokat. Az előadás esszé változata most a DRÓTon olvasható.
„Korcsula fölött, ha az ember túlmegy a temetőn, délkelet felé, nem nagy füves térségen áll a fügefa. Három vastag ága mindjárt a föld színén elválik háromfelé, azután fel- és visszahajlik. Augusztusban illatos, sötétibolya, zsíros, mézízű füge terem rajta. A füvet beárnyékolja, védelmébe veszi a teret s a lényt, aki a gyepre lép.”
– írja Hamvas Béla a Fák című esszéjében, ami egyébként mottója szerint inkább költemény, ahogy ez az írás is műfaji határokon mozog. Írtak róla, hogy magyar turistáknak mutogatják ezt a fát, de igazán nem sokan kíváncsiak rá. Kép nem született róla, pontos helyét térkép nem jelöli. Egyesek szerint csak legenda, hogy Hamvas Béla fügefája egy távoli, dalmáciai szigeten még megvan, mások szerint nagyon is lehetséges.
Bárhogy is legyen, gondoltam, a leghelyesebb, ha utánajárok.
Mert műveltség nélkül nincs valódi gazdagság, nincs valódi boldogság. A műveltséget fejleszteni és mélyíteni kell, s erre az oktatás mellett, az egyik legjobb és legfőbb eszköz a művészet. Különösen jó az, ha helyi művészek teszik ezt, hiszen az ő lehetséges feladatuk saját közösségük művelése, emelése, fejlesztése.
– A DRÓTon a Kultlab50, a győri képzőművészek alkotásai fogászati anyagokból című kiállítás megnyitójának teljes szövegét olvashatják.