Békássy Ferenc írásainak kiadása közben megismertem a Békássy-család több ágát is. A család meglehetősen kiterjedt, hiszen Bezerédj Emmának és Békássy Istvánnak hét gyermeke volt, melyből kettőt veszítettek el: az első fiúkat, Miklóst – még gyermekként, és Ferencet, aki huszonkét esztendősen, 1915-ben, huszárönkéntesként halt hősi halált a világháborúban. Szerencsére ma már Békássy Ferencet nem kell bemutatni. Egybegyűjtött írásai (2010) és Szerelmes levelei (2013) kiadása után 2018-ban egy kötetben ki tudtuk adni Összes művét. Ezen esszé megjelenésének idejében mutatjuk be a könyvet Szegeden és Zsennyében.
De ha egy pillangó megremegteti szárnyát valahol a zsennyei kert százados fáinak ágain, akkor lehet, hogy az olyan hatással lesz, hogy költők és irodalmak sora kerül viharos pompában elő a feledés homályából. Hangsúlyoznám: nem vagyok családtörténész, sem családtag, s bevallom, engem a szükségesnél jobban nem érdekelt sose a Békássy-család története, sokkal inkább irodalmi hagyatékuk. Farkas Zsófiának szeretném mindenekelőtt megköszönni, hogy rendelkezésemre bocsátotta Békássy Éva költői hagyatékának ránkmaradt töredékeit, ahonnan előkerült egy Weöres Sándor levél is.
Az említett levél azonnal felhívta a figyelmemet, arra, akinek az szólt, Békássy Ferenc húgára:
