„…mind a ketten költők voltak. És egy nőnek Magyarországon egy nagy költő, óriási költő árnyékában élni olyan megpróbáltatás, amivel rendszerint nem szoktunk számot vetni.” – Sok előadást tartottam az elmúlt években Hamvas Béláról és Weöres Sándorról is. Visszatérő kérdés volt a közönség részéről, hogy volt-e gyerekük nem volt és ha nem, miért nem? – Weiner Sennyey Tibor esszéjét Weöres Sándor születésének 110-dik évfordulója alkalmából közöljük.
Mi a mesterséges intelligencia szerint a boldogság? Mi a szellem? Mi a lélek? Van-e humorérzéke? Megkérdeztük a mesterséges intelligenciától, hogy tulajdonképpen mi is „ő”, milyen veszélyeket rejt, mit „gondol” a mesterséges intelligenciával szemben megfogalmazott félelmekről, az emberekről, az emberiség jövőjéről? Az OpenAI GPT-3-as nyelvi modul kifejtette, hogy szerinte „az ilyen interjúk segíthetnek abban, hogy jobban megértsük a mesterséges intelligencia szerepét és hatását az emberi életben, és felhívják a figyelmet azokra az etikai és társadalmi kihívásokra, amelyekkel szembe kell néznünk.”
Hogyan keletkezett a dráma? Miért nincs demokrácia dráma nélkül? Milyen drámát írni és mi az a katarzis? Miért elengedhetetlen mindez a normális emberi élethez? Ezeket a nem könnyű kérdéseket tettem fel magamnak, de „hát ha nem könnyű, akkor nem könnyű”. Hogyan is várhatnám, hogy bármi, ami a művészet egyik legkomplexebb megnyilvánulásával kapcsolatos az könnyű lehetne? Pedig lehet, hogy csak én vagyok „rossz költő”, aki képtelen megfogalmazni valamit, ami „emberi, nagyon is emberi”.
Veszélyes, kétségtelenül nagyon veszélyes dolog esszét írni, olyan mintha az ember vékony jégen táncolna a valódi tudás tiszta téli égboltja alatt és a tudatlan mélység felett. Igen, alighanem a költői hasonlatok, is az esszék lehetséges eszközei, de az esszé sem nem líra, sem nem próza, hanem… „esszé”. –
Weiner Sennyey Tibor három előadást tart 2023 márciusában irodalomról és életről a Kettőspont Színházban a Magyar Széppróza Napja és a Színházi Világnap alkalmából. Ebből most a második előadás esszé változatát olvashatjátok a DRÓTon. Gyertek el az utolsó előadásra is, ami után a szerző Diogenész előadását tekinthetitek meg a színházban! Részletek alább.
A vers ugyanis az emberiséggel együtt született, együtt változik, s valószínűleg együtt is fog kipusztulni. A költészet azonban örök.
Borges, Hamvas, Weöres, Pessoa, Ryokan és Michaux segítségét is kérjük, hátha meg tudjuk határozni, hogy mi a csuda az a költészet, a költői tapasztalat és a vers? –
Weiner Sennyey Tibor három előadást tart 2023 márciusában irodalomról és életről a Kettőspont Színházban a Magyar Széppróza Napja és a Színházi Világnap alkalmából. Ebből most az első előadás esszé változatát olvashatjátok a DRÓTon. Gyertek el a következő előadásokra is! Részletek alább.
Azt hiszem, messzebbről kell kezdenem, s mivel most a díj miatt olyanok is olvassák ezt a szöveget, akik egyébként nem olvastak tőlem eddig semmit, és olyanok is, akik nagyon is olvastak, szerettek, segítettek, szóval mindezért messzebbről kell kezdenem.
„Döbbenten látom kulturális műhelyek lebontását, szakkönyvtárak általános könyvtárba való belekeverését, értékes kiadványok, kéziratok raktárakban való eltűnését, elkótyavetyélését, valódi nemzeti értékeknek az ablakon való kidobását.” Megszűnik a Pázmányon az Esztétika-szak és a kreatív írás oktatás is, és Vörös István ezzel elvesztette állását. A költővel a mai felsőoktatás, kultúra, gondolkodás helyzetéről és a „versenyképességről” beszélgettünk.
Milyen volt Hamvas és Weöres barátsága? Mit ihletett? Hogyan született A teljesség felé és mi volt még mellette, amiről senki semmit sem tudott? Milyen „képzelt világokba” utazott Weöres és hogyan térképezte fel őket és végzett ott népszámlálásokat? Mit tanulhatunk Hamvas és Weöres barátságából?
Úgy hallottam, hogy tanárokat rúgnak ki iskolákból, mert polgári engedetlenséggel válaszolnak arra, hogy nem tüntethetnek méltatlan keresetük miatt. Eszembe jutott ez a régi írásom, gondoltam, van kedvetek elolvasni nektek is.
„Azt hiszem, hogy többféle olvasási stratégia van, és több értelmezés is jogos és szükséges. A teljesebb képhez pedig egyszerre kell a szövegeket önálló szövegként értelmeznünk és az életműben valahol elhelyeznünk, esetleg a kortárs és történelmi kontextusban látnunk. Végül pedig fel kell tennünk a kérdést, hogy az olvasott szöveg nekünk mit jelent? Mit értettünk meg belőle, s ami több: mit tudunk önmagunkra nézve vonatkoztatni, életünkbe beemelni, önmagunkként a másikban, vagy közösként átélni? Ez a filológia valódi tétje.”