Hamvas és a zene, avagy esszé a harmadik fülről
„Nem elég jó műveket készíteni. Többre van szükségünk. Hiteles életet kell élni. Fogalmat szerezhetünk arról, hogy a mű abszolút módon kötelez. A mű bármilyen tökéletes legyen, autentikus egzisztencia nélkül svindli. Ez a modern művészet egyetlen kérdése.” – írja Hamvas Béla. Ha barátaimnak el szeretnék valami nagyon fontosat mondani művészetről, zenéről, s szeretném, hogy velem együtt hallani kezdjék Hamvas Béla sajátos hangját, akkor mindenképpen arról beszélnék, hogy milyen volt Hamvas kapcsolata a zenével. Esszéi alapján készítenék egy válogatást, amit egy gyönyörű estén és ragyogó hajnalon végighallgathatnánk, s talán odaadnám nekik ezt az esszém, ami azt próbálta összegyűjteni, hogy mit mondott számos különböző írásában Hamvas Béla szeretett és kritizált zeneköltőiről, mint például Beethovenről, Schumannról, Lisztről és Bartókról. Különösen pedig milyen alapfogalmakat vezetett be a zene kapcsán, amelyek a modern művészet egészére nézve is meghatározóak lehetnének.
A DRÓTon most zenei betétekkel együtt olvashatjátok és „hallgathatjátok” meg ezt az esszét, aminek az első változata a Napút folyóirat 200-dik ünnepi lapszámában jelent meg 2018-ban, majd pedig 2019-ben, 2020-ban és 2022-ben a szerző ‘Hamvas Béla ezerarcú és egyszerű élete és műve’ című könyvének három kiadásában.