„Bekalandoztam a Délvidéket, ám nemcsak tájait, hanem a szellem – szellemtelenség? – vidékeit is. Az ottani kultúra kellős közepéből zuhantam a margóra. Irodalmat szerveztem, éltem a bohémek életét, nyomorogtam, majd jött a súlyos betegség, a mérhetetlen testi szenvedés…” (Sziveri János)
– Elmecirkusz címmel mutatja be Sziveri János művei alapján készült előadását a két színész: Szorcsik Kriszta és Zoltán Áron. Részletek a DRÓTon.
„(…) az árok mellett beszállunk, még visszanézek;
az a sok apró fény: mély-víztükrű lélek,
a kapu sötét, a fűzfa fénylik,
s kendőfödte, csoszogó nénik.
beléjük karolva ballag a gyász,
egyre kisebb, ahogy megyünk tovább.” –
Szabó Eszter négy verse a DRÓTon.
Mert mire is gondolok? Vegyünk egy ilyen egyszerű helyzetet: esik az eső. Mit tesz ilyenkor egy magyar ember? Mély levegőt vesz, hangosan vagy magában mérgesen káromkodik, nem megy sehova, a barátainak azt mondja, hogy unalmában a Háború és békét olvassa, de valójában a borzalmas körülményekre való tekintettel, amely helyzetből nyilvánvalóan nincs kiút, elhatározza, halálba fogja inni magát, mert annak legalább van értelme, hiszen most már sosem fog többet kisütni a nap, mert ez itt kérem Kelet-Európa.
És mit tesz egy spanyol? Mély levegőt vesz. Káromkodik. De nem mérgesen, hiszen ő legfeljebb a politikán tudja felbosszantani magát. A baj inkább az, hogy esőben fuccs a bikaviadalnak. Ugyanis ilyenkor még a bikák sem futnak, az állatkínzás lenne. Tulajdonképpen a káromkodásnak sincs semmi jelentősége, mert ha sütne a nap, akkor is ezt tenné. A káromkodás nem világnézet, mint Kelet-Európában, hanem merő nyelvi kényszer a közlésre. A spanyolok szeretnek közölni. Akkor is, ha van mit mondaniuk, és akkor is, ha nincs. Majd felhívja a barátait, hogy amint kisüt a nap megisznak valamit. Mert, a nap sütni fog. Annak olyan a természete, mert ez itt kérem Hispánia.
És mit tesz az esőben egy belga? Elmegy biciklizni. Miért? Mert sosem fog sütni a nap, hiszen sosem sütött. Annak ilyen a természete, és ez nem politikai kérdés.
Izgalmas hónapnak ígérkezik az október a Kettőspontban, lesz lemezbemutató, premier, 4 éves szülinap, költészet, képzőművészet, filozófia, test és lélek, és főként SZÍNHÁZ – részletek a DRÓTon.
Ha nincs Magyary Ági, talán sohasem állok kötélnek, és itt rögtön bele is bonyolódom a nyelvbe, abba az illúzióba, hogy vagyok, vagyunk, holott lehet, hogy csak a nyelv játszik velünk valót, folyvást elcsábítva a létezés áttetszősége által, a nyelv mint mutatványos, történetbolond, el-beszél minket mintha lennénk, olvas valaki a nyelven keresztül, olvassa az élet nevű nyelvi képződményt, fogalmat, olvassuk a hangokat, amiket most kiadok, mintha lenne ok-okozat, lenne linearitás, az idő egymásutánja, intencio recta, egyenes beszéd, hiszen miért is ne állnék kötélnek, egyáltalán mit jelent ez? Eredetileg arra a csikóra vagy szilaj lóra mondták, hogy „nem áll kötélnek”, amelyiket nem tudták kiszedni a ménesből kötéllel, mert bizalmatlanságból nem állt úgy, hogy a kötelet a nyakába vethessék vagy a kötőféket a fejére tehessék. A szólás feltehetően innen ered, bár a XIX. század elején embereket is fogtak kötéllel a szegények közül, ha nem állt önként katonának.
Scherer Péter beszél életének világlátást formáló fordulatairól, emlékekről, jelen idejű érzésekről, Petőfi és József Attila versei kapcsán, a VerShaker legújabb epizódjában, amit most megnézhettek a DRÓTon.
Nem túlzás azt állítani, hogy a film leginkább Farkasch titkosrendőrről szól, a többiek mellékszereplők. Ez meglehetősen furcsa, tekintve, hogy eredeti szándék szerint a forradalomnak és Petőfinek kellett volna a főszereplőknek lenniük. — Lafferton Luca írása a ‘Most vagy soha!’ című filmről.
Sok érzékeny lelkű szerző lamentál: micsoda disznóság, hogy a betegség leírásakor előszeretettel használjuk a háborús frazeológiát (harc, küzdelem, csata, győzelem stb.). Mégis mi mást lehetne tenni? Itt aztán nincs lacafacázás, itt életre-halálra megy a harc. Ez alól csak a gyakorló hipochonderek a kivételek, mert azoknak csak a szája jár, közben kutyabajuk sincsen. Így persze könnyű érzékenynek lenni a nem megfelelő szóhasználatra. A képzelt betegek legalább annyira megbízhatatlanok, mint a makkegészségesek. Iszonyúan okosak, miközben fogalmuk sincs semmiről. Ezzel szemben, ha van valami cifra betegségünk, ugyanúgy nem lesz fogalmunk semmiről, de legalább tudatában vagyunk annak, hogy mindehhez még ostobák is vagyunk.
2024-ből visszatekintve, nevetségesnek tűnik, hogy a 2000-es évtől azért rettegtek már jó előre az emberek, nehogy összeomoljon a számítógépes rendszer az egész világon. A fejlődés jegyében ma már azon izgulhatunk, hogy ne legyen sem atomháború, sem világháború. Micsoda minőségi különbség!
2000-ben szerencsére nem omlott össze semmi, viszont a Humán Genom Projekt keretében sikerült befejezni a teljes emberi génállomány feltérképezését. Én erről persze akkor semmit sem tudtam, annak ellenére, hogy ez a tudományos áttörés vezetett oda 2022-ben, hogy végre fény derüljön, mitől megy tönkre az izomzatom. A másik világra szóló esemény eme jelentős tudományos áttörés mellett az volt, hogy életemben először találkoztam azzal a szóval: érzékenyítés. Jobban mondva az a szó jött szembe velem: sensibiliser.
Immár tizenharmadik éve gyűlnek össze egy isztriai erdőben az Erdei Költők, hogy csillagok, tábortűz és fáklya fénye mellett olvassanak fel kortárs költeményeket, körülvéve a gyönyörű természettel. A régió különböző országaiból származó költők versekkel és helyi támogatóink ingyenes borral vonzanak évről-évre egyre több látogatót az Erdei Költők találkozóra nem csupán Horvátországból, de a környező országokból is. Program, videó és ajánló.
A huszadik század elején is a lakosság nagyjából 60%-a a mezőgazdaságban dolgozott. Ma ez a szám nem éri el a foglalkoztatottak 5%-át sem.
A kialakult helyzetben az Ember nem is érzi magát jól. Nem igazán tudja, hogy miért nem, de „mintha kicsúszott volna a lába alól a talaj”. Nem az történik éppen, hogy tudat alatt igenis érzi, hogy a rend felborult és arányokat vesztett? Hogy nincs meg az a természetes Életszövet, amiben jól és biztonságban megvolt? – Tkacsik Márta gondolatébresztő írása a DRÓTon.