Különös módon ünnepelte azt idén március tizenötödikét Magyarország Londonban. A londoni University College Szláv és Kelet-európai Intézete és a magyar nagykövetség együttes meghívására egy, a Pázmány Péter egyetemen tanító eszmetörténész tartott előadást „1848 alkotmányos pillanatáról”, vagyis arról a folyamatról, ami az úgynevezett Áprilisi Törvények megalkotásához, illetve az önálló magyar minisztérium felállításához vezetett.
Az adatokban gazdag alkotmányjogi előadáson
szó esett ugyan 1848 március tizenötödikéről, de elég röviden, mindössze pár mondatban.
A történészt, aki magát „konzervatívként” jellemezte, sokkal jobban érdekelte Kossuth Lajos szabadságharc előtti, mint későbbi szerepe, mindenesetre Kossuthot aktuális szóhasználattal „populistának” nevezte, jóllehet Kossuth közismerten meggyőződéses liberális volt 1848 előtt és után is. De elhangzott ebben az előadásban még valami, amin a hallgatóság kicsit megütközött- a történész-politológus ugyanis azt állította:
a közhiedelemmel ellentétben 1848-ban Magyarországon nem volt forradalom.
Pontosabban egyedül a 49-es debreceni trónfosztást minősítette valóban forradalmi fejleménynek.
Lehet, hogy ettől Petőfi Sándor szelleme is összevonta a szemöldökét (elnézést a képzavarért), de az előadást követő vita során a vendég még fokozta a meglepetést.
Szóba került ugyanis 1956 októbere és megtudtuk tőle: ez sem volt forradalom! Hát akkor mi volt? Azonnal jött a válasz: ellenforradalom.
Nem tudom biztosan, mi késztette a londoni magyar előadót erre a meglepő szóhasználatra, amit Kádár Jánostól, Biszku Bélától és Brezsnyevtől évtizedeken át hallottunk. De ezek után érdemes lenne megkérdezni: egyetért ezzel a mai magyar kormány, minek is tartja 1956 októberét? Aligha ellenforradalomnak, hiszen tavaly milliókat különítettek el az ötvenhatos forradalom országos és nemzetközi megünneplésére?
