Vita a tehetséggondozásról
Az irodalmi életet felkavarta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft létrejötte. Annak körülményei szerteágazó, többkörös vitát szültek. A Fiatal Írók Közleményének aláírói nyílt vitára hívta a tehetséggondozókat és az írószervezeteket.
Van-e jövője a fiatal magyar irodalomnak?
Az irodalmi életet felkavaró Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. megalakulásáról hívták nyílt vitára a fiatal írók a tehetséggondozókat és az írószervezeteket. A kerekasztal-beszélgetés nyilvános, minden érdeklődőt várnak. Itt az esemény részletes programja és a DRÓTon eddig zajlott vita összes cikke.
Csak ennyi?
Tetszik. Imádom. Vicces. Hűha. Szomorú. Dühítő. Csak ennyi? Elképesztő dologra bukkantunk! Egyszerűen hihetetlen! Itt az univerzális eszköz, hogy kifejezzük érzéseinket. Kattints és nyerj!
Az irodalom repolitizálása – udvari, fogyasztói és utópikus irodalom
„Az egyik probléma szerintem az, hogy a jelenlegi is egy kontraszelektív és elitista, ha tetszik: udvari modell, s az eddigi struktúra sem volt politikailag feddhetetlen.” – az Új Nautilus főszerkesztőjének, az erdélyi Borbély Andrásnak esszéjét olvashatjátok a DRÓTon, melyben a szerző merőben más szemszögből vizsgálja az irodalom, az író- és költőképzés, irodalmi művek létrehozásának állami vagy éppen magán mecenetúrját. Lapunk az írást a párbeszéd és a nyitottság reményében teszi közzé a 150 milliós állami tehetséggondozásról szóló vita folyamában.
Krusovszky Dénes – Orbán János Dénes: Átvilágítás
Orbán János Dénes megkérte Krusovszky Dénest, hogy tegye fel neki újra a kérdéseit, majd pedig válaszolt rá. Most a DRÓTon olvashatjátok a teljes beszélgetést, a két Dénes, a két költő vitájának második fordulóját a 150 milliós tehetségkutatásról, melyben szinte minden apró részletre kitérnek, s amit a párbeszéd és a nyitottság reményében teszünk közzé a DRÓTon.
Orbán János Dénes: A mentor, a palánta és a lóvé
„Azt szeretném mondani: Bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű.” – A 150 milliós állami tehetséggondozás eddigi szövevényes vitáját Bodnár Zoltán foglalta össze, amire most Orbán János Dénes válaszol. A DRÓT a párbeszéd és a megértés reményében teszi közzé a neves költő és irodalomszervező szerkesztőségünkhöz eljuttatott írását. Egyúttal szeretnénk jelezni, hogy a vitában minden érdemi hozzászólásnak teret kívánunk adni, akkor is, ha az nem egyezik az a szerkesztőség véleményével.
A költő, a pénz, no meg a hatalom – A Kárpát-medencei Orbán János Dénes esete a lázadással és a szolgalelkűséggel
„…ez nem csak a fiatal írónemzedék számára etikai kérdés, ez nem csak az ő ügyük és felelősségük, hanem mindannyiunk közös ügye.” – a 150 milliós állami tehetséggondozás eddigi szövevényes vitáját Bodnár Zoltán foglalja össze, és nem csak kemény kritikát fogalmaz meg, hanem megoldási javaslatot is tesz. A DRÓT a párbeszéd és a megértés reményében teszi közzé a neves jogász és bankár szerkesztőségünkhöz eljuttatott írását. Egyúttal szeretnénk jelezni, hogy a vitában minden érdemi hozzászólásnak teret kívánunk adni, akkor is, ha az nem egyezik az a szerkesztőség véleményével.
Mit kíván a magyar tanár?
Február harmadikára, szerdára fáklyás felvonulást szerveztek a miskolci Herman Ottó Gimnáziumhoz és a szimpatizáns iskolákhoz országszerte a tanárok. Február 13-ra, szombat 11 órára pedig tüntetést szervezett a Pedagógusok Sztrájkbizottsága a Kossuth térre. Miért? „Miért sírnak már megint a pedagógusok?!” Mi csak azt a 25 pontot tesszük közzé, amit a tanárok szeretnének, és a miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestületének nyílt levelét linkeljük. A többit döntsétek el ti.
„Az Előretolt Helyőrség a legnagyobb hatású csoport a prérin…” – Sántha Attila
Nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is elég nagy hullámokat vetett a 150 milliós tehetséggondozás híre. Ma jelent meg Sántha Attila írása, aki tagja volt az Előretolt Helyőrség nevű irodalmi csoportosulásnak, 2002–2005 között pedig az Erdélyi Magyar Írók Ligáját E-MIL vezette. A szerző jóváhagyásával, a nyílt vita és párbeszéd reményében a DRÓTon most az ő írását is közöljük.
Gyűlölni szabad
Színház után későn érünk az állomásra. Ritkán engedhetjük meg magunknak, de legalább néha, ha zuhog, ha nyolc fok van és este tíz, akkor talán lehet, hogy taxiba üljünk. A taxis, nagy bajuszú ember, hosszasan gondolkozik, hogy két rongyért felvigyen-e a hegyre, és miközben tűnődik, hagyja, hogy álljunk az esőben. Már ekkor elöntött valami sötét sejtelem, de érdekelt mi lesz. Elindultunk, és két perc sem telt bele, már zúdult is a panasz áradat: „Régen minden jobb volt, főleg az utak. Meg a kereset. És a foci. Főleg a foci.”