A hipotézisre adott magyar válasz is közismert. A helyneveket most hagyjuk (bár az is megérne egy posztot), nézzük, mit állít Anonymus a román szerző szerint, és közben ámuljunk, hogy micsoda hajlékony tudomány is a fordítás:
„Că această ţară o locuiesc slavii, bulgarii şi blachii, adică păstorii romanilor. Fiindcă, după moartea lui Attila, pământul Pannoniei romanii îi ziceau că este păşune, fiindcă turmele lor păşteau în ţara Pannoniei. Şi cu drept cuvânt se spunea că pământul Pannoniei ar fi păşunile romanilor, fiindcă şi acum romanii pasc pe moşiile Ungariei, arăta Annonymus.”
“Hogy ezt az országot szlávok, bolgárok és blachok, azaz a rómaiak pásztorai lakják. Mivel Attila halála után Pannónia földjét a rómaiak legelőnek nevezték, minthogy nyájaik Pannónia földjén legeltek. És csakugyan, joggal nevezhették Pannónia földjét legelőnek, mivel a rómaiak ma is Magyarország birtokain legeltetnek – mondja Anonymus”
És most jöjjön az eredeti szöveg:
“Quem terram habitarent sclavij, Bulgarij et Blachij, ac pastores romanorum. Quia post mortem Athila regis terram Pannonie romani dicebant pascua esse, eo quod greges eorum in terra Pannonie pascebantur. Et iure terra pannonie Pascua romanorum esse dicebatur, nam et modo romani pascuntur de bonis Hungarie. Quid plura?” (De pace inter ducem et ruthenos c. fejezet)
Pais Dezső kitűnő fordításában:
“Azt a földet – mondták – szlovének, bolgárok, blachok és a rómaiak pásztorai lakják. Ugyanis Attila király halála után a rómaiak Pannónia földjét legelőknek hívták azért, mivel a nyájaik Pannónia földjén legeltek. És joggal mondhatták Pannónia földjéről, hogy az a rómaiak legelője, hiszen éppen most is [vagy: nemrégen is még, S.N.] a rómaiak legelnek Magyarország javaiból. De már elég is ebből.”
Pro primo:
az „ac” (és, meg) kötőszót nem lehet „azaz” értelemben fordítani. Mellesleg ha a blachok, a nem romanizált szlávokkal és a bolgárokkal együtt a rómaiak pásztorai – mégha egyértelműnek is vennénk a blachok azonosítását a románokkal – a rómaiak és az általuk pásztorként foglalkoztatott blachok közé, ezek szerint, nem nagyon lehet egyenlőségjelet tenni. Nagyon úgy tűnik, Szent Jeromos, a fordítók védőszentje itt bosszút állt a román kollégán, ugyanis az „azaz” beszúrásával többet veszített, mint amennyit nyert. Vagy mégsem? Eggyel alább kiderül, hogy miért is kellett neki ez az „azaz”?
Pro secundo:
A „nam et modo romani pascuntur de bonis Hungarie” mondatot egyszerűen nem lehet úgy érteni, hogy a rómaiak ma is (vagyis Anonymus idejében) Magyarország legelőin legeltetnek, egyértelműen arról van szó, hogy a rómaiak ma is Magyarország javaiból legelnek/élnek/esznek. Na de (és ezért kellett a kollégának az “azaz”), ha blach=rómaiak pásztora, arra a következtetésre lehetne jutni, hogy Anonymus a blachokról beszél, amikor azt mondja (román fordítója szerint, persze), hogy a rómaiak Magyarországon legeltetnek.
Erről elég is ennyi.
A szövegrész viszont, túl minden zavaros idententitáskeresésen, egy rendkívül izgalmas kérdéssel szembesít:
kik lehettek a rómaiak, akikről Anonymus azt állítja, hogy az ő idejében( vagy nem sokkal előtte) Magyarország javaiból éltek? Ezt a mondatot egy ironikus oldalvágásnak érzem, amit alátámaszt a szövegrész utolsó kérdőmondata is (quid plura? – kelle-e ennél többet mondani?), mintha csak ezt kérdezné Névtelenünk: ugyan ki ne tudná, hogy mire célzok a sorok között?
Várom az ötleteket!
