„Mit kiván a magyar nemzet.” – kezdődött a mára legendássá vált kiáltvány, majd úgy folytatódott, hogy „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” Vajon béke van? Vajon nem farkasa magyar a magyarnak? Vajon szabadság van? Vajon nem rabja az emberek többsége itt valami téves képzetnek, vagy éppen a mindennapok kényszerítő körülményeinek? Vajon egyetértés van? Egyetértés van-e legalább a legalapvetőbb közös ügyekben, mint például, hogy arra kellene törekedni, hogy tényleg mindenkinek jobb élete legyen? Ezek csak költői kérdések voltak, haladjunk inkább pontról-pontra.
1. „Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.”
A magyar sajtó ma nem szabad. Aránytalan a médiapiac, és az iszonyatos agymosásért, amely az elmúlt évtizedekben zajlott és folyik most is: elsősorban az adófizetők pénzéből fenntartott közmédia java és a kereskedelmi csatornák többsége a felelős. Az egyenlőtlen médiapiaci helyzethez járult sok esetben a szakértelem és a felelősség hiánya, vagyis elfelejtették a média munkásai, hogy feladatuk nem pillanatnyi érdekek – főleg megrendelőik és sajátjaik – érvényesítése, hanem a nép tájékoztatása és jó értelemben vett fejlesztése. Eredmény: ma alig maradt szabad sajtó, jobbára az is csak a világhálón, mindenhol máshol pedig cenzúra van.
2. „Felelős ministeriumot Buda-Pesten.”
Felelős-e az a minsztérium, ami elsősorban saját hatalmának körbebástyázásán dolgozott? Felelős-e az a minisztérium, ami stadiont épít saját miniszterének kertjének végébe? Fontosabb-e még itt a focinál az oktatás és az egészségügy, vagy sem? Felelős-e az a minisztérium, ami az unokáitokat is adóssá tenné? Felelős-e az a minisztérium, amely kommunikációjában két alapelvre épít: (I.) aki nincs velünk az nem magyar és (II.) ha egy hazugságot sokszor mondunk, akkor igaz lesz. Felelős-e az a minisztérium, melynek alapja a korrupció?
3. „Évenkinti országgyülést Pesten.”
Miután a kétharmados rendeleti kormányzás éveit éljük, amihez az ellenzékből is vannak, akik gyakran hozzácsapódnak: nincs valódi országgyűlés Pesten. Az egész csak színjáték. Mindent eldöntenek előre. Minden ellenzéki tiltakozás pusztába kiáltott szó, ugyanis az ellenzék nem állíthat meg semmilyen központi döntést, de még csak befolyásolni sem tudja azok kimenetelét.
4. „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.”
Van-e törvény előtti egyenlőség abban az országban, ahol téged seperc alatt megvág az adóhatóság vagy a rendőr, de egyes polgárok bármennyit lophatnak a közvagyonból, úgy hogy nincsenek felelősségre vonva? Egyenlő megítélés él-e a különbőző vallások híveiről, vagy van-e olyan vallás, amely a hatalomnak kedvesebb?
5. „Nemzeti őrsereg.”
A magyar hadsereg nem képes megvédeni hazánkat jelenleg. Ezt nem én mondom, hanem olyanok, akik látják milyen belülről. Ahelyett, hogy létrehoznánk egy védekezésre és gyors bevetésre alkalmas, kis létszámú, ámde nagyon jól felszerelt, ütőképes, XXI. századi „nemzeti őrsereget”, van egy TEK-ünk, egy rothadó hadseregünk, és díszlépésben masírozó zászlófelvonóink. Nincs kétségem afelől, hogy a magyar katonák derék hazafiak, de nekik is fontos lenne, hogy jobb körülmények között, jobb megbecsüléssel egy elit sereg szerves részei legyenek, mint az ami most van. Ha véletlenül komoly helyzet lenne, ma éppen úgy meghalni küldenénk fiainkat, mint amikor a Keleti-fronra vagy a Don-kanyarba mentek.
6. „Közös teherviselés.”
Vajon arányaiban ugyanannyit adózik-e egy vállalkozó, egy munkás, egy munkáltató és egy vagyonát nem rendesen bevalló politikus? Van-e közös teherviselés a mutyi és adókerülés országában?
7. „Urbéri viszonyok megszüntetése.”
Helyes-e az, hogy az adófizetők pénzéből fizetett közszolgák urizálnak? Helyes-e az, hogy a közmunkával új jobbágyságot termetünk? Jó-e a mai magyar adórendszer?
8. „Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.”
Független-e a bíróság? Egyenlően van-e ma képviselve minden magyarországi kisebbség és közösség, város és vidék a parlamentben? Egyenlő esélyei vannak-e annak a törvény szemében, aki meg tud fizetni egy jó ügyvédet és annak, aki nem?
9. „Nemzeti Bank.”
Független-e a Nemzeti Bank?
10. „A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.”
1848-ban azt szerették volna, hogy Magyarország független legyen. Vagyis, hogy semelyik nagyhatalom ne állomásoztasson katonákat itt és a mieinket se vigyék sehová. Pedig eljöhet az idő, amikor nem katonákkal gyarmatosítanak, hanem kölcsönnel és kémekkel. Biztos nem szeretnénk legalább egy kicsiny függetlenséget?
11. „A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.”
Vajon vannak-e politikai perek ma Magyarországon, melyeket valami más mögé rejtenek?
12. „Unio.”
Tudjuk-e előnyünkre fordítani, hogy egy Unióba tartozunk az erdélyi és a felvidéki magyarokkal, vagy ugyanúgy nem figyelünk egymásra, sőt képtelenek vagyunk egy népként egymást segíteni, mi több: irigyek vagyunk-e egymásra?
„Egyenlőség, szabadság, testvériség!” – zárul a 12 pont, és zárom én is rövid, ünnepi eszmefuttatásom, amely nem volt más, mint részemről rövid emlékezés az 1848-as eszmékre. De egyébként meg a szabadság nem eszmény, hanem gyakorlat. Szóval gyakoroljuk csak.
