Jagos István Róbert
Jagos István Róbert (Orosháza, 1974. március 26. –) költő. 1974-ben született Orosházán. Másfél éves korában az anyai nagyszüleihez került Hódmezővásárhelyre. 15 éves volt, amikor megírta első versét. Több alkalommal is nevelőintézetbe került, ami később rányomta bélyegét a verseinek témáira is. Több verse szól az elhagyatottságról, illetve a magányról. 24 éves korára felhagyott a költészettel. Saját szavaival élve kiégett. Ebből az korszakból kevés vers maradt fenn, bár néhány utólag nyomtatásba került a Múló percek sínjein kötetében. 2007-ben kezdett el újra írni, egy lelki trauma után. Azóta három önálló kötettel rendelkezik és 22 antológiában szerepel szerzőként. Több verseskötet, antológia szerkesztője, a Dél-Alföldi Művészeti Kör (DéeMKá) egyik alapítója, a hódmezővásárhelyi Kárász Kör alelnöke. Két fiúgyermek apja. Jelenleg Szegeden él.
Kötetei: Made in az idők hajnalán (Neo-transzilvánista Irodalmi Páholy, 2011), Félresértett szavak (DéeMKá, 2012), Múló percek sínjein (DéeMKá, 2014), Zalán Tibor–Jónás Tamás–Jagos István Róbert: Együttállás; Dél-alföldi Művészeti Kapocs Alapítvány, Szeged, 2017, Emberkáromlás (DéeMKá, 2017)
DRÓT: Hol vagy most, Jagos?
Jagos István Róbert: A pszichiátrián.
DRÓT: Hogy kerültél ide? Mi történt?
JIR: Lényegében én jöttem be még november közepén, hogy segítsenek abban, hogy jobban bírjam a stresszt otthon. Az utóbbi időben több konfliktus is volt otthon, amit nehezen tudtam kezelni.
DRÓT: Azt hallottuk, hogy hígítót ittál? Igaz ez?
JIR: Fagyállót ittam. Állítólag fagyállóból elég másfél deci, hogy meghalj. Biztosra akartam menni, ezért három decit ittam meg. De valahogy még itt vagyok.
DRÓT: Ez számodra a szabadság, hogy bármikor öngyilkos lehetsz?
JIR: Persze, mindenképp. Sokan nem értik. A szabad akarat szent és sérthetetlen. Most jöhetnek a nyelvükkel csettingetők és a szigorúak, de egyik sem érti igazán, hiszen nem jutottak olyan mélységig, és fájdalomig, hogy a halál megváltás legyen.
DRÓT: Mi van a halál után?
JIR: Nem tudom. Nem tudom hogy nevezzem. Amikor meghaltam, majd visszajöttem, két napon át egyfolytában víziók gyötörtek. Helyeket láttam. Olyanokat, amelyek talán nincsenek is. Más hely, más kor. Baljóslatú volt az egész. Volt egy hatalmas fal. Meglátásom szerint szénporból állt össze, ami meg volt gyantásodva. Ez a kép jött a legtöbbször elő. Nagyon magas volt. Nem láttam a tetejét. Fogalmam sincs mi célt szolgált. Talán védhetett valamit valamitől. De, hogy én melyik felén állhattam a falnak, azt nem tudom.
DRÓT: Mit üzensz azoknak, akik öngyilkosságot fontolgatnak?
JIR: Mit üzenhetnék? Álszent dolog lenne tőlem azt mondani, hogy ne tegyék meg, hiszen én is megtettem és az akkori pillanatot nem bántam meg. Most megtenném-e? Nem. Biztatni meg senkit sem akarok. Ezt mindenkinek saját magával kell lejátszania.
DRÓT: Miért tetted, amit tettél?
JIR: Mire gondolsz? A szuicid próbálkozásokra? Egyértelmű. Nem tudtam feldolgozni azokat a traumákat, hogy nem kellek annak a nőnek aki az élete szerelme. Úgy gondolom nem én vagyok az egyetlen az irodalom történetében. Tudod, nekem gyermekkoromban sosem volt családom. Én mindig azon voltam, hogy ha én felnövök, akkor nekem lesz. És olyan ember vagyok, akinek nincsenek hétköznapjai, csak örökvasárnapok. Gondolom nehéz így élni velem. Pedig beálltam a sorba. Volt civil munkám hétfőtől péntekig. Gályáztam, mint minden ideális rendes ember. De szarul hangzik ez így.
DRÓT: Ha a heti öt napos gályázás nem tetszett, akkor milyennek képzeled el az ideális életet?
JIR: Nem tudom. Csak azt, hogy monotonitás leszív, megöl. Éveken keresztül hajnali 2-3 órakor keltem, reszkető gyomorral.
DRÓT: Mi az vagy ki az, amire vagy akire, ha gondolsz, hálát érzel?
JIR: Először is a nagyszüleimre, akik önmagukhoz képest próbáltak felnevelni. Egy darabig sikerült is nekik, majd jöttek a nevelőintézetek. Az első gyermekem édesanyjának is sokat köszönhetek, aki gyerekkori szerelmem volt és húsz évet húztam le vele. A kisebbik fiam édesanyjának, Áginak nagyon sokat köszönhetek. Szakmailag meg Zalán Tibornak, Jónás Tominak és öreg barátomnak Dinnyés Józsefnek.
DRÓT: El tudod-e képzelni, hogy olyan állapotban élsz, hogy más embertől ne függjön az életkedved?
JIR: Ahhoz tudatos munka kell és el kell vonatkoztatni az igazi szerelemtől, vonzalomtól. Mert az öl, illetve annak hirtelen hiánya és nem az ember keze.
DRÓT: Milyen az a párkapcsolat, amit ideálisnak tartanál?
JIR: A legegyszerűbb. Szerethessek és szeressenek. Kell ennél több? Bár a hétköznapokhoz lehet hogy ez kevés.
DRÓT: Mit írtál az elmúlt időszakban?
JIR: Mindent, illetve semmit. Kényszer kinyilatkoztatásokat. (Jagos legújabb verseiből egy kis válogatást itt olvashattok a DRÓTon – Megj. szerk.
DRÓT: Miért gondolod, hogy az érdekes, ha kinyilatkoztatásokat tesz magáról az ember?
JIR: A Való Világot, meg a többi szar reality showt mért tartják az emberek érdekesnek? Azért mert bepillanthatnak mások intim szférájába. Csak az igazság az, hogy amíg azok álságosak, addig az én alanyi költészetem valóban valós.
DRÓT: Mit jelent számodra az írás és a költészet?
JIR: Kinyilatkoztatás. Magamról, a miliőről, a közéletről.
DRÓT: Elég ütősnek tartod-e a verseid? Igen-nem? Szerinted eljutnak-e az olvasókhoz?
JIR: Arra törekedem, hogy az írásaim üssenek. Igyekszem tömören fogalmazni és úgy írni meg a szöveget, ahogyan más senki. Megvallom ez az egyik legnehezebb dolog.
DRÓT: Kik a kedvenc költőid?
JIR: Mivel épp az előbb írtam az alanyi költészetről, így egyértelmű hogy a hasonló költőket, illetve verseket keresem. A régiek közül nálam Ady Endre viszi a prímet. Imádom a gőgjét. De felsorolhatnám a fél Nyugatot. A mai, még élő költők közül Zalán Tibor és Jónás Tamás költészete az ami közel áll hozzám. De nyugodtam mondhatom, hogy nem csak a költészetük. Jónás Tamással készült beszélgetésünket itt olvashatjátok. – Megj. szerk.
DRÓT: Mi hajt előre?
JIR: A közlési kényszer. Az út amelyen megyek, megmutathassam bárkinek. Bár olykor elgondolkodom mostanság, hogy megéri-e ez az egész? A költőket, írókat kisajátítják az olvasók. Mindenkié vagyunk és közben senkié.
DRÓT: Mit értesz azalatt, hogy „kisajátítják a költőket az olvasók”?
JIR: Nem csak a költőket. A művészeket. Szétszednek bennünket verbálisan. Egyes olvasók jobban tudják, hogy mi mit írunk, mint mi magunk. Ezért van az, hogy egy jól sikerült találkozó után egyedül mész haza az üres lakásba, mert már aki igazán szeretett, az is feladta, hogy osztoznia kell rajtam, rajtunk. Természetesen vannak, akik ezt kezelni tudják. Minden tiszteletem az övék.
DRÓT: Egy korábbi interjúban említetted, hogy készülőben van egy prózás köteted. Hol tart ez jelenleg?
JIR: Az igazat megvallva fogalmam sincs. Ha meglesz, akkor Bene Zoli barátom fogja szerkeszteni. De odáig túl kellene élni a napokat. Bene Zoltánnal készült beszélgetésünket itt olvashatjátok. – Megj. Szerk.)
DRÓT: A punkos, metálos stílus nagyon illik a verseidre. Gondolkoztál már azon, hogy dalszövegeket is írj?
JIR: Ez nem gondolkodás kérdése, ugyanis írok dalszövegeket. A Stratégiától kezdve a Szegedi Egyetemi Színház, Naked Szesz nevű formációtól kezdve több előadónak, együttesnek is írok szövegeket. Ha minden jól megy, akkor Dinnyés Jóska barátom is meg fog zenésíteni szövegemet.
DRÓT: Nagyon sok a mondanivalód, a verseid elképesztő tartalommal bírnak. Könnyen folynak papírra / monitorra a szavaid?
JIR: Maradjunk annyiban hogy nem kell megküzdenem azért, hogy egy vers létrejöjjön. Mondok egy példát. Az utolsó három nap alatt, több mint ötven szöveget írtam. Jó, tudom hogy ez extrém, de most per pillanat így állok.
DRÓT: A napnak mely szakaszában vagy igazán aktív? Mikor tudsz leginkább alkotni?
JIR: A hajnali és a késő esti órák azok amelyek a legaktívabbak. Hozzáteszem a szövegeim 99%-a alkoholmentesen születnek. Nem azért mintha nem innák, de én utólag élem meg a „sztorikat”.
DRÓT: Milyen kitűzött céljaid vannak erre az évre?
JIR: Pár hete még sokkal több célom volt mint most. Túl sok a vis major, amikkel nem tudok mit kezdeni. Manapság csak írok. Magamnak.
DRÓT: Mesélhetnél kicsit a Dél-Alföldi Művészeti Kör tevékenységeiről.
JIR: 2010-ben hoztam létre. A cél az volt, hogy több művészeti ágat ötvözzünk és ezekből hozzunk létre valami teljesen újat, ami lényegében sikerült is. Összehoztuk a verseket, a dalokat, a festészetet, a fotóművészetet. Ezeken túl az is cél volt, hogy lehozzunk Szegedre olyan művészeket, leginkább költőket, akik meghatározók a mai kortárs irodalomban. Így sikerült Jónás Tamást, Weiner Sennyey Tibort, Payer Imrét, Bak Ritát, Papp-Für Jánost, Zalán Tibort is lehozni közénk. Úgy gondolom minden egyes költő, író hozott valami pluszt Szeged és a Dél-Alföldi Művészeti Kör életében.
DRÓT: Mi segíthetne most neked szerinted?
JIR: Az idő és a távolság, hogy tudjak felejteni, mert amíg az ember nem tud felejteni, addig nincs vége semminek sem, hiába írja le akár százszor is.
