Plexiablakos, markolászós játékgép, benne poros, büdös, ócska plüssfigurák, gumikeretes kvarcórák és egy Sharp számológép, elem nélkül. (Elemmel sem működik.) Semmit sem tudsz kiemelni, csak megpiszkálni, megemelni, majd visszaejteni.
Zene. Hatféle forgótól, sörsátorból, bogrács mellől, pultból és céllövöldéből ordít ugyanaz a három-négy aktuális sláger. Egyszerre sosem ugyanaz, természetesen. Ordítva kell beszélgetni a szabadban, hurrá, tavasz van!
Százforintos (mit száz, ezer) zsákbamacska, értéktelen, kamu, azonnal kuka nyereményekkel. A kisgyerekek a cicát követelik a zsákból. “Nincs zsák, nincs cica, haladjunk, édes gyermekem!”
Horgászat. Redves-koszos lében úszkáló, kopott műanyag hal, kacsa, aminek a hátán lévő rozsdás dróthurokba az istennek sem tudod beakasztani a kampót, mert mindig elúszik a dög. A műanyag állat hasa alján szám. Hetes. Sajnos nem nyert. (Anyád.)
Ismerősöknek bólogatás, köszöngetés. “Tik is kijöttetek? Jól van, kell az. Hogy vagytok, rég találkoztunk. Köszi, megvagyunk. Tik is? Mink is. Majd csörögjünk már össze valamikor.” (Egyik sem hívja a másikat, csak ha kell valami.)
Vattacukor unott, fehér sapkás eladóval. Mosoly luxus. Keserű pofával forgatja a dobban a hurkapálcát. „Tessék, egy ezres lesz.” Ha még nem rohadt ki a fogad, ez elintézi, kicsim.
Sörcsap. Mire rád kerül a sor, már csak prüszköl. Köpködi a habot. „Kifogyott, bocsesz. Mindjárt cserélünk hordót.” Mögötted felváltva anyáznak. Húsz perc múlva kész a rendelésed. A fél literes műanyag korsóban négy deci hab, egy deci sör. És a tüske a sör mellé: vitrinként üzemelő, kihúzott hűtőből langy Unicum és Jager. Öklendezve húzod le, hogy bele is könnyezel.
Árusok. Mindent árulnak. Strandpapucstól az epilátorig. Kézművesek. Amatőr festő. Portrérajzoló. Körülötte 33 éve készült, kopott-megviselt karikatúrák. Tom Cruise, Michael Jackson, Jack Nicholson, Madonna. Mind egyformán nagy fülekkel, fogakkal, hatalmas orrokkal, széles arccsonttal, ahogy kell. Ruhaárusok. Kamu márkák, hamisítványok zsákszámra. A keresletnél 3459-szer nagyobb a kínálat. A tömeg hömpölyög, senki sem vesz semmit. Meg sem állnak. Ha valaki megáll, azt majdnem fellöki a tömeg. De ha nem is löki fel, a lábára biztosan rálép valaki. „Figyejjémáoda, b+!”
30 éve ugyanazok a céllövöldések, ugyanazokkal a portékákkal. Négypálcás Egri bikavér, valós értéke 275 forint, plusz üveg. Hatpálcás, hatalmas, retkes plüssfigurák, értékük: 125 forint/db. Kétpálcás kínai kulcstartók, mütyürök, bizbaszok. Értékük: 30 fillér/db. Egypálcás Samantha Fox csöcsposzter, 1987 óta már huszonhatszor átlőve, nagyon sajnálják. Csupa fontos árucikk, és itt most lőhetsz magadnak bármennyit, nem kell érte elmenni a boltba. A puskák szigetelő-szalaggal vannak áttekerve, “megjavítva”. Kék-piros-fekete szigszalagos ócskaságok. Még éppen lőnek, nagyjából abba az irányba, amerre tartod a puska csövét. A golyókat kosztól fénylő kötényből teszi bele piszkos ujjával a néni/bácsi, közben mindegyikük folyamatosan úgy szotyolázik, mintha az előírás lenne céllövölde üzemeltetéséhez. “Csak a kettétört pálca érvényes!” A körömpiszoknyi golyóval egy pálcát sem tudsz eltörni, csak az oldalát súrolja-roncsolja mind. Egy lövés egy fizu. „Még egy lövést? Nem, köszönjük, ennyi elég volt a jóból!”
Pártsátrak. Pártsátrakból kifigyelő, elégedett, nagyfejű képviselők. Lovaglóülésben ülnek a sörpadon, mert ma lazítanak. Amúgy is jó fejnek gondolják magukat. A sátorból néhányan vizslatnak, hogy miért a másikhoz mész oda. Megjegyzik a fejedet. (Aha, szóval a Horencsák Pista jobbikos, emeszpés, áruló, libsi stb.) Hosszan néznek, miért nem mész oda egyik sátorhoz sem. A pártsátor mélyén sztorizgatós szimpatizánsok zabálják a potya pörköltet, krumplipaprikást, nyelik hozzá a korsó ingyensört. Hangoskodnak, mert legközelebb úgyis ők nyernek. Dauerolt nénik nevetnek. Az egyik sátorban diszkréten kommunistáznak. A másikban halkan náciznak.
Kisgyerekes párok. Meg-megállnak. Hol a férj mobilozik, hol anyu. Feszt nyomogassák’. Felváltva törölgetik a “csöppség” szájacskáját. A babakocsiba félismeretlenek hajolnak be üntyülü-püntyülüzni. „Mennyi idős a kis Leonidász? Vagy Noel? Nahát! Már három hónapos? Hogy rohannak az évek. Kész férfi.”
Cédé- és kazettaárus. (Tényleg, létezik még ilyen?) A ponyván mulatósok sora. Feri meg az anyósa. Sunda Bunda Banda, 3+2, Csóré Béla, Horváth Pista. Újítás: Bódi Gusztiék. Mesterhármas. Bunyós Pityu, Nótár Mary. Mai zenék is, mert felkészült. Mixek, válogatások, rap és teknó! Az eladó jobb keze ügyében ott egy kis E.T.-fejszerű, gagyi lejátszó is, ha esetleg bele akarsz hallgatni a kiválasztott hanghordozóba. Nem akarsz.
Forgók. Ami életveszélyes és hánytatós, azt nem akarják kikapcsolni. Ami minimális élvezetet okoz a legkisebbeknek, azt egy perc után leállítják. „Lement egy kört, ez van a szabályzatban!” Nyikorogva, recsegve működnek. Minden menet egy egzisztencia. Az olcsóbbaknál csak egy vagyon. Egy gyerek mindig sír a végén. Vagy azért, mert nem akar kiszállni, vagy azért, mert be sem akart szállni.
Részeg bácsi. Már kora délután dülöngél. (Már délelőtt is dülöngélt, csak nem találkoztál vele.) Nadrágján húgyfolt. Magában gagyarászik. “Ne nézz oda, kisfiam. Részeg disznó.”
Elcsípett szövegek:
„Te, ezek újra együtt vannak? Ezek szerint…”
“Apa, gyere, megyünk, a Ricsi mindjárt idetolat a Golffal, nem kell sokat gyalogolnod, na, gyere már! Segítsetek Bandi bácsinak!”
„Figyelted? Kurvára le van robbanva. Mondták, hogy kurva szarul néz ki, de b+ ennyire?”
“Zsolti, én is ilyen szarul nézek ki, mint a Gellén Emese? Nekem nincs akkora seggem, ugye? Nincs, haladjunk.”
„Pofátlanság. Ezek a forgósok idén is két nap alatt akarnak meggazdagodni.”
„És mit tehetsz, ha gyerekkel vagy? Felültök, különben ordít.”
„Észrevett, oda kell mennem, koccintunk egyet, nyugi, Zsanikával menjetek csak előre, majd megyek, hagyd nyitva a kaput.”
„Oké, mindenképp kereslek, persze, a jövő héten, megoldjuk.”
„Egy sört ittam. Egyet. Mi a fasz bajod van? Egy sör, az eszem megáll, ne hisztizzél már.”
“Nem azért, de egy kölyökfasznyi kolbászért kétezret fizettem. Rabló banda.”
“Menjünk haza a picsába, elegem van a hülye tömegből meg a sok bunkóból. Jövőre ne jöjjünk, inkább maradjunk otthon a kertben.”
