A Freak Fusion Cabaret Circus – azaz a különcök fúziójának kabaré elemekkel dúsított cirkuszi előadása újra látható a Trafóban. Új cirkusznak nevezik magukat, de vajon mi is az új ebben az időtlen műfajban? Talán az, ahogyan a szokványos csillogás és szemfényvesztés helyett a káprázat fátyla mögé vezeti a közönséget. Míg a nézők lassan elfoglalják helyüket, két freak különcségmérőjével teszteli az érkezőket, akik vagy menekülőre fogják, vagy csillogó szemekkel várják az eredményt, de hiába, a tesztalanyok közül csak egy fiú megy át a rostán, akire a többiek ezúttal irigykedve néznek: neki sikerült…
Felütésként hatalmas kupac szemét hull alá a magasból, a mellettem ülő srác oda is súgja a partnerének, hogy ez biztos Jakarta vagy Mumbai. És valóban, érezni, hogy az utazás megkezdődött, a színpad, mintha forogni kezdene, de csupán optikai játék ez, lendület, oly erős színpadi jelenlét, mely berántja a nézőket a különc világba, mint egy mély álomba. Behúzódunk a szereplők ernyője alá a sok szemét elől, ami nap mint nap hullik ránk a közmédiából például. Intenzív belső utazás is ez, megéljük a zuhanás magányos élményét, a közösség megtartó erejét, a szabadság jógáját és a felemelkedést. Sírunk, nevetünk, megérintődünk, bevonódunk.
A tárgyak új életre kelnek, ritmusra születnek újjá, minden megleli a funkcióját, a legapróbb kacat is fontos szerepet tölt be a hétköznapi események során. A szereplők ugyancsak egyenrangúak, megrázó az őszinteségük, öniróniájuk, bölcsességük. A látványt végig harmóniában kíséri a zene, bekúszik a mozdulatok alá, felrepít az égbe, megcsillan egy ócska serpenyőn. Karikák pörögnek, buzogányok buzognak, mintha csupa geometrikus mintákat hallucinálnánk a színpadra.
Freakistan olyan világ, ahová álmodjuk magunkat, ha az idillre gondolunk. Bátor és kreatív lények lakják, akik otthon érzik magukat a világban, és befogadóak az újonnan érkezőkre. Mindnyájunkban ott rejlik ez az univerzum is, hát kalandra fel, utazzuk be ösvényeit, merjünk különcök lenni!
