A történet kezdete előtti napon, Gregor Samsa kereskedőügynök így sóhajtott: „bárcsak ne ébrednék fel holnap reggel”, vagy „bárcsak elaludnám a hajnali ébresztőt!” Kívánsága teljesült. A kimondott szavakat meghallgatták, és Gregor Samsa ezt a következő reggel saját magán is észlelhette, bár egy pillanatra sem vont le oksági következtetést az előző esti fohász és annak következménye között.
Saját szavai örökre és visszafordíthatatlanul megváltották őt a szolgaélettől.
Reggelre rovarrá változott, melyben továbbra is ugyanaz a lélek lakozott, az ő szerető lelke, amelyet Gregor emberi teste nem volt képes hordozni, vagy eltakarni. A Zohár könyve1 azt tanítja, hogy
az ember a lélek, melynek öltözéke a test. A halál közelében mindnyájunk lelke megválik az öltözékétől.
Gregor Samsa, azonban mindnyájunk okulására, és a szülei és a testvére megdöbbenésére, lelkének korábbi öltözékét egy másik, de jól felismerhető öltözékre cserélte. Erről Gregor senkivel sem tanácskozott, nem kérte ki teste engedélyét és az események fonalát úgy alakította, mintha minden spontán történne: „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában.”2 Ezzel a beavatkozással fel sem mérte az emberi párbeszéd és közlekedés elé táruló technikai nehézségeket. Gregor, a lélek előző napi fohászával minden formaságot fájdalmasan és könyörtelenül megkerült, és a születésekor örökbe kapott testéről lemondva, egy önzetlenségéről híres rovar formáját választotta.
Aki ezt az elbeszélést olvassa, Gregor új megjelenése láttán felkiált, de nem az undortól, hanem az együttérzéstől.
Segíteni szeretnének Gregor Samsán, mert benne magukra ismernek.
Néha, mikor egy vészjósló nap kezdetén a tükörbe nézünk, a tükör olyan csúf bizonyosságot láttat velünk, mellyel minden addig táplált hit és remény összeegyezhetetlen. De miért is lenne ijesztő az a torzult, féregszerű arc, mely visszanéz ránk a tükörből? Hiszen ez a saját lelkünk, amint a nehézkedő test megszokott valósága alól kitekint.
Mint ahogy a Prágai Kafka Múzeumban láttam, az elbeszélés ismert és közkedvelt illusztrációin többnyire csótányok szerepelnek. Ez Gregor Samsa riasztó és félrevezető ábrázolása. A kereskedő ügynök efféle képmása kishitűséggel szól a képzelethez. Erről szól a lepkék és pillangók kiváló ismerője, az író Vladimir Nabokov iróniája: „ha Kafka Átváltozás c. története valakit másként érint, mint egy rovar fantáziatörténete, az fogadja gratulációimat, mert az az ember igazán jó és nagyszerű olvasó”, (Lecture on The Metamorphosis).
Az, aki az átváltozott Gregor Samsában csótányt lát, maradjon veszteg.
Gregor Samsa emberi lelke mindvégig kisejlik, új öltözékének utolsó leheletéig. Ezzel szemben a valódi csótány, mely nem rendelkezik emberi lélekkel, mindvégig tiszta és rendezett, mert képes magáról gondoskodni. Viselkedésén soha nem érződik az a lesújtó szorongás.
Az átváltozás után Gregor Samsa megadó módon tűri a család ellenségességét. Az apja almával dobálja és életveszélyesen megsérti, eközben Gregor új öltözékén látszik az agónia okozta romlás és elhanyagoltság. Íme a végkifejlet egyik képe: „Egyébként éppen most lett volna igazán ok rá, hogy elrejtőzzék, mert a por, amely egész szobáját belepte, és a legkisebb mozdulatra is felkavarodott, őt magát is teljesen elborította; cérna- és hajszálakat, ételmaradékot hurcolt magával a hátán és az oldalán”. A bogártest és a testben vonszolt alma a távozásra kész Georg Samsa tanúsága.
Volt egyszer egy művész,3 aki feltűzött egy almát a szögekkel kivert kártolócsíkra. Az almát próbára tette, a kártolócsíkon hagyta és közben figyelte. Az alma sorsát összehasonlította a saját életével. Figyelte az alma és a saját testének küzdelmét az idővel és az élet viszontagságaival. Később az egyedi kártolócsíkhoz további kártolócsíkok csatlakoztak, az idők kártolócsíkja megtelt gyapjú, pamut és papír hulladékkal, minden év nyomot hagyott maga után. Egy napon a csíkokból teljes kép lett, egyfajta szárnyas oltárkép, melyen a művész minden áldozata helyet kapott. Ő maga erről így emlékezik: „felszúrtam egy almát a kártolócsíkra, és az fonnyadni, rothadni kezdett. Az alma átváltozott. Nem véletlen, mert a kártolócsíkokból sűrűn kiállnak a szögek. Életemben lankadatlan lélekkel küzdök a kifejezésért, én a lelket akarom ábrázolni. A csíkok és rajtuk a megfeszített alma, küzdelmem tanúságai. A kártolócsíkok között találkoztam Gregor Samsával, akinek minden évben emléket állítok. Az egymás mellé akasztott csíkok emlékek, a mindenkori passió színterei, melyek mindig megújulnak. A csíkok egymást követik, de nem feltétlenül időrendben, hanem a bennük megnyilatkozó altruizmus kapcsán. Az én áldozataim, a felkínált kártoló csíkok lelkes állatok, a lélek által hagyott nyomok, útvonalak, a zsúfolt és rendetlen szobában.”
A lélek az állatok módjára elfelejti a halált.
Amit belőle látunk, az a szegekre szúrt alma. Egyszerre hivogat és taszít, és alig látszik tőle a bogár. Ahogy Gregor kimúlt, a család körülállta, Samsáné a földre omlott és zokogott, és ott állt görnyedten a tagbaszakadt Samsa is, aki nem szégyellte Gregort bottal űzni a szobájába, és a szavát hallani sem kívánta. Samsáné távolról sem Mater Dolorosa, ezért ő és Grete, a lánytestvér egy napon majd oda kerülnek, ahová a szeretetet temetik. Mégis, olyan ez, mint a passió vége. A fiatal kereskedő ügynök maradványa előtt térdepel a szürkehajú ismeretlen, aki akkora, mint egy szezámmag, de hatalmas erő, mely minden panaszost a hátára vesz. Ő az egyetlen közös nyelv a világon, akinek a neve szorongás. A kinyilatkozás rettenete azonban teljesen elmosódik a kísérők emlékezetében. Akárhányszor látjuk a kompozíciót, nem hagy bennünk nyomot, az iszonyat és a hiábavalóság feledésbe megy. Egyetlen vigasz, hogy Gregor gyermek és ifjúévei emlékezetes, tiszta rajzok, távolról sem kusza árnyékok, mint amilyenek a végső hónapok voltak.
- Zohár könyve: 13. században keletkezett írás, a kabbala alapműve. Lásd: Zohár a Teremtés Könyvéről /ford. Uri Asaf/ Budapest: Atlantisz, 2014.
- Kafka: Az Átváltozás, Győrffy Miklós fordítása.
- A feltűzött alma és a kártolócsíkok kompozíciója Solti Gizella Kossuth-díjas művész művei. Az utóbbi címe: Gregor S. 2001-2011, és bemutatásra került 2011-ben, a Budapesti Építész Kamara kiállító termében.
