– Jó napot kedves Platán úr, lenne szíves, csak pár lépést….
– Na de miért?
– Semmi különös, csak ide is egy kis betont szeretnénk önteni!
– Ó, hát abból tényleg kevés van Pesten… Persze…
– Tiszteletem Juhar asszonyság, csak egy picit arrébb fáradna…
– Itt állok már nagyon rég, miért mennék máshová?
– Csak azért, mert a miniszterelnök úr a Várba szeretne költözni és ezért mindannak, ami a Várban van máshová kell menni….
– És a Parlament?
– Fiúk, fogjátok meg…
Alighanem ebből a rövid és elképzelt abszurd párbeszédből érthető lesz, hogy mennyire szomorúan nevetséges ez a ma reggeli hír. Ideje lesz tisztázni mindenki számára, hogy valójában, amikor ezeket a nyilatkozatokat olvassák, akkor nem más történik, mint hogy Hölgyeim és Uraim, önöknek hazudnak reggel, délben és este, mindezt a maguk pénzéből, s elvárják, hogy tapsoljanak is hozzá. Közben valójában teljesen másról van szó.
Amikor civilek, magyar polgárok (ha tetszik, ha nem:) valódi hazafiak – jól vagy rosszul, saját szerény lehetőségeikhez mérten mégis figyelemre méltóan hatékonyan – a Városliget fáiért tüntetnek, harcolnak, akkor nem csak arról van szó, hogy azt szeretnék, hogy ne vágják ki a fákat, hanem sokkal többről.
Arról is, hogy a hatalom, saját komplexusaitól, félelmeitől és korrupciójától eltorzulva szembekerült saját népével, idősebb és fiatalabb polgáraival, akik pedig a jövőt jelentik.
Pontosan, mint amikor a gigantikus megmozdulást látva az internetadó anakronisztikussága világossá lett, és még a számítógépet sem használó miniszterelnök is megértette egy pillanatra talán, hogy a digitális forradalom kellős közepén egyre képtelenebb dolog visszafelé lépkedni a történelemben. Az optimistábbak (vagy naivabbak) akkor abban reménykedhettek, hogy többet már nem fogunk regresszióba zuhanni.
Tévedtek.
Ez az ország folyamatosan és tudatosan regresszióba van taszítva.
Mi az a regresszió? Visszaesés, hanyatlás, visszafelé mozgás.
Nem egyszerű nosztalgia van itt bármilyen korábbi korszak iránt. Nincs olyan korábbi korszak, ami felé ez a regresszió visz. Egyszerűen képtelenek vagyunk elfogadni, vezetőinkkel együtt, hogy a magyar aranykor véget ért, ha volt egyáltalán valaha. Ahelyett, hogy felismernénk, hogy
világfaluban élünk, amelyben egyre súlyosabb globális válság van, mely válságra csak sok tudatos, normális, összehangolt lokális válasz lehetséges,
mi úgy teszünk, mintha hazánk nem kötődne ezer szállal a világhoz.
Bekerítjük magunkat.
Mintha a környezet-, étel-, vízszennyezés, a globális felmelegedés, a halmozódó civilizációs és kulturális kudarc, a világválság minket nem érintene. Ahelyett, hogy a magyar közösség jól felfogott érdekében közösen cselekednénk, óvnánk környezetünket, óvnánk egymást, óvnánk értékeinket, mi jelenleg sem környezetünket, sem egymást, sem értékeinket nem óvjuk meg.
Ma a Városliget, holnap a Római part, holnap után a vidéki erdőink, tájvédelmi körzeteink.
Meg kell tanulni, hogy mit jelentenek azok a fogalmak, hogy fenntartható fejlődés, környezetvédelem, várostervezés. Nem újabb atomerőművet, nem fakivágásokat az amúgy is erősen légszennyezett fővárosban, nem még több betont.
Az egészséghez nem elég a foci és az olimpia. Az egészséghez levegő kell, tér kell, fák kellenek, egészséges közérzet és tervezhető jövő kell. Béke kell és bizalom kell. Az egészséghez az kell, hogy az emberek nyugodtan alhassanak.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba.
A Városligetet fel kell újítani, de egyetlen fát sem szabad kivágni,
végképp nem kell, mert nem lehet átültetni. Hiszen nem a fákat kell átültetni, hanem a múzeumokat kell vagy máshová tenni, vagy eleve el sem költöztetni. Végül pedig álljunk meg itt és most, és vizsgáljuk meg, hogy miért történik mindez, ami történik és mi történik valójában? Ez nem jobb-, vagy baloldali kérdés. Ez nem politikai kérdés.
Mielőtt mindenki saját magának, saját lelkiismeretének megfelelve válaszol ezekre az egyszerű kérdésekre, kérem vonatkoztassunk el egy pillanatra és emlékezzünk a kiváló író, J. R. R. Tolkien nagyszerű regényének azon jelenetére, melyben midőn Szarumán mágus Vasudvardban végképp Szauron, a sötét úr hatása alá került, megalkotja ork hadseregét, méghozzá úgy, hogy kivágja a fákat. Vasudvard ellen ki kell állni, és ezt senki mások nem tehetik meg, csak a fák pásztorai, csak az entek. Ekkor az entek összejönnek, nagy tanácskozásba kezdenek, hogy háborúba vonuljanak-e. Szerintem a helyzet nagyon hasonló, az egyetlen különbség, hogy nincs szükség háborúra. Van békés megoldás.
A Városliget legyen Városliget.
