A DRÓT hat részből álló interjúsorozatot készített a választások alkalmából. Írókat, költőket, színházi embereket, filozófusokat, történészeket és más értelmiségieket kérdeztünk arról, hogyan látják a jelenlegi helyzetet, és miként viszonyulnak a 2026-os választásokhoz.
Mindezt azért tesszük, mert hisszük, hogy a magyar értelmiségnek felelőssége van abban, hogyan alakulnak a dolgok – ha másként nem, legalább úgy, hogy megszólal a saját buborékján túl, a szélesebb nyilvánosság előtt is. A DRÓT erre lehetőséget ad – de ez a szabadság csak akkor létezik, ha élünk vele.
Vörös István költő és Bék Timur költő és tanár válaszait közöltük eddig. Most Bíró Zsófia író válaszait olvashatjátok.
Bíró Zsófia regényíró a nagy sikerű A boldog hentes felesége című regény szerzője. Budapesten született magyar író. Diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi karán szerezte magyar szakon. Emellett latint és pszichológiát is tanult. Még tanulmányai alatt irodalmi esteket szervezett a Petőfi Irodalmi Múzeumban, és dolgozott a fóti Károlyi-kastély könyvtárában is. Ezt követően rövid ideig színkritikusként dolgozott, majd magyar irodalmat tanított egy gimnáziumban. Első publikálásait Petőfi Sándor álnéven jelentette meg. Napjainkban regények és mesék mellett színdarabok írásával is foglalkozik. A boldog hentes felesége című könyvéért 2015-ben Margó-díjra jelölték. Első gyerekkönyve 2019-ben jelent meg, A macska mondja meg! Mit egyél és mit ne címmel. Bíró Zsófia meseregénye a tudatos és fenntartható táplálkozásról szól, és egyéb, modern társadalmi problémákat is érint. Legutóbbi regényei A kathar királynő (Európa, 2024) és a Last minute (Corvina, 2026).
—
Weiner Sennyey Tibor, DRÓT: Milyen állapotban látod ma Magyarországot?
Bíró Zsófia: Ha tudta volna Vörösmarty, amikor azt írta, hogy ,,Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?”, hogy az a bizonyos ,,régi dicsőség” éppenséggel akkor (is) van, hát biztos agyvérzést kap. Mintha éppen tisztuláson vagy szemléletváltáson esnénk át. És mint minden szűk átjáró, ami a változáshoz vezet, hát a pillanatnyi helyzet nem egy népünnepély. Na de ha ha mindezt a Vereckei-szorosnak fogjuk föl, ami az új hazába vezet… akkor talán motiváltabban vergődünk!
WST, DRÓT: Mit gondolsz a mai magyar közéletről és politikáról?
Bíró Zsófia: Mostanában sokszor jut eszembe Babits Húsvét előtt-jének a kezdő sora: ,,S ha kiszakad ajkam, akkor is” – vajon hányan lennének ma a közéleti személyiségek között – legyenek, írók, költők, influenszerek, legkisebb királyfik, balett-táncosok, kőfaragók, satöbbik -, akik vállalnák a fizikai fájdalmat azért, hogy elmondhassák a mondandójukat? Hányan lennének, akik tömlöcöt, vesztőhelyet, száműzetést, tüzes trónt kockáztatnának a hazájukért?
WST, DRÓT: Elmész szavazni 2026. április 12-én? Miért / miért nem?
Bíró Zsófia: Naná hogy. Mert aki nem megy el szavazni, annak a következő négy évben nincs joga a vekengéshez.
WST, DRÓT: Ha vállalod: elmondod, hogy kire nem szavazol, és miért? Ha vállalod: elmondod, hogy kire szavazol, és miért?
Bíró Zsófia: Szerintem ez a két kérdés valójában ugyanaz. Senkiről nem feltételezném, hogy a hazája romlásának szándékával menne szavazni. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy mindenki – kivéve, akiket kényszerítenek – arra szavaz, akitől szíve szerint az ország felvirágozását várja. Az is, aki ellenkezőleg savaz (ezt elírtam, de nem javítom ki), mint én. Mert hiszen kutya nehéz dolog ám a kognitív disszonancia redukció, kedveseim! Ki ne tétetett volna próbára ez ügyben, akár így, akár úgy? Hiszen ha olyan könnyű lenne, mint ahogy azt az elvtársak gondolják, mi a rosseb faszát tipródnánk itt már világkorszakok óta?
WST, DRÓT: Szerinted milyen állapotban lesz Magyarország a következő négy évben?
Bíró Zsófia: Van egy középkori, provanszál dal, aminek ez a refrénje:
,,A magyar fű örökké zöldell,
a szerelem füve sose hervad el.”
Mivel ez a dal a katharokhoz köthető, akik valójában egyáltalán nem olyanok voltak, mint amilyennek akkoriban és mostanában hazudja őket a lelketlen szakirodalom, hanem vagányok, vegánok és sok-sok titok tudói, ezért – Örkénnyel együtt – nézzünk bizakodva a jövőbe!
WST, DRÓT: Van még valami, amit hozzá szeretnél tenni az idei választások témájához és esetleg nem kérdeztem meg?
Bíró Zsófia: A kérdés szerintem valójában nem az, hogy ki kire szavaz és miért, hanem az, hogy mitől lettünk olyan mentális- és idegállapotban, hogy nem vagy nagyon rosszul működnek a reflexeink, az ösztöneink, de még az értelmi képességeink is, és az életünk nagy részét félelemben töltjük. Bár szemmel láthatóan vannak boldog, megvilágosodott kivételek, de hogy a számuk eléri-e a kritikus, félelem nélküli tömeget, azt csak remélni tudom. A kérdés tehát az, hogy akinek a szívében félelem van, az miért van, és hogyan lehetne onnét száműzni, valamint az, hogy aki félelem nélkül éli az életét, az miféle szuperképességekkel rendelkezik, amivel a többiek nem?
Fotó forrása: Pozsonyi Janka, WMN.
Folyt. köv.
Készítette Weiner Sennyey Tibor.
