Ha a bevezetőben felsorolt kritériumok összejönnek, akkor abból rossz dolog nem születhet. Ez történt a Mikszáth tér 3. (MI) esetében, ami – nem kedves olvasó nem romkocsma – hanem együttlétre alkalmas tér egy körgangos ház udvarán, ahol nem csak azok mesélnek, akik megálmodták a közösségi teret, de maga a hely is. Ha közhelyesen fogalmaznék, akkor azt mondanám, hogy a Mikszáth térnek lelke van. Itt egy kicsit be lehet lassulni.
Nem a szokásos „fogyasszatok – mi meg kaszálunk” életérzést akarjuk közvetíteni. Ez is az oka annak, hogy nincsenek elszállva az árak” – mondja Fekete Angelika grafikus, aki a MI programszervezője. „Közösségi kertkocsmát csinálunk. Nem dolgozik itt olyan ember, aki ne érezné sajátjának a helyet, és azt szeretnénk, hogy így érezzen az is, aki eljön hozzánk.”
A MI-t egy baráti táraság viszi, akik már évek óta ismerték egymást, ám a hely hozta őket össze újra. Gungl Tibi eredetileg lakatos, ami elsőre furcsa foglalkozásnak tűnik egy kertkocsma ügyvezetőjének, de hamar kiderül, hogy ez nem is annyira mellékes.
„Az egész az Akácfa utcai romházzal indult. Tibi már ott lakott, felújított helyiségeket én pedig becsatlakoztam helyrepofozni lakásokat” – meséli Öhlmann István, a hely egyik arca. Tibi azonban a hegesztőtrafó mellett vendéglátózott is, így, amikor a Mikszáth tér 3-as szám tulajdonosa eltervezte, hogy újra megnyitja az udvart, akkor a vendéglátós-lakatos bringást kérte fel az üzletvezetésre. Ő elfogadta és azóta nagy elánnal viszi a helyet.
„Hasznos tud lenni, hogy sok mindenhez értünk – mondja az üzletvezető Tibi. „A pultot itt talált anyagokból építettük, a falakat mi festettük. A színekkel is szerettünk volna belesimulni a ház atmoszférájába, megőrizni az udvar hangulatát.” A ritkaságnak számító faburkolatos körgang, vagy az Eiffel által – nem csalás – tervezett tartóoszlopok, mind őrzik a hely patináját.
„Nem egy új dolgot szeretnénk létrehozni, hanem egy meglévőt továbbépíteni, és jó élményekkel gazdagítani az embereket” – kapcsolódik a sztorihoz Angelika. „Te hová ülsz be, ha találkozni akarsz a régi barátokkal? – folytatja a programszervező lány. „Itt olyan emberekkel is össze lehet futni, akikkel a 2000-es évek elején a Ráckertben, a West Balkánban, vagy a Kultiplexben. Látod ott azt a tetovált srácot, a sarokasztalnál? Tuti, hogy valahol együtt buliztunk anno. Azt szeretnénk, ha másokat is összehozna a hely, ha régi – új találkozások születnének. A mi kertkocsmánk az emberekről szól.”
De még a Kultiplex generációnál idősebbeket is szeretnék megszólítani: azokat, akik a ’70-es években jártak kocsmázni. A kert vezetői vallják, hogy jó dolog, ha több generáció mozog együtt a helyen. Hogy az idősebbek ne érezzék úgy, hogy fölöslegesek, bele tudjanak simulni egy bár atmoszférájába. Így a kocsma szomszédságát is próbálják összehozni. Sok archív fotót kaptak már a helyről az itteniektől, ami egy sikeres projektjük a környéken lakókkal.
A hűvösebb időkkel együtt a Mikszáth is fedett helyiségekkel készül, a zenészek a több funkciót is betöltő „Magánlakás” belső terében zúznak. Szerdánként nemzetiségi estek szélesítik a látókörünket – első körben orosz – ahol az ételek és a zenék is hozni fogják a keleti hangulatot. Rendszeresen játszik a Cosa Polska, és a szintén a szláv zenei vonalat képviselő Arbat. Az oroszok után pedig majd jönnek a finnek is. Az electro vonalat a „Hétvége az ég alatt” – fesztivál szervezői képviselik ad hoc jelleggel és kísérleti technóval.
A büfében reggel nyolctól lehet fullosat reggelizni, déltől pedig Szamoszát, és Empanada-t (Marha – és sertéshússal, tojással töltött, oregánós-olivás-mazsolás batyu) Nepáli Momo-t (húsos batyu, rejtélyes korianderes fűszerezéssel.) Speckó Vietnámi malac és csirkeínyencségeket is kapni, amik nem csak az ízlelőbimbókat bolondítják, hanem a gyomor sem panaszkodhat, és melyekre annyira rákaptak a környéken, hogy ebédidőben rohamban kell készíteni az ételt.
„Figyelünk arra, hogy a vendégeink olyan ételeket kapjanak, mintha azt Ázsiában, vagy Dél-Amerikában ennék” – ami lehetne egy retro reklámszöveg is, ám Tibi Anglián keresztül hozat indiai fűszereket, a chilei séf, Roberto pedig semmit sem bíz a véletlenre.
A MI séfje és családja a Pinochet diktatúra elől menekült el még a ’70-es években. Először Peruban kötöttek ki, ám egy idő után ott is megjelentek a fekete autók, így aztán továbbálltak Magyarországra. Az eredetileg bankár édesapa aztán nálunk esztergályos lett. Roberto és Tibi is régóta ismerik egymást. „Emlékszem, még egy régebbi helyen, ahol együtt dolgoztunk Robertóval, az étlapra került egy étel, aminek azt a fantázianevet adták, hogy „Pinochet kedvence.” A hazánkban kikötött chilei srác ebédidőben sétált oda mindegyik asztalhoz, és darabokra tépte az összes étlapot– meséli Pablo Neruda, és Isabel Allende sorstársáról Tibi.
Kardamomos gyomorkímélő kávé reggel, ebédhez gyömbérszörp, vagy mango lassi, ebéd után gyömbéres kávé. Este egy IPA, vagy Fácán, Kúcs villányi borai, Günzer féle Fuxli, esetleg Kadarka?
A Mikszáth tér 3. azokra is gondol, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy hozzájussanak ezekhez a földi jókhoz. A karitatív bringás Budapest Bike Maffia –val együtt, közösségi főzéseket rendeznek kéthetente, az elkészült ételt pedig rászoruló családoknak szállítják ki a kerekezők. A BBM hajléktalanokat, állatmenhelyeket, családokat, anyaotthonokat segít. A jótékony bringások vezetője Havasi Zoltán elmondta, hogy a Mikszáth tér lett az új bázisuk.
A kocsma itt az emberekről és a sztorikról, a jó zenéről és az együttlétről szól. „Azt szeretnénk, hogy kényelmesen, nyugiban lehessen itt lenni. Nem csak egy bizonyos közösségről szólunk, hanem össze szeretnénk szoktatni az embereket. Továbbszőjük ennek a helynek a történetét azokkal közösen, akik eljönnek hozzánk” – mondja Angelika. Az Eiffel által tervezett oszlopok tovább mesélnek az udvaron. Na és ha valakinek van története, vagy fotója a helyről, akkor cserébe kap egy fröccsöt. Nyakamat rá, hogy törzsvendég lesz a Mikszáthban.
Az archív felvételen a Mikszáth tér 3. látható 1945-ben. A friss fotókat Palabér Géza készítette.
