Mi az a beszélgetés, amelyben összeérnek a következő fogalmak: biopoetika, panorámaholttért, átmenetiség, ultraibolya és szabadvers?
Tóth Réka Ágnes dramaturg, költő, műfordító volt a vendégünk a RUSZT – Ráday Utcai Színházak Találkozója – keretein belül, a Stúdió K színházban.
A beszélgetés témáját Réka első verseskötete, az Ultraibolya adta, amiben egy színekkel körbefont felnövéstörténet tárul az olvasó elé. Az epizód – követve a formabontó verseket -, nem egy átlagos gondolatcsere: azon túl, hogy Zoltán Áron kérdezi a költőnőt a művekről, két színművész, Spilák Lajos és Pallagi Melitta olvasnak fel a kötetből.
Az est főszereplője pedig (Réka mellett, természetesen) a visszatérő shake, ami viszont szintén nem átlagos összetevőket rejt: verscímek keverednek benne, amiket kihúzva alakul a beszélgetés menete és kapunk egy nagyobb képet az Ultraibolyáról és magáról Tóth Réka Ágnesről is.
Vajon milyen versek kerülnek elő a shakeből a beszélgetés folyamán? És miért hagyja el Tóth Réka Ágnes az est közepén a színpadot? Mi az a biopoetika és mit jelent az ő számára? Ezekre és még sok más kérdésre lehet választ találni a mai VerShaker epizódban.
