Magyarországon Melegbüszkeség napnak is nevezzük, ami talán kicsit megtévesztő, ezért elöljáróban érdemes leszögezni, hogy
a résztvevők nem a melegségükre büszkék, hanem az egyenlőségre,
amit – legyenek melegek, transzneműek, leszbikusok, queer-személyiségek – kivívnak (vagy kivívhatnak) maguknak, így a felvonulás nemcsak a közvetlenül érintettek rendezvénye, hanem mindenkié. Azt ünnepeljük, hogy egészséges társadalomban mindenki nyíltan vállalhatja az identitását. A másság nem bűn.
Mi az, hogy LMBT(Q)?
A fogalmak tisztázatlansága jól mutatja, hogy mennyire zavaros területen mozgunk – még mindig –, sokak számára értelmezhetetlen vagy üres ez a betűszó:
- L – leszbikus
- M – meleg
- B – biszexuális
- T – transznemű
- Q – queer
Az első négy összetevőjét valószínűleg nem kell magyarázni, viszont a queer, amelyet néhány éve tapasztottak hozzá, már bővebb kifejtésre szorul, mivel részben magába foglalja a többit: queer az, aki nemi irányultságát tekintve valamilyen módon kilóg a sorból (a szó eredetileg ‘furcsát’ jelent), nem kizárólag homoszexuális. Érdekes azonban, hogy angol nyelvterületen mára negatív tartalommal töltődött fel, nagyjából a bántó ‘buzi’ szavunknak felel meg, éppen ezért kezdték nyíltan használni, hogy eltűnjön róla a pejoratív felhang.
A Pride mint mozgalom
előzményeit a XIX. században kereshetjük, a kriminalizálás elleni első fellépésekkel, amikor még büntetőjogi kategória volt a homoszexualitás (Ajánlott film: a két költőóriás, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine életéről szóló Teljes napfogyatkozás.
A világ első melegszervezetei a második világháború után jeletek meg Amerikában és Nyugat-Európában, ez volt az ún. homofil mozgalom. Elsők között is legelső volt Hollandia, ahol 1946-ban alakult a Kulturális és Szabadidő Központ (Cultuur en Ontspanningscentrum – COC).
A melegjogi mozgalmak a világon mindenütt kézen fogva járnak az emberi jogokért folytatott küzdelemmel.
Az 1960-80 között a nyugati világban lezajlott szexuális forradalom tovább erősítette a szervezeteket, láthatóbbá tette szexuális egyenlőségért harcolókat – követeléseik, céljaik is módosultak, meleg felszabadítási frontnak nevezték magukat.
Érdemes emlékezni rá, hogy a szexuális forradalomnak köszönhetjük többek között a fogamzásgátló-tablettát, a prüdériával való leszámolást (nudizmus, első szexmagazinok) és hogy elfogadottá vált a házasság előtti szex. Mindennek csak egy része a szexuális irányultság elfogadása.
A Stonewall-zavargások
Az 1950-60-as évek Amerikájában bevett gyakorlat volt, hogy a rendőrség kifejezett indok nélkül razziákat tartott klubokban, bárokban, különösen a melegek által kedvelt helyeken. A mai szemmel teljesen jogszerűtlen razziák rendszerint letartóztatásokkal értek véget. New York város Greenwich Village negyedében a Stonewall Inn-ben 1969. június 28-án azonban az ott szórakozók megelégelték a vegzálást és szembefordultak a rendőrökkel.
Másnap – lázadásnak is nevezett – zavargások törtek ki, a Village lakói utcára vonultak, egyenlő jogokat követelve a melegeknek, leszbikusoknak, nyíltan vállalva identitásukat, valamint hogy érjenek véget az ellenük folyó zaklatások.
Ezekre a napokra emlékezve rendezik meg 1970 óta a nagyszabású felvonulásokat a világ számos nagyvárosában.
Az első években Gay Liberation Day-nek vagy egyszerűen csak Liberation Day-nek hívták, ma Pride-ként Gay Pride, LMBT Pride Day emlegetjük, lényege és céljai azonban mit sem változtak:
A Pride egyrészt minden évben emlékeztet a Stonewall-eseményekre, másrészt arra, hogy bármennyi idő telt is el, még mindig van miért harcolni: a hátrányos megkülönböztetés ellen – az identitástól függetlenül mindenkit megillető egyenlő jogokért.
A közelmúltban az USA-ban elfogadott házassági törvény, amely lehetővé teszi a törvény előtti egyenlőséget a meleg pároknak, mérföldkő ebben a küzdelemben, de korántsem a vége. Az előítéletekkel és a mindennapokban tapasztalható hátrányos megkülönböztetéssel még mindig nem számoltunk le. Magyarországon húsz éve rendezik meg – szinte mindig zavargásokkal kísérve – a Pride-ot, nálunk még mindig nem tud igazi ünnep lenni, mert itt még a melegek a társadalom négerei. A jogaikért harcoló kisebbségek ellen fellépő embereket egyrészt mindig a tudatlanság mozgatja, másrészt az ebből fakadó félelem. Pedig tőlük igazán nem kell félni.
Félni tavaly kellett
a Városligetben, a Pride területét körülvevő feketeruhás fickóktól, akik miatt a kordonon kívülre két órán át nem engedtek ki senkit a rendőrök. Később is csak kis csoportokban kiszivárogva, rendőri kísérettel volt lehetőség egyáltalán elhagyni a helyszínt. A rend őrei mindenkit arra szólítottak fel, hogy tegye el, tüntesse el magáról a szivárványos jelképeket (zászlót, hajpántot, lufit), különben nem garantálhatják a testi épségét. A létező legrosszabb üzenet tehát megvolt: rejtsd el, ki vagy, honnan jössz, akkor nem lesz bajod.
Idén (2015-ben), a huszadik jubileumra békés, vidám ünnepet kívánok.
