Beszélgetés Thuróczy Gergely irodalomtörténésszel
DRÓT: Mennyiben változott Rejtő Jenő megítélése az elmúlt fél évszázadban szerinted? Miben különbözik a Rejtőről és műveiről való beszéd, akár saját korában, az előző rendszerben és napjainkban?
THURÓCZY GERGELY: Szerencsére ma már az irodalomtudomány is foglalkozik véle – a legutóbbi, teljességre törő szakkiadványban (A magyar irodalom történetei I-III.) külön fejezet foglalkozik Rejtővel (Veres András jóvoltából), Lányi András pedig még 1988-ban adta közre alapvető tanulmányát: Az írástudók áru(vá vá)lása. Az irodalmi tömegkultúra a két világháború közt Magyarországon. A közép/kelet-európai abszurd és groteszk irodalomról (Bulgakov, Capek, Ionescu, Witkiewicz, Karinthy stb.) érdemben ma már nem lehet nélküle beszélni.
Most már nincs nagy gond Rejtő elfogadottságával – épp csak időközben lecsökkent olvasóinak száma… Egyfelől eleve kevesebbet olvasnak a felnövekvő generációk, másfelől az olvasók sokkal nagyobb kínálatból választhatnak, mint 30-40 évvel ezelőtt, ami P. Howard igazi fénykora volt.
Thuróczy Gergely
Thuróczy Gergely (1972): irodalmi muzeológus, irodalomtörténész, műfordító, rádiós szerkesztő-műsorvezető.
Budapesten született, gyermekkorát a Szovjetunióban töltötte (szülői munkakiküldetés), iskoláit Magyarországon járta ki. 1990-ben érettségizett Óbudán a Kőrösi Csoma Sándor Orosz-Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban. 1990-1996 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem magyar-orosz-tanár szakos hallgatója, köztársasági ösztöndíjas, diplomamunkáját Bulgakovból írta. A Miskolci Egyetem irodalomtudományi doktori iskolájában 2004-ben szerzett abszolutóriumot.
1995-1998 között a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének irodavezetője. 1999 óta a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársa, főmuzeológus, szerkesztő, irodalmi adatbázisok gondozója, életrajzi lexikonok referense, az 1945 utáni magyar díjak szakértője. Kiállítást rendezett Arany Jánosról, Rejtő Jenőről, a magyar ragtime-korszakról és irodalmáról (Dzsessz te még az én utcámba!), Vlagyimir Viszockijról.
1992-ben kezdett el rádiózni Pécsett, 1995-ben Budapesten folytatta, önkéntesként. 2002 óta a Civil Rádióban irodalmi, filmes és művelődéstörténeti műsorokban vesz részt szerkesztőként és műsorvezetőként. Saját műsorának címe: Málenkij rockot, mely az orosz (underground) rockzenével foglalkozik.
Kisebb orosz prózafordításai több kötetben, folyóiratokban jelentek meg, 1998-ban ő ültette át Szergej Lukjanyenko világhírű fantasyját magyarra: Éjszakai őrség.
2003-ban Horváth Csabával rendezte meg a PIM-ben Az ellopott tragédia c. Rejtő Jenő-emlékkiállítást, mely egyfajta tárlat-paródia (az alkotó szellemében). Vándorkiállításként az elmúlt évtizedben tucatnyi helyre jutott el az országban (más-más címeken – már a „könnyebbség” kedvéért…).
Irodalomtörténészként elsősorban Rejtő Jenő és a szórakoztatóipar, valamint az irodalom határterületei érdeklik (ponyva, kuplé, jazz, képregény etc.). Foglalkozott régi magyar irodalommal, Határ Győzővel, a Nyugat alkotóival, Tabi Lászlóval és a pesti humorral, Élclapok mostohagyermeke – Jankó János és a magyar képregény kezdetei címmel hiánypótló tanulmányt adott közre. 2015-ben szerkesztésében jelent meg Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet (PIM–Infopoly Alapítvány), 2016-ban szerzőként jegyezte A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére (átdolgozott) összefoglalást (Szépmíves–PIM, Bp., 2016).
Nőtlen, bringás, bibliofil, vegetáriánus…
DRÓT: Szóval akkor szerinted része Rejtő Jenő a magyar irodalmi kánonnak? Lesz-e valaha érettségi tétel Rejtő?
THURÓCZY GERGELY: 2008-tól már most is az, emelt szinten Kapcsolódó interjú a Népszabadság archívumából.)
DRÓT: A könyv tanulmányai között lapozgatva megtaláljuk Rejtő fiatalkori verseit. Költőnek készült?
THURÓCZY GERGELY: Ki az, aki nem készül költőnek kamaszkorában? Rejtő is, mint oly sokan, írogatott verseket – azonban ennél ő továbbment: eleve ciklusokban, sőt, egész kötetben gondolkodott (Album lett volna a címe, még egy előszó-félét is írt hozzá). Ill. ez így nem igaz: nem Rejtőként, de nem is Reichként (születési neve) írta (alá) a verseket. A verskéziratok alján csak ennyi szerepel: „Jenő”. Ez 1923-ban volt, „Reich-ségétől” mindig is szabadulni akart (később is, noha hivatalosan nem változtatta meg a nevét), viszont 18 évesen még nincs meg az írói név – 1924-ben azonban már kinyomtatva is olvashatjuk egy cikkben. A versírások évében, 1923-ban halt meg apai nagyapja (Bonyhádon), így vélhetően ez az élmény is közrejátszott abban, hogy a lelkében dúló kamaszrémületeket papírra vetette. Az ő – no meg a magyar irodalom – szerencséje, hogy nem maradt meg ezen a „költőcske” vonalon: tipikus zsenge-szenvelgések, világundor és haláltekervényezés, mindezt modorosan, Ady modorában modrifikálva. Tizenkettő egy tucat. Volt benne annyi érzék, hogy – tudtommal – sehol sem próbálta publikálni őket. Ennek dacára később is írt költeményeket – kevésbé rímesek, ironikusak, filozofikusak, önelemzőek. Kevés, de jó a „kései” (38 évesen halt meg!) alkotótól. Egy másik Rejtő villan fel belőlük – remélem egyszer ezek is napvilágot látnak.
DRÓT: Olvasható egy filmterv is: a Miss Halhatatlan. Ez miről szól?
THURÓCZY GERGELY: Rejtő ezzel nemzetközi színtérre szándékozott kilépni:
Hollywoodot (mint tudjuk, „azt is a magyarok alapították”), az amerikai filmgyártást célozta (konkrétan a Paramount céget).
Volt egy irodájuk Pesten is, oda nyújtotta be háromoldalas „filmtörténetét” (szinopszis). Nem fogok spoilerezni, a lényeg, hogy egy világhírűvé váló könyvről szól, melynek szerzősége körül kételyek támadnak, és persze csinos hölgy és délceg (idegenlégiót megjárt!) úriember háza táján bonyolódik, felsőbb körökben, párizsi ármányok közepette. Magyarán plágium és szerelem kéz a kézben írnak… A történet nem egy nagy vaszizdasz, viszont fontos momentum hogy Rejtő életében leforgatott filmjeitől eltérően (ezekből 4-5 is akad, ill. még néhánynak a forgatókönyvébe beledolgozott – a zsidótörvények révén részben észrevétlenül, azaz „négerként”, mások neve alatt) ez nem pesti történet, nem tipikus magyar vígjáték. Hát, nem is lett belőle semmi – úgy látszik, idehaza mégiscsak jobban értették és értékelték…
DRÓT: Kemény István 2003-as kiállításmegnyitó beszédének címe visszaköszön 2015-ös kötetedben: Az ellopott tragédia. Valóban ellopták a tragédiát? Mit jelent ez a cím?
THURÓCZY GERGELY: Még annál is többet loptak, vagy inkább: megrabolták az életét. Ez egy parafrázis az 1941-es Csontbrigádból, Rejtő emblematikus művéből. Nem próféciának szánta, mégis az lett belőle, azaz ez így nem pontos, lévén a sors kissé „túlteljesített”.
Rejtőnek esélye sem volt arra, hogy a II. magyar hadsereg megalázott, semmibe vett és halálra szánt tagjaként, zsidó munkaszolgálatosi minőségében heroikusan szembeszálljon sorsával a Don-kanyarban (miképp regényhősének megadatott).
Ott veszett nyoma 1943 elején a kegyetlen fagyban, felszerelés, védelem, élelmiszer és emberiesség nélkül. A regény-béli részlet így hangzik – továbbgondolva ki-ki vonja le maga a tanulságot:
„Mit tegyen egy ember, akitől elrabolták a tragédiáját? Mit tegyen, aki azt hiszi, hogy nagyszerű jelleme miatt vállalja a halált, a pusztulást, a szenvedést, de egyszerre kiderül, hogy csak ostoba, kötni való bolond? Hogy nem hős, hanem pojáca? Nem sajnálatra méltó, hanem nevetséges! Nem a vihar tombolásában áll fedetlen fővel, hanem egy aréna közepén, és kiröhögik. Közben meghal…”
DRÓT: 2015-ben jelent meg Az ellopott tragédia című, általad szerkesztett Rejtő Jenő-emlékkötet a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Infopoly Alapítvány közös kiadásában. A könyv 500 oldalas, 12 évnyi munkád van benne. Miben hoz újat Rejtő kapcsán? Mi az, amit eddig ne tudtunk volna Rejtő Jenőről?
THURÓCZY GERGELY: A kötet fő célkitűzése az elmúlt 70 évben felgyűlt Rejtő-legendák, féligazságok, harmad kézből kapott „tények” erdejében rendet vágni, nagy hangsúlyt helyezve a korabeli ponyvaipar és Rejtő Jenő összefüggéseinek feltárására. Akkoriban ugyanis százszám akadtak szerzők, akik tízfilléres ponyvafüzetektől a pengős ponyvakönyvekig terjedő skálán ezerszám adták közre műveiket – ma már jóformán egyiküket sem olvassák. Úgyhogy egyáltalán nem véletlen, hogy Rejtő fönnmaradt a ponyvarostán, valamit nagyon jól tudhatott, telibe találta olvasóit…
DRÓT: Milyen képek vannak a könyvben?
THURÓCZY GERGELY: A képmelléklet ismeretlen fotókat, dokumentumokat, kéziratlapokat, a kevéssé ismert (első) kiadások címlapjait, ill. számos, korabeli újságcikket tesz közzé.
DRÓT: Kikkel dolgoztál együtt a könyvön?
THURÓCZY GERGELY: Több munkatársammal összefogva (Győri Anna történész, Perczel Olivér levéltáros, Szilágyi Zsófia Júlia textológus) szövegközlések és tanulmányok, valamint fotók, dokumentumok, kéziratok hasonmásainak közreadásával világítunk rá az író életére, működésének megannyi terepére (színpadi szerzőként elsősorban a pesti kabarék, szórakoztató íróként a pesti ponyva színterén mozgott), műveinek korabeli és halála utáni befogadására, ha úgy tetszik – a „befutottságra”.
DRÓT: Milyen volt Rejtő, amikor még senki rá se bagózott?
THURÓCZY GERGELY: Hát igen, vannak életének kevésbé sikeres mozzanatai. Többek közt az a tiszteletre méltó benne, hogy rengeteg munkával „csinálta meg magát” – rövidre szabott életének (38 évet élt csupán) utolsó fél évtizede mondható sikeresnek (bízvást mondható, hogy ekkor már nem ő, hanem a közönség kereste kegyeit…). Kamaszkorától a befutott író státuszáig azonban rögös út vezetett, és ahogy mondani szokás: „ami nem öl meg, az megerősít”.
Rejtő, Sziklai és Buttola
DRÓT: Hogy reagált a bukásokra Rejtő?
THURÓCZY GERGELY: A kudarc elkedvetlenítette, de hallatlan szorgalommal és akaraterővel újra talpra állt, még ha más műfajban is próbálkozott eztán. Márpedig
bukásban nem volt hiány eleinte…
Az más kérdés, hogy mindez egy gyászos fináléba torkollott – az utolsó, általa befolyásolhatatlan küzdelem szó szerint vérre ment és ebben alulmaradt: 1943 elején sok ezer sorstársával egyetemben, jogfosztott magyar állampolgárságú zsidóként eltűnt a megszállt Szovjetunió területén.
A Rejtő Jenő szerkesztette pesti bulvárlap: a Nagykörut (sic!)
DRÓT: Különösen érdekes a Nagykörut nevű egyetlen lapszámot megélt folyóirat története…
THURÓCZY GERGELY: Igen, az említett buktatókat alaposan dokumentálva mutatjuk be: kevésbé ismert, de próbálkozott újságírással-lapkiadással is. Ezért aztán hasonmásként teljes egészében közreadtuk az általa 1930 őszén szerkesztett (és csupán egyetlen lapszámot megért…) Nagykörut c. bulvárlapot: már ebben található 2-3 írás, amely túlmutat a szokványos bulvártematikán.
Rejtő nem tudta meghazudtolni magát, ezért aztán a pletykapikantériák, celebszaftok és talánymézesmadzag-hurokvágányok bedobásán túl kifejezetten intellektuális szövegek is helyet kaptak. Részint ez is okozhatta a lap bukását:
a korabeli bulvárolvasót alig hozta lázba a freudizmus mibenlétének taglalása… Inkább a pesti éjszakában feltűnő hírességekről olvasott volna szívesebben, és erre tessék: valamiféle „új tárgyilagosságról” meg a 20. századi technikai civilizációjának fejlődési kanyarairól „hablatyoló” bölcselkedés tolakszik be a látótérbe – ilyet se veszek többé, püffneki! (Jellemző, hogy egyetlen ismert lappéldányáról tudunk, senki sem őrizte meg, egész egyszerűen elsikkadt – ez is egykoron Paulay Lajos, a Rejtő-életmű korai feltárója és egyik rehabilitálója birtokában volt.)
DRÓT: Mi van még a kötetben?
THURÓCZY GERGELY: Ezenfelül néhány, az 1930-as évek közepéről származó, eleddig jóformán ismeretlen újságcikket is közreadunk. Ezek is a kevésbé sikerült írói megnyilvánulások közé tartoznak: Rejtő nem volt jó zsurnaliszta, sorai mögött érezni az erőltetettséget, a bértollnokság terhét. Kalandregényíróként sokkal szabadabban élhette ki talentumát.
És ha már az újságírásnál tartunk:
sikerült féltucatnyi sajtómegjelenéssel dokumentálni az 1931 elején lezajlott Rejtő-eltűnést.
Reich Jenőről ekkor még a kutya nem tudott (csupán egy „társasági fiatalember” a sok közül), ámde Karinthy Frigyes közreműködésével mondhatni országos ismertségre (no nem népszerűségre…) tett szert, amidőn elterjedt, hogy öngyilkos lett (szó szerint a Dunának rohant). Detektívekkel kerestették, újságok cikkeztek róla pár napig – aztán persze meglett az elkódorgott, és a hirtelen támadt médiafigyelem egyszeriben kihunyt és még fél évtizedet kellett várni, hogy újból fölneszeljen rá az ország. Igaz, ez a figyelem – kisebb-nagyobb hullámhorhosokkal tarkítottan – azóta is kitart.
DRÓT: Győri Anna történész az írópalánta „nőügyeibe” enged betekintést: Rejtő fiatalkori levelezését adja közre és szűri le a tanulságokat. Külön tanulmányt szenteltetek tehát Rejtő Jenő nőügyeinek. Voltak ilyenek?
A Piszkos Fred közbelép kézirata…
THURÓCZY GERGELY: Igen, ám ez korántsem egyszerű, lévén a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött Rejtő-hagyaték igen töredékesen maradt fönn, így számos levélről sejthető, hogy csupán fogalmazvány és nem a végleges szövegváltozat. Legtöbbször azonban hiányzik a levelek párdarabja, ám így is kiderül, hogy Rejtő számos hölgynek udvarolt, akik rajongtak érte, aztán történt valami és a „lovag” – pestiesen szólva – „dobta a macát” (igen, volt egy szó szerint Maca becenevű menyasszonya…).
Úgyhogy ez a szövegegyüttes is töredékes – akárcsak az író egész élete, sorsa, fátuma… A lényeg, hogy a versek és egyéb fiatalkori írások, ill. a levelezés rávilágít arra, honnét jött az író – hogy hová érkezett, azt már eddig is tudtuk.
DRÓT: Továbbá Perczel Olivér levéltáros számos eleddig ismeretlen levéltári dokumentumot ad közre és kommentál.
THURÓCZY GERGELY: Ennek köszönhetően már ismerjük Rejtő nagyszüleit mindkét ágon (egyszerű kisemberek: a vidéki, ill. az erzsébetvárosi zsidóság tipikus képviselői), apjának jóformán évente változott a foglalkozása, a család kereste helyét az új helyzetben (ne feledjük: a Monarchia utolsó éveiben járunk, s visszanézve a boldog békeidőkre ez valóban a prosperitás, az országgyarapodás, kulturális felívelés kora). Iskolai előmenetele immáron részletesen dokumentálható bizonyítványaiból: nem volt osztályelső, de rossz tanulónak se mondható, az érettségiig azonban nem jutott el. Ámde ennél is érdekesebb az első házassága nyomán fennmaradt irategyüttes (a válóperes ügyvéd saját bátyja, dr. Révai Gyula volt). Ennek nyomán tudható, hogy a szabadság ára havi 120 pengős asszonytartásban manifesztálódott (ez a korban egy szerény havi fizetésnek felelt meg), és még a 2000 pengős hozományt is vissza kellett fizetnie…
DRÓT: Mi a kötetben a „legütősebb”?
THURÓCZY GERGELY: A legütősebb (szó szerint is…), egyszersmind a legszomorúbb egy becsületsértési per, amely Rejtő halála után majd’ 1 évig húzódott.
Egy szélsőjobbos lapban (álnéven!) közreadott mocskolódó újságcikk nyomán vitték el munkaszolgálatosnak, betegen – ám előtte még megbízta a bátyját, hogy pereljen.
Az ügy egészen a Parlamentig nyújtózott, lévén az Egyedül Vagyunk lap főszerkesztője országgyűlési képviselő volt, és mint olyat védte a mentelmi jog – így Reich Jenő közérdekű munkaszolgálatosnak még holtában sem juthatott az igazság osztályrészéül…
DRÓT: Mit tett a könyvhöz Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész?
P. Howard: A detektív, a cowboy és a légió
THURÓCZY GERGELY: Szilágyi Zsófi egy eleddig kiadatlan Rejtő-kisregény 3 változatát adta közre oda vonatkozó tanulmány kíséretében: a Konzílium az őserdőben csupa talány, mind a keletkezés, mind az elmaradt megjelenés körülményeit tekintve. Reményeim (regényeim…) szerint sikerült e téren is oszlatni a homályt, ill. hogy mi adta az alapötletet. (Meglepőnek tűnhet, ám alighanem Albert Schweitzer idehaza akkoriban megjelent könyve – a Nobel-békedíjas teológus-orvos-orgonaművész, az őserdei humanista „állapotjelentése”: Orvos az őserdőben.) Rejtő kisregénye az életmű kevésbé sikerült darabjai közé tartozik, de jóformán az egyetlen, több verzióban fönnmaradt szöveg, amelynek nyomán rálátást nyerhetünk Rejtő munkamódszerére, ötletsorjázására, a kidolgozás mívességére, hogy mit vetett el és mit őrzött meg, miképp alakult a karakterek kidolgozottsága, elnevezése stb. Mindez azért fontos, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni:
Rejtő hiába mozgott az intézményesített ponyva berkein belül, magát valóságos írónak tartotta, ponyvaszerzőhöz „méltatlan” műgonddal írta könyveit.
DRÓT: Nagyon érdekesek „szakítólevelei” a kötetben.
THURÓCZY GERGELY: Külön fejezetben adtuk közre a többnyire hiányosan fönnmaradt, szó szerinti értelemben vett SZAKÍTÓ- vagy inkább szakítottleveleket: eme szövegszörnyezeteket kiadóinak írta, egyikkel elégedetlenebb volt, mint a másikkal. És ez már egyértelműen a vég, a hanyatlás: Rejtő Jenő életének utolsó 2 évében szétcincált idegrendszerrel, tönkrement egészséggel, szenvedélybetegségektől terhelten küzdött az életben maradásért.
DRÓT: Ezeket a leveleket ugyanaz a Rejtő írta?
THURÓCZY GERGELY: Ez már egy másik, ijesztőbb Rejtő – ám ez is életművének szerves része, lelkiállapotának kendőzetlen tablója. Eme levelekből érthető meg leginkább, mi kergette az idegösszeomlásba. Az ő története is tipikusan a korában meg nem értett, lefitymált zseni vergődése, a kisszerű környezet, a pitiánerség fölött érzett dühének lenyomata. És még fentieken túl is szolgálunk néhány meglepetéssel…
DRÓT: Mit írtál te a kötetbe?
THURÓCZY GERGELY: Egy kismonográfiára rúgó tanulmányban jóformán az egész életművet (és részben az utóéletet is) áttekintem. Merem remélni, hogy nem fogom untatni olvasóimat, lévén több mint 400 lábjegyzet segedelmével, számos újdonsággal, részletekbe menően adatolva tárom fel életmű és életpálya összefüggéseit. És van egy kisebb tanulmánykám is az emlékkötet végén, amelyben számtalan példával illusztráltan azt mutatom be, hogy a kor- és kartársak mily elképesztő mértékben „merítettek” (másképp fogalmazva: loptak) a Rejtő által kitalált nevek, címek, karakterek, cselekménymozzanatok stb. folyamából.
Életének vége felé, befutott ponyvaíróként számtalan „követője”, epigonja akadt, őt másolták-majmolták, ami érthetően idegesítette és elmélyítette kiábrándultságát.
DRÓT: Mit tartogat még a kötet?
THURÓCZY GERGELY: Ezenfelül az író idegen országokban és nyelveken kiadott műveinek bibliográfiája, ill. Kiss Ferenc (a „képlegény”) által a Rejtő-művekből készült képregények lajstroma, előszó-utószó, névmutató és irodalomjegyzék teszi teljessé a kötetet.
DRÓT: És a borító?
THURÓCZY GERGELY: Igen, végezetül szóljunk pár szót a „csúnyára” sikeredett borítóról: szándékosan kértem ezt a könyv tervezőitől (Bogyó Virág és Szmolka Zoltán), az ihlet az 1930-as évek ponyváiból jött. Egy stilizált „ronda” (egyszersmind figyelemfelhívó) könyvet szerettem volna. Remélem sikerült belekódolni az iparág igénytelenségét, az unalomig ismételt motívumok özönét. Úgyhogy minél kevésbé tetszik a borító valakinek, minél szembeötlőbb, annál jobb (úgyis a beltartalom az értékesebb, ezt amúgy egy telibetaláló Rejtő-idézettel is aláhúztuk)! Zárásképp hadd idézzem: „A szedés, a tábla, a vacak kötés nem számít. Azon az én írásom átrágja magát.” (Rejtő Jenő levele kiadójának, 1941)
