„Meditációs objektumok”

„A művészi alkotás tehetséghez van kötve. A bölcsesség nincs. A bölcsességnek egyetlen feltétele van: a tudatosan megtisztított életrend.”
Hamvas Béla

Hamvas Béla a huszadik századi magyar műveltség egyik legmeghatározóbb alakja lett. 1897-ben született Eperjesen és 1968-ban halt meg Budapesten. Pozsonyban nőtt fel, majd az első háború után családjával együtt Budapestre költözött, ahol az egyetemi évek után újságokba írt, majd pedig könyvtáros lett a Fővárosi Könyvtárban 1927-től 1945-ig. A kommunista hatalomátvétel után B-listázták, ami után Szentendrén kertész volt 1951-ig, majd pedig raktáros különböző erőművekben 1964-es nyugdíjazásáig. Egész életében folyamatosan alkotott, számos folyóiratban publikált: elsősorban esszéista volt, de írt kisprózát és regényeket is. Az éberség mellett írói, gondolkodói és emberi létszemléletének meghatározó kulcsfogalmai az univerzális orientáció, transzparens egzisztencia, realizálás, alapállás, imagináció, derű, üdv és hagyomány. Képzőművészeti tárgyú írásai közül kiemelkedő a feleségével, Kemény Katalinnal közösen írott „Forradalom a művészetben – Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon”, amely 1947-ben jelent meg. Részben ezt a könyvet támadta Lukács György és nyomában mások is, amelynek következménye volt Hamvas Béla írói és egzisztenciá- lis marginalizálódása. Emiatt életében már nem is jelenhettek meg írásai. Újrafelfedezése a nyolcvanas években indult meg, s napjainkban is tart, tekintve, hogy a jobbára teljes életművet az utóbbi években olvashatjuk csak el egészében.

Hamvas Béla életművében számos más művészeti tárgyú írást is találunk, különösen a képzőművészetet illetően. Visszatérő fogalom továbbá műveiben az ún. „meditációs objektum”, amely ennek a kiállításnak is hívócíme lett, s ami rövid magyarázatot kíván.

A hagyatékban fennmaradt egy fénykép, amit valószínűleg Hamvas Béla maga készített. Ezen a fotón a horvátországi Dalmácia szívében rejtőző Šibenik városának közepén magasodó Szent Jakab-katedrális egy aprócska részletét láthatjuk. A képen öt jól kivehető „faragott fej” látható egy falon. A Szent Jakab-katedrálist 1431 és 1535 között építették, 1441-ben Šibenik város tanácsa a munkát a zárai Juraj Dalmatinacra, azaz Dalmáciai Györgyre bízta. Ő egy oldalhajóval és apszisokkal, illetve keresztelőkápolnával bővítette ki a katedrálist, és jellegzetes díszítőelemeket alkalmazott, köztük hetvenegy emberi fejet ábrázoló szobrot a külső-hátsó falon. Helyi barátaim úgy vélik, hogy ezek az emberfők természetesen helyi lakosokat ábrázolnak, mások szerint azonban ezek embertípusokat megjelenítő, így különféle korokat és különféle hangulatokat kifejező fejek. Tehát míg a helyi hagyomány szerint a város egyes polgárait – köztük magát a mestert is – ábrázolják, a művészettörténészek szerint azonban archetípusokkal van dolgunk.
Hamvas Béla ezeket a szoborfejeket fotózta be és őket szemlélve írta még a második világháború előtt a ‘Babérliget-könyv’ nevezetes ‘Faragott fejek’ című írását, amelyből különösen ez a részlet fontos számunkra:

„A hajó fél ötkor kötött ki. Lakást csakhamar találtam, kicsit rendbe hoztam magam, s elindultam a kicsiny, régi kikötővárosban a bűbájos, nyári délutánt méltóképpen semmittevésben eltölteni. A parti kávéházban életem legjobb törökkávéját ittam, aztán szívemben édes gondtalansággal a szűk sikátorokban csavarogtam. Egyszerre csak a dóm terére érkeztem. A régi kicsiny tér éppen olyan meghitt volt, mint amilyen hazug és színpadi a mai. A modern életből a legkevésbé az épületeket viselem el. A dómhoz megyek az idegen sétáló kíváncsi bámészkodásával, s akkor észreveszem, hogy a sok oszlopfő megannyi faragott emberi fej. Cseppet sem apostoli vagy ideális, angyali, tradicionális egyházi figura, nem, még fantasztikus szörnyeteg sem. Ha megszorítanának és hasonlatra szólítanának fel, azt kellene mondanom: a legközelebb Brueghel Flamand parasztkarakter tanulmányaihoz állnak. Azzal a különbséggel, hogy nem karikatúrák. Egyszerűen szólva ezek a fejek: igazak. Ezek a fejek a művészetnek abba a csoportjába tartoznak, amelybe a willendorIi Vénusz. Nem szépek. Némelyik megdöbbentően ocsmány. Másik előkelő, jól fésült és nemes. Egyikük sem hasonlít a másikukhoz. Mindegyik külön misztérium. Ezek a fejek meditációs objektumok.”

A háború után, 1946-ban jelent meg Hamvas életében egyik legsikeresebb könyve, az ‘Anthologia Humana’, amelyről azt írja a szerző, hogy:

„szövegei nem vaktában idézett szép részletek, még csak nem is bölcs tanítások, hanem meditációs objektumok”.

Itt beszél először arról, hogy:

„A meditációs objektum megválasztása az emberi életben a legszemélyesebb tevékenység. És mert ennyire személyes, és szükségképpen személyes kell hogy legyen, és semmiféle általánosítást nem tűr meg, a téma kifejtését is csak személyes élmények bevetésével lehet folytatni.”

Így tettek a kiállításon résztvevő kortárs művészek is, akik igyekeztek erre és Hamvas Béla más írásaira, történeteire, gondolataira reflektálni a kortárs képzőművészet legkülönbözőbb eszközeivel, mintegy „meditációs objektumként” használva azokat. Hiszen maga Hamvas mondja, hogy:

„(…) mindenki állandóan egész sereg meditációs objektummal él – egész sereg belső centrummal, amelyeknek realizálásán dolgozik. (…) A meditációs objektum arra való, hogy az ember a lélek erőit összpontosítsa és ezáltal saját végtelen erőit hatékonnyá tegye.”

(…)

Nagyvárad, 2023. szeptember

A teljes esszé a Kortárs folyóiratban lesz majd olvasható. A nagyváradi püspöki palota második emeleti kiállítóterében a kiállítás nyitvatartási napokon megtekinthető 2023 december 10-ig.

Kiállító művészek: Aknay János, Barabás Márton, Bodoni Zsolt, Bocskay Vince, Bukta Imre, Elekes Károly, Ferencz S. Apor, Ferenczi Zsolt, Gaál József, Jakobovits Márta, Jovián György, Kárpáti Tamás, Kerekes Gyöngyi, Kuti Dénes, Lajta Gábor, Lakatos Gabriellla, Márkus Péter, Miklós Árpád, Móser Zoltán, Nagy Árpád Pika, Orosz Csaba, Palkó Tibor, Pataki Tibor, Stefanovits Péter, Szabó Anna-Mária, Szilágy V. Zoltán, Szurcsik József, Ujvárossy László, Vargha Mihály, Verebes György, Viczeffy László és Weiner Sennyey Tibor.

A kiállítás megnyitója.