Nem is olyan régen még, ahhoz, hogy viszonylag valódi képe lehessen a világról, melyben élt,
az embernek meg kellett tanulnia a sorok között olvasni.
Én ezt megúsztam. De azt már nem, hogy egyszerre kell jobboldali meg baloldali sajtót olvasnom/néznem, ha hiteles képet akarok egy történésről.
Erőszakoskodnak a menekültek, hallom vagy inkább olvasom jobbról, és ha leszámítom a szokásos (szélső)jobboldali hisztit (mindenkinek a magyar föld, magyar víz, magyar vér kell) marad néhány gumit gyújtó, követ dobáló, kimerült, bizonytalan és ezért agresszivitásra igencsak hajlamos ember. Brutálisan viselkedtek a rendőrök, hallom vagy inkább olvasom balról, és ha leszámítom a minden bokorban holokausztot vizionáló, jólfésült, ám jórészt csupáncsak deklarált humanizmust, marad néhány tanácstalan rendőr, aki nem kap világos parancsot arra nézve, hogy mi is pontosan a teendő, – és hát ugye, mint tudjuk, ha egy darabban pisztoly van, az el is szokott sülni.
Fejetlenséget látni mindenütt, és minden szinten:
átengedjük, nem engedjük át, befogadjuk, nem fogadjuk be, elosztjuk őket a kontinensen, nem osztjuk el – ettől azért lassan begolyózhat az ember, akkor is ha egyébként jó életet él és éppen egy kényelmes fotelben gondolkodik azon, hogy mit is gondoljon az egészről. Hát még, ha az érzelmeit is tupírozzák (jobbról) vagy elvein lovagolnak (balról)?
Ha nem tájékoztatják higgadtan, becsületesen, hisztéria nélkül?
Több ezer kilométer után, nyakamban gyerekkel, zsebemben az egyre fogyó pénzzel, hasonló körülmények között, én magam is minimum gumikat gyújtogatnék.
Hogy mi a megoldás? Nem tudom, de nem is vagyok abban a helyzetben, hogy tudnom kellene/illene. Én csak annyit tehetek, hogy
nem zárkózom fel se jobbra, se balra.
Nem böfögöm vissza balek, korrupt, csőlátású politikusok napi véleményeit. Nem nyüszítek és nem óbégatok. És nem jósolok, ha másért nem, hát azért, mert nem tudok.
Ebben a pillanatban
én így védem az európai kultúrát.
Nem a szírektől vagy afrikaiaktól, hanem a jobbra vagy balra felzárkózó, csőlátású politikusok napi véleményét visszaböfögő, óbégató, ilyen vagy olyan jövőt hallucináló/vizionáló fehér, de csak ímmel-ámmal európai feleimtől. Például.
