Mítoszgyártás vagy egy valódi hős útja? Egy kritikai-pszichológiai olvasat
A magyaroknak is jár egy Trónok harca. Egy hős, aki nemcsak fegyvert ragad, de példává is válik. Egy történet, amely a kollektív tudattalanunk mélyéről hoz fel alakokat, hogy összekössön minket önmagunkkal. A Hunyadi-sorozat ezt a szerepet vállalja magára: „íme a mi középkori eposzunk, a mi nagy történelmi hősünk, aki megvédi Európát”. De vajon mennyire sikerül ebből élő, lélegző történetet csinálni? Mennyire működik a hős útjaként? És mennyire válik a Hunyadi csak egy óriásra felnagyított PR-gyakorlattá, amelyben a mélység helyét a látványos csaták és a kötelező szexjelenetek veszik át?
A Hunyadi (Rise of the Raven, németül Aufstieg zur Macht) 2025. március 8-án debütált, magyar–osztrák történelmi sorozatként, Bán János regénysorozata alapján, Robert Dornhelm, Nagypál Orsi, Szász Attila és Lengyel Balázs rendezésében. A gyártás példátlanul drága, látványos, és első ránézésre minden kritériumnak megfelel, amit a nemzetközi szintre emelt történelmi sorozatok támasztanak: díszletek, CGI, vér, szerelem, ármány.
Csakhogy éppen ott vérzik el, ahol a legfontosabb lenne: a hős útján, amely Campbell híres elmélete szerint a nézői azonosulás kulcsa lenne.
A nemzeteknek szüksége van hősökre. Archetípusokra, amelyek a kollektív identitást összetartják, amelyek egyszerre tükrözik a vágyainkat és félelmeinket, és amelyekben – akár akarjuk, akár nem – magunkra ismerünk. Hunyadi János története a magyar történelmi képzelet egyik legmélyebb rétegéből bukkan elő: a kereszténység védelmezője, a Nyugat bástyája, a keleti veszedelem megállítója, akinek harangszóra emlékezik még a világ is. A kérdés viszont:
mit kezd ezzel a XXI. század? Mit kezdünk ma ezzel a kollektív hősképünkkel? És mit kezd ezzel a magyar–osztrák koprodukcióban, brutálisan sok pénzből forgatott, államilag is támogatott HUNYADI-sorozat?
A történelmi fikció mindig kettős igény: hűséges maradni a múlthoz, de közben élményt adni, dramatizálni, hogy ne tankönyv legyen, hanem tapasztalat. A kérdés: hogyan válik ebből a történetből élő valóság a néző számára? Mert a történelem, ha csak elbeszélés marad, távol marad. Ha tapasztalattá válik, formál.
A Hunyadi ambíciója nem kevesebb, mint hogy életre keltsen egy korszakot, ahol Európa sorsa formálódott, a magyarok határvédő szerepe révén. Ebben ott a mai kérdés is: ki védi ma a határokat? Kinek a dolga Európát megvédeni? És hogyan állunk mi, magyarok, a saját hőseinkkel?
De lépjünk hátra: milyen ez a sorozat? Röviden: grandiózus, látványos, de még mindig vívódik saját identitása körül. Egy magyar Trónok harca-ként lett beharangozva – de vajon sikerült-e ezt a szintet hozni? Itt van Hunyadi János, a magyar Ned Stark, aki ugyanúgy kőkemény, elvhű, és ugyanúgy a hatalom és ármány világában próbálja a jót képviselni. Ott van Szilágyi Erzsébet, a magyar Sansa Stark, akiben ott van a fejlődés lehetősége. Cillei Ulrik a mi Kisujjunk, a hatalom manipulatív intrikusa. Garai pedig valahol Tywin Lannister magyar megfelelője – a hideg, számító politikus. A rendszer analógiái megvannak, a kérdés az, működik-e?
A látványvilág működik: csaták, díszletek, CGI – mind pazar. A szex is ott van, sokszor talán túl sok – mintha a Trónok harca első évadait néznénk, amikor a szexszel akarták felhúzni a nézettséget. És itt jön a befogadáspszichológia: mit lát ebből a néző? Dicsőséges múltat, vagy egy „kötelező jellegű” epikus illúziót?
Hunyadi karaktere heroikus, de pszichológiai fejlődésről alig beszélhetünk. Nem vívódik, nem inog meg, nem teszi kockára önmagát – megy előre, mint egy páncélvonat. Pedig itt lenne az esély: egy ember, aki a háború, hatalom, árulás közepette formálódik. A mellékszereplők, főleg a nők – Szilágyi Erzsébet és Mara – árnyaltabbak, élettelibbek, mint maga Hunyadi.
Mi hiányzik a Hős útjából?
Campbell (1949) modellje szerint a hős útja szakaszokra bomlik:
– A hétköznapi világ bemutatása
– A kihívás, amely elindítja az útra
– A mentor felbukkanása
– Próbatételek, szövetségesek, ellenségek
– A mélypont, legnagyobb próbatétel
– A katarzis, tanulság
– Az átalakult hős visszatérése
A Hunyadiban ezek csak vázlatosan jelennek meg. Gyerekkora alig pár perc, mentor nélkül, belső vívódás nélkül indul. Nincs beavatás, nincs kétely, nincs bukás. Ehelyett Hunyadi szinte isteni páncélban jelenik meg, aki alig hibázik. Márpedig a modern hős nem szobor, hanem esendő ember, akiben a néző önmagát látja küzdeni.
A mítoszépítés csapdája
A sorozat túl akar felelni a nemzeti mítosznak, és ezért nem meri emberként ábrázolni Hunyadit. Pedig ha hősként ábrázolnák, aki győz, de szenvedve, hibákat követ el, sokkal hitelesebb és szerethetőbb lenne. Így viszont régi, konzervált hőskép marad, amitől a mai néző elidegenedik.
Miért fontos a hős útja ma?
Pszichológiailag a hős útja az identitásfejlődés mintája. A néző önmagát látja a hősben, hibáiban, küzdelmeiben. Ez adja a történet erejét, és ez hiányzik Hunyadiból.
A néző azért kapcsolódik a hőshöz, mert látja benne a saját útját: a hibázó, vívódó, győzelmekért szenvedő embert. Ez adja a történet valódi erejét. Ma, amikor a társadalom tele van frusztrációval, bizonytalansággal, pontosan egy olyan Hunyadi kellene, aki nemcsak karddal, hanem belső küzdelemmel is harcol. Egy Hunyadi, aki hibázik, de talpra áll. Egy Hunyadi, aki fél, de mégis tovább megy. Ez lenne a XXI. századi hős.
Hogyan lehetett volna jobb ez a sorozat?
Hiányzik a karakterfejlődés: Hunyadi nem fejlődik, nem változik, hanem készen kapjuk.
A belső dráma alig van jelen: Nincsenek belső vívódások, erkölcsi dilemmák.
A hős útja nem teljes: Nincs valódi bukás, nincs igazi beavatás.
Túl sok a klisé és a „kötelező” látványelem: szex, csata, árulás – de mélység nélkül.
A mítoszépítés a valóság rovására megy: Ahelyett, hogy hús-vér embert kapnánk, egy szobrot kapunk.
Mit lehetne tenni?
Megmutatni Hunyadi belső küzdelmeit: mit jelentett számára a hatalom? Félt-e? Tett-e olyat, amit megbánt? Mélységet adni a mellékszereplőknek: a nők (Mara, Erzsébet) jók, de a férfiak közül is több belső életet várnánk. Merészebb dramaturgiát: bukások, kockázatos döntések, morális határátlépések – ettől lenne igazi dráma.
Összegzés
A Hunyadi nemcsak sorozat, hanem tükör is: hogyan látjuk ma a saját hőseinket? A kérdés, hogy legendát akarunk, vagy példát? Ha legendát, akkor jó úton jár. Ha példát, akkor több bátorság kellene – az alkotóknak és nekünk is. Egy hős, aki vérzik, sír, veszít – és mégis győz, mert ember. Ezt a Hunyadit még várjuk.
Referencia:
Campbell, Joseph (1949). The Hero with a Thousand Faces (1st ed.). Princeton, NJ: Princeton University Press. ISBN 9780691097435. (2nd ed. 1968).
