Tényleg ez „a hazai irodalmi élet egyik legfontosabb rendezvénye”, ahogy a Magyar Hírlap mondja. Nem is kéne többet hozzátenni, hacsaknem annyit: és akkor mi van? – Hanzély Márton kegyetlen véleményével szerkesztőségünkben nem mindenki ért egyet, de teret adunk neki, ahogy bármilyen más-, vagy ellenvéleménynek is. Ha lesz. Addig is: olvassátok.
Azért mégis csak szólni kell. El kell mondani, hogy:
hé, magyar író, ez, hogy „figyelj és hallgass”, egészen pontosan mit is jelent. Jól figyelj, hogy még jobban hallgass. Nem érted? Kuss a neved. Figyelj csak szépen, szorosan zárd cipzárral szád, és nyisd ki két szép, csillogó szemed. Nem olyan nagy ám a baj, nyugodj csak meg, gyere ide, igyál bort, vagy ülj ide le mellénk, itt meleg van, akol meleg. Gyere csak szépen apucihoz, ha jól figyelsz és jól hallgatsz, akkor majd megsimogatom szép kis fejed.
Könyveid eladásából megélni nem fogsz. Nyugi, a nagy terjesztők már gondoskodtak róla. Hatvan százalékot tuti levesznek, amint műved átadod. A maradék negyven százalékból kéne megírni, szerkeszteni, nyomtatni, kiadni, reklámozni, és még adózni is. Szerintetek ezt így lehet? Hogy
az írószövetségek szólnak-e valamit? Védik-e érdekedet? Még kérdezed?
Menj csak, figyelj és hallgass, és akkor majd talán lesznek, akik segítenek neked.
Ösztöndíj? Ugyan, te kis huncut! Díjak? No megállj csak, te kis vacak! Majd adunk mi díjat neked. Tag vagy? Nem? Még lehetsz. Igen? Rágd csak a gittet velünk, kisgyerek. Pofa be, most ő beszél, a vezér. A vezér alvezére. A vezér egyik embere, de rajta keresztül a vezér. Hát nem érted? A vezér vezérelte ide. A vezér által vezérelt végzet végre hozzánk szól, megnyilatkozik nekünk, felmutatja az oltári szentséget, megmondja, hogy mi dolgunk van e szörnyű földi létbe. Végre!
„A civilizációs küzdelem a mobilitás lehetőségével életesélyeket és életveszélyeket, illetve egy olyan típusú identitásvesztést jelent, amivel eddig még nem találkoztunk” – próbálta a téma komolyságához megtalálni a megfelelő szavakat az emberi erőforrás miniszter.” (ORIGO)
Érted? Nem biztos, hogy érted.
Fel se tudsz nőni „a téma komolyságához”, ha nem érted. Itt kérem „civilizációs küzdelem van”. Összecsapás. Végtelen háború. Csapataink harcban kerítést építenek. Tyúkketrecet. Amiben a csirkék vagy birkák belül rekedhetnek. A „mobilitás lehetősége” kérem szépen, hogy „el lehetett menni” és ifjúságunk színe-java már el is ment. Nyugodj meg, lehet. Ez az „életesély”. Nem itt. Itt semmi más esélyed nincs, csak hogy figyelj és hallgass. Az életesélyért el kell menned.
De a „mobilitás lehetősége” az is, ami „életveszélyt” rejt magában. Megverhetnek, eladhatnak, kirabolhatnak, fenn akadhatsz különböző kerítéséken. Ha elindulsz. Ha menekülsz. Persze, ha meg otthon maradsz, akkor agyonlőnek. Úgyhogy inkább vállalod. Nem számít, ha gyűlölnek. Nem számít, ha azt mondják, terrorista vagy, néger, arab, idegen. Nem számít, ha nem rajzolhat betonra sem gyereked. Csak mész. Nem az új élet reményében, hanem az élet reményében.
De ezt itt úgyse fogják érteni.
Kényelmesebb kitalálni mindenféle elméletet. Például, hogy a háttérhatalom indította be ezt a népvándorlást és a menekültek mellett terroristák és mindenkit megfertőző beteg emberek jönnek. Stb. Mert ezt és ilyeneket gondolnak, ezt suttogják, ez megy a háttérben, akkor is, amikor azt mondják, hogy a „legújabb kori népvándorlásról” és a „globális tudatipar termékeiről” is tanácskoztak.
Pedig semmi másról nincs itt szó csak éppen a krisztusi tanítás ellentettéről, hogy: féljetek! Valóban identitást vesztettünk.
Miközben, ti, magyar írók, hallgattok és figyeltek.
