Ulloa!
Ulloa, Ulloa, Ulloa! – Áttételes (kismillió) sziget-rezonancia…
Ulloa!
Mozdulatot másik mozdulattal, mozdulatsor-absztrakcióval tenni meta-mozdulattá. Sőt: „morfologikus” mozdulatlansággá. – Így morfondírozott Outis (a névtelen), egy nyugtalan, seb-folyóssá vakart hajnalon. (:
Opátia, Opátia… Ugljan, Preko, Pauza és Belső-Raguza…
Móló: „csalódott híd”. A túlpartról Lily(th?) nyújtja felém fátylas karjait. Áttetsző kezek, haloványkék csontok, erek a hártyavékony bőrön át… Át. Hív.
Az innenső parton: nyöszörgő kastély-rom.
Dodo és Kyrie csöndesen szemlélik a Nemzetközi Lovagi-torna Fesztivál előkészületeit. A kisváros szinte képtelen befogadni az érdeklődő- és az érdekelt tömeget. Sátrak, szalmakötegek, „kor-szerű” díszletek, naprakész toi-toi-ok, teherszállító mobilok… kavalkádja ez. A félsziget várkastélya köré épített kirakodóvásár lassan túlterheli önmagát. Gladiátor-imitátorok, kebles-öles (fűzőktől fulladozó-ziháló) dundingerlékeny „várkisasszonyok”, ál-hippi apródok, nevetséges monstrumok, vicces tohonyák, fegyverkovács marketingek, páncél- és kard makettek, bio-édességek, mikro-ínyencségek… A távolabbi piac, a kies kikötő árusai és a sokcsillagos étterem-teraszok néhány nap alatt összeér(r)nek. Reneszánsz „retro-szeánsz”, halászbárka-szállítmány-esszenciák, skót-dudás rock-csoportok, lantos bárd-klónok, fesztivál-hipszterek, posztó-droidok, tetováló-szalon-képes utcai színpad-harcosok, koktélos csuprok, lakozott kagyló-flitterek, jégkásás serlegek, nyers tengericsillag-hús klipszek, öntapadó medúza melldíszek (civil or not civil turista-ingerek)…
Nullfolk és Yorek! Szalmán pipázó, táncra-ing: eredj!
Eredj, te: piff-puff Pippive! Pfoor-poor pii, Poopive*! Polip-tátikák! *Ó, lancy-dancy step… Uff, hínári humuszok, uff! Kezdődhet egy fél-nyári kaland. Tapidárium. Napfürdőző-ingerkedő, immun-dédelgető, érintőleges öl-harang. Anális trombita(ng)…
Az ég bizonyos magentái a földkéreg érceivel karcosan szeretkeznek… És ma érkezik egy-egy egyszavas „mail-art” kavics minden(nemű) eretneknek…
Amott pedig, a part kis oltárához közel: a minap megsebesült, tengeri-betegektől elmenekült lián-félék – és „hasonszőrűek” vonaglása látható. Félholtan csusszanó-vergődő vékonybelek, vagy tompulóan meg-megcsillanó kígyócsoportok végső orgiamaszlag-tánca lehet hasonló látvány. Az egykoron isteni korallok: lepedékes föld-miskulanciával, sáros kagylónyál-fortyogással, véres tintahal-mintákkal elegy „násza” a foszladozó halászhálók gubancai között, martalékokkal, apró csontváz-vázlatokkal, sirályköpetekkel együtt: az utolsókat lüktetve, rángva…
Krk. Krrrr. Grr. Ogrrr. Kurrkrrr…
Kép, egy beomlott kis harangtorony mögötti kertben. Akasztott vér-topán: kiszáradt szilvafán. (Festmény, installáció, jelenet vagy vibráció? – A leíró nem emlékszik biztosan.) A citromfák feszes gyümölcsei duzzadóan világítanak…
Hűtött sárgadinnye-falatok, fűszeres sajtok, fügepálinka és enyhén mentás mandulabor… Majd kortyok a szlavóniai ültetvények zamatos terméseiből: Pinot Sivi, Savinon Blanc. Kutjevo!
Ám a bizonyos őskép-foszlányok (vers-vázlatokkal is együtt-sziszegve) tekergőznek tovább:
Ó, kéj-bordó boák! Skarlát-ágak a fán.
Száz vérnyálkás bőr-sál a törzs kérges torkán –
s a lombok fonatán, a korona pántján,
odvak külső izmán, gyökerek hajlatán…
(Csillámló kígyó-platán)
Outis, délutáni derengésben, behúzott zsalugáterek mögött. Bíbelődik. Nem, mindinkább tétovázik, maszatol és elodáz. Alkotói válságban pácolódó Báb… Most éppen olvasmány-foszlányokat ken szét az üresjáratok falazatán. Kallisztó: csontokkal furulyázó „szirén”, nyelvével ínye-kedvére vérhabot keverő testvérgyilkos. Kéjfarkas-leány. Mitológiai éjnő. (Loreley…)
A mitológiai térből (mintegy delejezés-sziesztából kiájulva) is tekergőznek a kígyózó-gőzölgő belek. Kobrák, viperák, mint Gorgó-parókák egy süllyedő amfiteátrum (ideiglenesre tákolt) színpadán. –
Prosim! A szűzlány-mártásos, hártyadarabos kádból kimászó (testvérhúst is zabáló) Kallisztó testét az asztalomra-ágyamba-aszfal(a)tomra! – Hvala! – Lükaón a leányával (Zeusz nemkülönben), én miért ne? Pikkelyes-sikamlós vérnász-fürdőzés. Neurotikus-pikáns.
(„Leginkább két leányomra vágyom; persze mind a tizenegyet szeretem… Az egyetlen fiam – ezt belátom –: engem kíván, már-már eszeveszetten… Elmém súlyos ködökben vesztegel…”)
Irány a part. Egy várrom remegő árnyéka a vízen. Hullámok, árbocok összetett csontváz-csoportja, rezonancia…
Ulloa, Ulloa, Ulloa…
Egy fokozottan fülledt, vergődésekkel túlterhelt éjszakán, a rádióból, nagyon halkan, belassítva, tagoltan, sisteregve, a következő helyiségneveket sorolta egy erotikusan rekedt bemondónő:
Muckanaghederdauhaulia, Drehideenglashanatooha, Siemieniakowszczyzna, Vanhankaupunginselkä, Jászfelsőszentgyörgyszállás, Yamagawaokachiyogamizu, Mamungkukumpurangkuntjunya, Gyomabesenyszegendrődhunya, Balatonkeresztesszemesszentmiklós, Pornóapátihátsóháza, Feketeszederjesdelejesremete, Turgonybabóterpeszrét, Äteritsiputeritsipuolilautatsijänkä, Tű, Fű, Nyércnyű, Chargoggagoggmanchauggagoggchaubunagungamaugg, Barkó, Furkó, Űrkő, Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch, Taumata-whakatangihanga¬koauau¬o¬tamatea¬turi¬pukakapiki¬maunga¬horo¬nuku¬pokai-whenua¬kitanatahu, Krung Thep Mahanakhon Amon Rattanakosin Mahinthara Yuthaya Mahadilok Phop Noppharat Ratchathani Burirom Udomratchaniwet Mahasathan Amon Piman Awatan Sathit Sakkathattiya Witsanukam Prasit…
A hossz-ú-ú-ak, a méég-hossz-ab-bak, az ér-de-ke-sek – éés a sor-győ-őz-tees leg-es-le-egek…
Outis (a névtelen) mindezt – mondhatjuk így: köz-önösen hallgatta.
Különféle fájdalmai (gyomorfekély, agyi görcsök, ízületi lüktetés, mellék-merevedés, gyulladásos csontkinövés…) és féltudatos gondolatai közel-távoli szférákba hívogatták. Ismerős (és elképzelt) terra incogniták váltakoztak benne… Éppen, az arany nagylábujjának érintésével szerencsét ígérő püspöknél, a Mózes-ábrázatú óriásnál járt látogatóban. Nini Gergelynél személyesen… Az éj csöndes vérszívói aktívan munkálkodtak. A megszokhatatlan (hosszadalmas elvonatkoztatásokkal, vagy bódítókákkal), az ész-viszkettető csípések ellenére is: szinte megszokhatóvá válhat…
Ébredés: a fehér falon két hatalmas fekete féreg. Méretes giliszta-hernyók. Traha manudák. Egyszerre ében-nyálkásan és borosta-szőrösen. Az asztalon hagyott, túlpuhult fügékből pedig apró, áttetsző lények másznak elő: az ugró-pattogó-átváltozó férgecskék…
Kilépni! Odébb süntövises csoport-indulat. Mérgek, kivonat… A part bűze – és örvénye emitt. Kavicsmoszat-gomolyag sörrel és iszappal. Točeno! Iszaphab hallal. Időtlen falrések, tespedés, epés lepedékek… Háló – és hínárnász… Csúszó-mászda, faszaládé, gőhuta… Obaja-obala, kralja-akarja, pukk, pukupp… Utazó-képek: kő követ követ… Holt játszótér öt kiszáradt fácskával: söröző-terasz a tengerpart kebelén… (Kaštel Lukši.)
Sikoly! Egy nyaraló kislány borzongató sikolya nagybátyja hálószobájából. A falon ezernyi apró-maszk, fölszúrt sáska- és kabócatetemek…
Ulloa, Ulloa, Ulloa…
„Utószókból (l)es(z)nek a felhők.” – mormol-ontotta Csan, ki fennebb van (a van-nál is)… – – Őmérő!
Tótágas. Gótikus terasz. Körkörös káromkodás. Kámfor. Te rongy! Tirfa a tolószékben. A sarkon. A piac csatornájánál. Igen. Híd-közelben. Csónak-fenekesen. Fesztelen szagmintákkal…
(Az utazó: háromheti semmittevését napi negyvenegy pókcsípésre cserélte. Vagy fordítva? A vakarózás hála nélküli. Az allergia – fertőzésekkel is rokoníthatóan – továbbgondolható. Körömóda. Ösztönösen otthontalan. Óránként háromszázhatvanöt és fél „tikkelés”. Órabér-csalán-babér…) – –
Az ódon villák irányából, a fölső sziget sikátorai felöl, a „törzseket” is meglátogatva (a két Kantina-teraszt magabiztosan megcélozva), jött, jött, jött a hatalmas ember: Tudor Bilič, a holvolt-holnemvolt, de többszörös „Olimpijskog”. Ma már senki sem tudja biztosan, hogy ő vitorlázó- vagy vízilabdázó bajnok volt-e egykoron, esetleg (mert egyesek a háta mögött ezt állítják): senior-balettet oktató mester?! – Nyájas modora, jellegzetes megjelenése a lényegén nem változtat. A lényegen nyájas megjelenése, modora nem változtat. Modoros megjelenése, nyájas természete a „lényeget” nem befolyásolja… A történet (nélkülözése) folytatódhat tehát:
A (turisták által) jó hírnévnek örvendő Konoba Škrapa teraszán a két bohóc-pincér (a pszichológus végzettségű): Spero és ikertestvére (a bűvész) Maksimiliam Paš, lakkozott fakarddal, antikolt sárgaréz vízi pisztollyal és pink homokozó-lapáttal felszerelkezve szolgálják ki a vendégeket. Most éppen az egyik asztaltársaságot szórakoztatják. Felváltva – és kánonban olvasnak föl (az étlapból imitálva). „Zárójelentés a fölösleges megjegyzések fiókjába”. Előétel gyanánt ekképpen szólalnak fel:
Yolo Buggy: hínárfonat-készítő kisiparos, és merülő-művész.
Gastro Babič: Zupy Rybia és Dagia Ruby kedvenc helye, kelyhe és kénye-kedve.
Biličeva Ulica: Jožef Simič Bilič borgazda, üdültető-szobáztató utcája, ültetvénye, birtoklása.
Trigámia a tenorokhoz és kísérőikhez. Kantor K. Kantinája. A hely visszajáró szellemei: Simona & Karol(ina), a tetováló és a pultos-festő, Anemona (zöld-hártyás keléseivel), Peperónia (pajkos szívókáival), egy fekete-fátylas hölgy a Hesperida-almák kertjéből (mély-lila szeánszokról, vadrózsa-szirom érzékenységű ajkakról sugdolózva), Lyn & Dyn (aszpikosan nyúlós nyelv-torkolásokkal és többszólamú al-fantáziákkal: napról-napra megújulva)…
Outis, egy sikátor mohás-hűs lépcsőjén. Képszakadás. Hova-gondolás. Nedvesedés. Galatea ismétlődő kacsintása (fejben), lehúzott redőnyök mögött; gyümölcs-aktok a templomban; árnyék-terpeszkedés egy romos falon; pornográfia a piacon. Simona kacér kacagása: tetovált hiúz-tappancsok a bal mell bimbófakadása felé tapogatózva…
(Az egyik – visszatérő – ébredés: embrionális kaméleon-nyelvtekercs.)
Ulloa, Ulloa, Ulloa…
(Trogir – Ostrog – Šibenik, 2014 júniusában)
