Az éjszaka hatalmas,
penészes, orvosi táska…
A beteg gyermek lázálma
nem lehet már irgalmas…
Halotti iszonyítvány.
Hullapelyhes…
Hull a merevség.
Hullabelsárgultlevés…
Divine vagy Devilin két ujja,
mint szigonyos sza®vak
a homlokodon,
így kódolom:
szorongást szorongatva újra,
míg mordul a gyomor-orom,
majd beszakad, beszakad,
minden sava(d) beszakad…
A nővér – a vérnő megigazítja
alatta(m) a lepedőt,
és úgy tűnik: nevén szólítja
a semmi sem meglepőt…
Átnedvesedett, szakadozott,
velejében bomlott szonáta beszél hozzá(m)…
A leszakadó bogárlábak,
szétrobbanó rovar-fejek
(a kotta-részecskék)
mind részegek… –
szegek-szegek – szi-szi-szegek…
*
De jönnek, jönnek:
láb nélkül is,
fej nélkül is,
agy nélkül is,
szó nélkül is,
vér nélkül is,
vágy nélkül is…
Jönnek, jönnek:
kipárolgást imitálva,
szinte szüntelen:
kába, tétlen tételek,
s felkenődnek,
maszlag-ködben elkenődnek:
e szórványosan
lehetetlen lét-jelek…
Te is itt vagy,
Te is kenődsz és párologsz:
te-te-tem-tem
– ingertelen –
vágy-te-tem-em…
*
Nekro-logikus ájulások,
pato-logikusan
logikátlan át-nem-jutások:
anti-aktusok rángatozó
rigmusai,
csontokban csapongó-csattogó
dallam-detonációk… –
ta-ta-te-te stá-ci-ók…
Tompa, átrezgő zúgás:
morajló fúgák széthullása…
Enyészet és dervistánc
beteg-színes búgócsigája…
*
A „metszéspontban” megszédült(él).
Az abortusz végezni fog velünk… – Végzet(t)…
A sztaniolpapír hidegrázó zenéje
a romlott fogakba,
a haldokló idegekbe hatol…
A tompa búgás búgása:
csiga a kispárna
nyál-nyírkos gyomrában…
Majd:
Őrlődés, rozsdás recsegés,
mint csecsemő-csontok ropogása.
Ó, és jajj: a sárgult csontbillentyűk
abnormális násza…
Felcserélt szavak magja és mája, démoni bája
(kavacak, re-férc, szé, számkosz):
variánsok, látomások,
kék-fekete kompozíciók kakofóniája…
*
(A létra elborult.
Templomszolga árnyéka
Levitál a falon.)
