Lecc gó grín
Zöld környezet. Zöld átállás. Zöld gazdaság. Európai Zöld Megállapodás. Ilyen, és ehhez hasonló kifejezések zakatoltak a fejében, miközben gépiesen integetésre lendítette a kezét a körforgalomba bekanyarodó iskolabusz után. Persze, hiába, visszafelé aligha néznek a gyerekek. Ráadásul a sötétített ablakokon át nem is látszanak. A busz hátán felirat hirdette: ez egy zöld jármű. Elektromos busz, nincs levegőt szennyező kibocsátása. Éljen!
Mivel véget érni látszott a több napig tartó májusi monszun-időszak, az erdő felé vette az irányt, egy kiadós séta reményében. Friss és kellemesen hűvös volt a levegő, a napsugár bújócskát játszott a fák ágaival és leveleivel, akik hajladozva, lengedezve köszöntötték egymást. A tó vizében iparkodtak szemügyre venni, vajon a külsejük ma előnyösebb-e a tegnapinál. Nincs-e valahol nemkívánatos ránc, törés, hasadás, idő előtti sárgulás. A tó vize sajnálkozott, de a rajta úszkáló békalencse-foltok okán csak módjával tudta feladatát teljesíteni.
Törte tovább a fejét a zöld dolgokon. A nagy zöld ügyön. Hogyan lehetne zöldíteni a gazdaságot, az ipari termelést, a közlekedést, a vállalkozásokat. Gondolataiba merülve kis híján eltaposta az ösvényen átnyargaló csíkos mókust. Nem sejtette, hogy a háromból ez még csak az első volt, aki aznap reggel elé került. Apró termetű, fürge jószágok, szép számban lakják az erdőt.
Régebben mindig úgy mondták egymás között a munkatársakkal, hogy terjesztik a zöld vírust. Amióta gyilkos vírus terjed szerte a világban, megváltozott a kifejezés, tabu lett a vírus szó, még akkor is, ha zöld. Mostanság inkább a zöld szót (green word), a zöld üzenetet (green message), esetleg a zöld viselkedést (green attitude vagy green behaviour) terjesztik. Angolul nagyon frappánsan hangzik a ’Let’s go green!’, ám magyarra csak sután lehet átteni, valahogy úgy, hogy ’váljunk zölddé’. A másik, hogy ’Let’s talk green!’ még rosszabb, hiszen magyarul a ’Beszéljünk zöldeket!’ éppenhogy az ostobaságokra utal.
Itt azonban megállt. Elidőzött a gondolatnál, közben lábainak is engedett pár percnyi lazítást, nyújtózást. Ne beszélj már zöldségeket – lehet hallani sokszor. Vajon miért a szegény zöldségek lettek kinevezve a sületlen szöveg szinonimáivá? A cirka egy évtizede készült francia film is azt a címet kapta magyarul, hogy ’Nem beszélek zöldségeket!’, miközben az eredeti címe (’La tête en friche’) nagyjából annyit tesz, hogy ’üresfejű’. Pedig a zöldségek finomak, egészségesek, hasznosak. A zöld üzenet terjesztése és az élet minden szeletének zöldítése ugyancsak kívánatos.
Ezentúl bátran fog hát zöldségeket beszélni, bárhol, bármikor, bárkivel. Sőt, le is fogja írni. Gyereknyelven, kamasznyelven, felnőttnyelven. Hiszen pofonegyszerű, csak csinálni kell. Felszedni a szemetet, zöld növényeket ültetni, takarékoskodni a vízzel, ésatöbbi. Most majd megtudják az emberek, a világ minden táján, miért is olyan fontos ez. Eddig bizonyára nem tudták. De mától mindenki átáll a zöld gondolkodásra és zöldségeket fog beszélni. A gondolat úgy fellelkesítette, hogy szinte futva tette meg a kör második felét. Búcsúzóul szemügyre vette az erdő szélén álldogáló, különös virágú, mutatós bokrot. Zöld bokor. Pompás.
Már az erdei talaj utolsó morzsái is kiszóródtak a cipője talpából az aszfaltozott járdán, amikor eléje került a szemétkupac. Nyilván a szomszéd még mindig nem eszközölte a szükséges beruházást egy róka-biztos szemeteskuka ügyében. Nyilván az önkormányzat illetékese még mindig nem intézkedett a szemétszállító társaság illetékesénél az utcák tisztán tartása érdekében. Nyilván a szemétszállító társaság embereiben még nem alakult ki a zöld gondolkodás, hogy ne csak a szétszakadozott zsákokat szedjék össze, hanem az azokból kiszóródott szemetet is. Nyilván itt kellene először zöldségeket beszélni. Még ma. A világ minden tája ráér holnap is.
