A Kvazár és a Debreceni Egyetemi Színház előadása
Szereplők, alkotók:
- KIRKÉ – Pusztai Luca
- HOMÉROSZ – Marczin I. Bence
- ODÜSSZEUSZ – Somogyi Tibor
- HERMÉSZ – Formanek Csaba
Felhasznált szövegek – Margaret Atwood, Bertolt Brecht, Georg Büchner, Hamvas Béla, Homérosz, Friedrich Nietzsche, Pál apostol, Jean-Paul Sartre, Slavoj Zizek, a Harcosok klubja, valamint a szereplők saját szövegei – alapján írta és az előadást rendezte: Formanek Csaba
Részlet a szövegből
1. HOMÉROSZ – ODÜSSZEUSZ
HOMÉROSZ Szeretnéd?
ODÜSSZEUSZ Úgy érted…?
HOMÉROSZ A csajt. Szeretnéd?
ODÜSSZEUSZ Ja. Hú! Persze!
HOMÉROSZ Na persze. Álmodik a nyomor.
ODÜSSZEUSZ Szeretném!
HOMÉROSZ Felizgultál?
ODÜSSZEUSZ Hát… felizgultam!
HOMÉROSZ De ez egy istennő.
ODÜSSZEUSZ Látom… Kicsit fiatal… Hány éves?
HOMÉROSZ …18.
ODÜSSZEUSZ Szűz?
HOMÉROSZ Viccelsz?
ODÜSSZEUSZ És… Mennyibe kerül?
HOMÉROSZ Van pénzed?
ODÜSSZEUSZ Van!
HOMÉROSZ Mennyi?
ODÜSSZEUSZ Van!
HOMÉROSZ De mennyi?
ODÜSSZEUSZ Van!
HOMÉROSZ De honnan van?
ODÜSSZEUSZ Van!
HOMÉROSZ Ugyan honnan lenne neked?
ODÜSSZEUSZ Loptam!
HOMÉROSZ Kitől loptad?
ODÜSSZEUSZ Mindenkitől.
HOMÉROSZ Te mindenkit meglopsz?
ODÜSSZEUSZ Mindenkit!
HOMÉROSZ Ki vagy te, hogy mindenkit meglopsz?
ODÜSSZEUSZ Aki király, az mindenkit meglop.
HOMÉROSZ És kiktől lop, aki olyan nagy király?
ODÜSSZEUSZ Koldusoktól.
HOMÉROSZ Koldusoktól?
ODÜSSZEUSZ Tőlük!
HOMÉROSZ Meglopod a koldusokat?
ODÜSSZEUSZ Meg én!
HOMÉROSZ Te! Meglopod a koldusokat?
ODÜSSZEUSZ Meg hát!
HOMÉROSZ A koldusokat! Meglopod!
ODÜSSZEUSZ Meg bizony!
HOMÉROSZ Te tényleg meglopod a koldusokat?
ODÜSSZEUSZ Bizony meg! Lopok, csalok, hazudok!
HOMÉROSZ De nagy jampi vagy, Odüsszeusz! Várj csak, nem ismerlek én téged valahonnan?
ODÜSSZEUSZ – Az egyetemről.
HOMÉROSZ – Ó, klasszika-filológia! Meg az Egyetemi Színpadról! Haha! Együtt bohóckodtunk! „Némely ember tehetsége kisebbnek tűnik fel, mint a mekkora, mert mindig túlságosan nagy feladatokat állít maga elé.” Na, kitől idéztem?
ODÜSSZEUSZ – Biztos Nietzschétől…
HOMÉROSZ – Talált, süllyedt, Odüsszeusz. Hahaha! Szóval fölvitte az isten a dolgodat!
ODÜSSZEUSZ Föl. Túl jón és rosszon! De te hogy süllyedhettél idáig?
HOMÉROSZ – Tudod, „mikor az ember vihogva nevet, fölülmúl minden állatot közönségesség dolgában.” Anyám javítóintézetben dolgozott. Megismertem lányokat. Őt is. Arra gondoltam… ebben is lehet jónak lenni.
ODÜSSZEUSZ – És jól megy az üzlet?
HOMÉROSZ – Nagy a konkurencia.
ODÜSSZEUSZ – Nem értesz a pénzhez.
HOMÉROSZ – Te talán értesz hozzá?
ODÜSSZEUSZ – Naná! Lopok, csalok, hamisítok, hazudok, sikkasztok, mindenkit megdugok. És most figyeljetek! Korrupt vagyok!
HOMÉROSZ És királynak érzed magad Odüsszeusz?
ODÜSSZEUSZ Királynak érzem magam Homérosz! Egyszerű ez… A nagy hal megeszi a kis halat. Ember meg… embernek farkasa! (röhög, aztán lazán) Aki szegény, annyit is ér! (a közönséghez) Elítéltek? Emelje fel a kezét aki sosem hazudott! Emelje fel a kezét aki sosem lopott! Emelje fel a kezét aki sosem csalt! Na, gyerünk! (lazán) Hát, ennyi!
HOMÉROSZ – Az ember miből él?
ODÜSSZEUSZ – Az ember eddig csak a bűnből élt.
HOMÉROSZ – Akkor… „Férfiúról szólj nékem múzsa…” (ki)
2. KIRKÉ – ODÜSSZEUSZ
ODÜSSZEUSZ – Szia.
KIRKÉ – Szia. Hogy szeretnéd?
ODÜSSZEUSZ – Öööö… nem tudom. Előbb talán ismerkedjünk meg. Ők nézni fognak?
KIRKÉ – Fizettek érte.
ODÜSSZEUSZ – Értem. Úgy más. Mi a kedvenc állatod? Nekem a macska. Rajzolok ide egy cicát neked, jó? Hogy vidámabb legyél. (rajzol egy macskát a tükörre rúzzsal) Ez a cica megvéd téged. Na milyen? Amúgy Odüsszeusz vagyok. Nem ismersz meg? Láthattál a tévében. Politikus vagyok. Igazából pártelnök. Na, mindegy. Gondoltam, jobb ha tudod. Elég nehéz meló, irányítani azt a sok idiótát. De legalább van pénzem. Téged is megfizetlek majd rendesen, ne aggódj. Amúgy nem szoktam ilyen helyekre járni. Csak megláttalak ott a bárban… Tudsz énekelni?
KIRKÉ – Kicsit.
ODÜSSZEUSZ – Szuper! Énekelj valamit. Legyen ez a kezdet! Na, gyerünk, ne legyél szégyenlős. Különben bepanaszollak a főnöknél. Na, nem kell félni, nem bántalak. Gyerünk.
KIRKÉ – Mit énekeljek?
ODÜSSZEUSZ – Amit akarsz. Amit tudsz.
KIRKÉ – Nem jut eszembe.
ODÜSSZEUSZ – Hát én tudjam? Na, gyerünk.
Énekel.
ODÜSSZEUSZ – Egész jó volt…
KIRKÉ – Még fejlődnöm kell.
ODÜSSZEUSZ Nem, tényleg, engem behúzott… Ülj ide vissza. Ugye nem félsz tőlem?
KIRKÉ – Nem.
ODÜSSZEUSZ – Hogy hívnak?
KIRKÉ – Kirké.
ODÜSSZEUSZ – Kirké?
KIRKÉ – Igen.
ODÜSSZEUSZ – Az milyen név?
KIRKÉ – Nem tudom.
ODÜSSZEUSZ – Milyen Kirké?
KIRKÉ – Semmilyen. Csak Kirké.
ODÜSSZEUSZ – Csak Kirké? De hát csak van valamilyen másik neved. Érted. Kovács, vagy Lakatos…
KIRKÉ – Nincs.
ODÜSSZEUSZ – Nincs rendes neved? Ez most komoly?
KIRKÉ – Csak Kirké.
ODÜSSZEUSZ – Aha… Na, akkor igyunk valamit. Van piád?
KIRKÉ – Van. Ott kint a konyhában.
ODÜSSZEUSZ – A konyhában. Na persze. (kimegy, kintről) Fura egy csaj vagy. A bárban egészen másnak tűntél. Ez a pacák, ez a Homérosz, ez rendes tag? (Kirké port szór az egyik pohárba) Nem bánt? Én még az egyetemről ismerem. Filozófiára járt. Én törire. Még színjátszottunk is együtt. Ilyen amatőr izében… Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Filozófiából kupi. De hát, ahogy mondani szokás, előbb a has, aztán a morál. Érted… (visszajön egy üveggel, tölt a poharakba) Tessék. Igyál egy kicsit. Oldódj fel. (isznak) Nem kell izgulni. Olyan… puhának tűnsz. Odaállnál a tükör elé? Jó. Nagyon jó. Rázd meg a hajad. Ez az! (csörög a telefonja) A francba! Most mit csináljak?! (idegesen járkál fel-alá a csörgő telefonnal, egyre jobban kétségbeesik) Ezt most nem vehetem fel… (leül, rezignáltan megvárja, amíg kicsöng. Ülnek csendben.)
KIRKÉ – Jól vagy?
ODÜSSZEUSZ – Jól… jól.
KIRKÉ – Miért nem vetted fel?
ODÜSSZEUSZ – Nem tudom… (hallgat)
KIRKÉ – Hazudhatnál neki valamit…
ODÜSSZEUSZ – Igen, abban jó vagyok.
KIRKÉ – És néha mégsem.
ODÜSSZEUSZ – Te szoktál… hazudni?
KIRKÉ (nevet) – Néha.
ODÜSSZEUSZ – Miért?
KIRKÉ – Miért?
ODÜSSZEUSZ – Miért?
KIRKÉ – Nem tudom… Néha úgy könnyebb.
ODÜSSZEUSZ – Ez, amit csinálsz… csinálni fogunk… érted… ez hazugság? Úgy értem, tetteted?
KIRKÉ – Mit?
ODÜSSZEUSZ – A szexet… Hány férfival voltál eddig? Nem, inkább ne mondd meg. Nem vagyok jól… Pedig azért jöttem, hogy jól legyek. A francba! Na! Kezdjünk neki… Táncoljunk. Gyerünk! Ehhez mit szólsz? (táncolnak) Tetszel nekem. Én is tetszem? Bevadulok! Ez a nyakkendő megfojt… Tudod milyen, amikor folyton komoly embernek kell látszani? Fullasztó! Nem bírom… Várj. Beteszek valami zenét. A hangulat kedvéért. Ülj vissza a székre. Igen. Ez jó lesz. (zene) Ne mozdulj, mindjárt jövök. Minden meglesz: macska, szék, zene. Simogasd meg a széket. Jó. Még. Jól csinálod. Szédülök. Elszédítesz. Vagy magamat szédítem el. Cica! Kezd beütni a cicc-cicc-cicc… a… cucc.
Bejön négykézláb, cicceg, röfög, röhög, fuldoklik. Elájul.
KIRKÉ
A Másik puszta jelenléte révén egy olyan helyzetbe kerülök, hogy magamról, mint tárgyról mondjak ítéletet, hiszen a Másik számára tárgyként jelenek meg. Minden, ami rólam a Másikkal való viszonyomban mondható, érvényes rá is. Mikor megkísérlem, hogy kiszabadítsam magam a Másik tartásából, a Másik megpróbálja kiszabadítani magát az enyémből; mikor megkísérlem alávetni a Másikat, a Másik megpróbál alávetni engem. A Másik szabadságát mint olyant szeretném megkaparintani. A szabadságot mint szabadságot akarom birtokolni. Látom magamat, mert valaki lát. Mások előtt tárgyként jelenek meg. A másvalaki tekintete által úgy élem át magamat, mint a világ kellős közepén megmerevedett, mint veszélyben forgó, mint orvosolhatatlan lényt. Azt nem tudom, ki vagyok, sem azt, hogy mi a helyem a világban, sem azt, hogy a világ, amelyben vagyok, melyik arcát fordítja másvalaki felé. Arra vagyok ítélve, hogy mindörökre lényegemen túl létezzem, túl tettem indokain és mozgató rugóin: arra vagyok ítélve, hogy szabad legyek.
