Friedrich Dürrenmatt
(Konolfingen, Svájc, 1921. január 5. – Neuchâtel, 1990. december 14.)
Tulajdonképpen
csak olyankor hiszem, hogy vége a világnak,
amikor újságot olvasok.
Titokzatos éj. Végtelen és fenséges.
A Jupiter és a Saturnus bevillog az ablakrácson át,
s kinyilatkoztatja a mindenség törvényeit.
*
Umberto Eco
(Alessandria, 1932. január 5. – Milánó, 2016. február 19.)
A könyvek nem ritkán a könyvekről szólnak:
olyan, mintha egymás között beszélgetnének.
Ennek fényében a könyvtár számomra mindennél izgatóbb volt.
A hosszú, évszázados mormogás színhelye, egy felfoghatatlan dialógus az írótáblák között,
egy élő dolog, az erő tartálya, amit nem uralhat emberi ész, a titkoknak számtalan elme által épített kincstára, mely túléli alkotóit és közvetítőit.
*
Krasznahorkai László
(Gyula, 1954. január 5. –)
Magunk is események hálózata vagyunk,
ahol a mi enyhén változó állandósulásunkat
vagy ideiglenes fenntarthatóságunkat
nem is köszönhetjük másnak, mint ama ténynek,
hogy események képesek
hasonló események megteremtésére is.
*
Marilyn Manson
(Canton, Ohio, 1969. január 5. –)
A világ összes
kábítószere sem menthet meg
minket önmagunktól.
Hiszem, hogy az álmok állnak
a legközelebb ahhoz, ami a jelen-korban élő embereknek
rendelkezésére áll az időutazáshoz.
*
Nagy Zopán
(Gyoma, 1973. január 5. –)
Gumikoporsó
Vagyok. – Őrültek gyöngéd,
Puha nászágya…
Üvegkés vagyok. –
Hús-vér koporsóba zárt
Apokalipszis…
