Rettenetes meleg van, amikor felülök a vonatra Balatonakarattya felé. Tapadok a műbőr ülésre, belémszivárog a MÁV-szag. Sajnálom magam, hogy a Balaton calici-vírussal van teli s csak félve élvezhetem majd a tó hűsét, ha egyáltalán. Hamarosan azonban felfigyelek a folyosóról beszűrődő beszélgetésre, még a vaskerekek zakatolása mellett is tisztán kivehetőek a szavak. A rádióban mondták ma reggel, hogy már kifogástalan a Balaton vize, majdnem iható tisztaságú.
Nem nézek utána a kijelentés hitelességének. Irracionális, intuitív hangulatban vagyok, s nekem ennyi éppen elég, hogy megnyugodjak és a lubickolás ideája körüli fenyegető árnyak eloszoljanak.
A balatonakarattyai strandon valóban gondtalanul (és spirituálisan) fürdőznek a fesztiválozók. Nekem se lett bajom, pedig elég messzire beúsztam (s a szörfös jógának köszönhetően még fejen is álltam a vízen.)
Napokkal később esik csak le a tantusz, hogy mi is történt. Az Evernessen összegyűlt szellemi vezetők és gyógyítók transzcendens energiájának egyesítésével és eszkalálásával sikerült a Balatonon lebegő fekáliaszigetet szublimálni. A habzó barnás massza (a média itt-ott csak kakiszörnynek titulálta a jelenséget) először légneművé szublimálódott – több szemtanú látta a tó vize felett lebegő rózsaszínú, homályosan kavargó ködfoltot. A közös meditációknak köszönhetően ezt a rózsafosfelleget is sikerült annulálni. A tisztítótüzet idézték meg a mesterek.
