(Előzmények: Bezárt a hetvenéves zsennyei művésztelep – 2024, szeptember)
Ősszel megírtam a Magyar Hangban, hogy hetven év után bezárt a Zsennyei Alkotóház (Bezár a Zsennyei alkotóház, Magyar Hang, 2024. szeptember 27.) a magyar művészet kiemelkedő helye, amely a magyar állam tulajdonában (volt?), s arra hivatott, hogy magyar alkotó művészek értékes műveket hozhassanak létre. Esszémben megírtam röviden Zsennye történetét, leírtam, hogy
a felelősség a működtető „Petőfi Kulturális Ügynökséget” és az azt vezető Demeter Szilárdot és a magyar kormányt terheli.
Bár pontosan tudom, hogy írásomnak volt visszhangja művészek és magánemberek körében, és engem is nagyon sokan megkerestek utána, de alapvető változás nem történt, sőt a helyzet egyre súlyosabbnak és reménytelennek látszik.
Ma Zsennye, holnap a Szigligeti Alkotóház, az Akadémia és az egyetemek és így tovább. Ma a kultúra és a művészet, holnap az oktatás és a tudomány felszámolása zajlik.
Sajnálattal láttam azonban azt, hogy sem a magyar sajtó, sem a magyar nyilvánosság, sem a magyar politika nem értette meg, hogy mennyire fontos ügy ez. Úgy tűnik, hogy nem teljesen világos, hogy az az ország, ami nem ad a kultúrára, művészetre, amely nem ad az oktatásra és a tudományra: elveszett. Ám ahelyett, hogy azzal lennék megvádolva, hogy csak siránkozok, s ahelyett, hogy megismételném Zsennyéről szóló előző írásomat, engedjék meg, hogy leírjam mit lehetne tenni 2025-ben, hogy Zsennye megmaradjon és miért olyan fontos ez.
Az alábbiakban összefoglalom véleményemet és javaslataimat a zsennyei kastély és az alkotóház jövőjével kapcsolatban, azzal a megjegyzéssel, hogy független költőként, íróként, szentendrei méhészként én nem diszponálok az ügy felett, de kifejezem reményemet, hogy vannak még értelmes emberek ebben az országban, akik megfontolják, ha egy írástudó emeli fel szavát. Akár most, akár később.
Tehát
a Zsennyei Alkotóháznak, ahogyan a Szigligetinek is történelmi és kulturális jelentősége van.
Zsennye és a kastély történelme gazdag és sokrétű, számos történelmi esemény és személy kapcsolódik hozzá – mindezeket csak részben ismertettem korábbi írásomban. Ez a történelmi háttér fontos alapot jelenthetne, amelyre építve a kastély jövőbeni funkcióját is újragondolhatjuk, meghatározhatjuk és mindeközben a magyarság egy fontos emlékhelyét sem hagyjuk elveszni.
Az alkotóházaknak jelentős szerepe van a magyar kultúra formálásában, így az elmúlt hetven évben Zsennye is fontos szerepet játszott a művészek, írók és alkotók számára is. Az ilyen helyek inspiráló környezetet biztosítanak és hozzájárulnak a kulturális élet gazdagításához.
A kastély jelenlegi állapota (bezárták és az alkalmazottakat elbocsátották) és a bérleti díjak akadályozzák a folyamatos működést. Az épület és a kert felújítása és karbantartása, fejlesztése jelentős anyagi és emberi erőforrásokat igényel. Ez az, amire most a fenntartó hivatkozik, s most tekintsünk el attól, hogy mi és mennyit ér egy nemzetnek, nézzük inkább azt, hogy mit lehetne tenni ebben az esetben a jövőben.
Mi lenne a normális ebben a nem normális világban?
Amennyiben a kultúrát és a művészetet fontosnak tartjuk egy nemzet önértéke szempontjából, akkor abba folyamatosan be kell fektetnünk. Csak hogy tisztázzuk, azért fizetünk mindannyian adót, hogy ebben az országban legyen egészségügy, oktatás, tudomány és kultúra, tudniillik ezek azok a sarokkövek, amelyek modern, európai nemzetté tehetnek minket. Ildomos lenne tehát szerintem kormányzati – vagy akár magánbefektetők – bevonása, hogy a kastély és kert, vagyis az Alkotóház és környezete állapotát hosszú távon fenntarthatóvá tegyék. Igen, szerintem az állam feladata, hogy fenntartson olyan helyeket a hazában, ahol magyar művészek alkothatnak, ahogy az is a feladata, hogy lehetősége legyen magyar tudósoknak tudományos munkát végezniük, de nem zárom ki a lehetőséget, hogy ebbe más is beszálljon, sőt. Tudom, hogy erre vannak jó példák, meg lehet oldani.
Érdemes lenne a költségeket csökkenteni, vagyis az alkotók számára a bérleti díjakat újragondolni és olyan támogatási programokat, ösztöndíjakat kidolgozni, amelyek lehetővé teszik művészek és alkotók számára, hogy kedvezményes áron vehessék igénybe a helyszínt. Mindeközben, mivel Zsennye valaha egy önfenntartó gazdaság volt – erről korábbi írásomban szóltam – a gazdálkodást újra fel kell építeni és újraindítani, például egyedi ösztöndíjprogramok kidolgozása révén és segítségével, ahol alkotók és agrárszakemberek, művészek és kertészek együtt dolgozhatnak a művészetek és a tudományok közötti párbeszéd jegyében. Kommunikálni kell az eredményeket, azaz több nyilvános programot kell hirdetni Zsennyén és azokat el kell vinni nagyobb városainkba és a fővárosba is. Ezalatt több kulturális és oktatási rendezvény, kiállítás és művészeti esemény szervezését értem, amelyek összefoglalják a zsennyei alkotói munkákat, s nemcsak a helyieket vonzzák, hanem szélesebb közönséget is. Ez növelheti a hely ismertségét és vonzerejét. Partnerségeket kell kialakítani. Együttműködni elsősorban hazai, de akár külföldi, más kulturális intézményekkel, egyetemekkel, művészeti szervezetekkel, hogy közös programokat és projekteket valósíthassanak meg. Közérthető kommunikációval elképzelhetőnek tartom egyes programokra a közösségi finanszírozás bevonását, azaz olyan kampányok indítását, amelyek során a közösség támogatásával lehet pénzt gyűjteni a Zsennyei Alkotóházban zajló művészeti, alkotói, tudományos, interdiszciplináris programokra, kiadványokra. Továbbá kiállítások, konferenciák, találkozók és előadások szervezése, a szétlopott egykori könyvtár visszaállítása és legfőképpen egy tudásbázis alapítása és fejlesztése, vagyis egy generációkon átívelő oktatási központ létrehozása.
Mit kellene tenni?
Az első és legfontosabb a természeti és gazdasági integráció lenne. A természetközeli gazdálkodás visszaállítása, mint a veteményeskertek, gyümölcsösök, gyógynövényes kert és akár kisebb méhészet is, amelyek nemcsak a fenntarthatóságot szolgálnák, hanem szorosabb kapcsolatot is teremtenének az alkotók és a természet között. Ez különösen fontos lehet a művészi inspiráció és az ökológiai tudatosság növelése szempontjából. A Zsennyei Alkotóházban lehetne fenntartható ökológiai mintagazdaságot vinni. Az ökológiai mintagazdaság kialakítása révén Zsennye nemcsak a művészek és tudósok számára válhatna vonzóvá, hanem példaértékű központtá is, ahol a fenntartható életmód és gazdálkodás megismerhető és elsajátítható. Ezt a szerepet betölthetné a fenntartható mezőgazdasági technikák, a biodiverzitás megőrzése és az ökológiai lábnyom csökkentése terén. Mindeközben rendszeresen és hangsúlyosan művészeti, kulturális és tudományos programokat, workshopokat, találkozókat és konferenciákat szervezni, amelyek jelentősen növelhetik Zsennye vonzerejét és jelentőségét. Ezek az események nemcsak a résztvevők számára nyújthatnának tanulási és kapcsolatépítési lehetőségeket, hanem a helyi közösség számára is gazdag kulturális programot biztosíthatnának. A helyi közösséggel amúgy is együtt kellene működni.
‘A méhészet művészete’ című legutóbbi könyvemben hosszasan írtam arról, hogy milyen sokat tanulhatunk a méhektől, külön kitértem az „adaptív rezilienciára”. Az „adaptív reziliencia” tanítása és gyakorlása különösen releváns a mai gyorsan változó világban. A méhészet és más természetközeli tevékenységek révén a résztvevők megtanulhatnák, hogyan alkalmazkodjanak a változó körülményekhez és hogyan találják meg a fenntartható fejlődés útját, hogyan boldoguljanak a kihívásokkal szemben is. Érdemes hangsúlyt fektetni Zsennye történelmi és kulturális örökségének megőrzésére és bemutatására is. Például a fák és növények magyar és latin nevének kiírása (újra), valamint a hely történetének bemutatása a különböző korosztályok és látogatók számára hozzájárulhatna a környezet szellemi és kulturális gazdagságához.
Mindennek a megvalósításához azonban tényleg szükség van megfelelő gazdasági és politikai támogatásra, valamint a helyi közösség és a művészeti, tudományos élet aktív részvételére. A kormányzati és magánbefektetők bevonása, valamint a közösségi finanszírozási kampányok segíthetnek a szükséges források előteremtésében is.
Összefoglalva, Zsennye tökéletes helyszín lehet egy olyan komplex központ számára, amely ötvözi a művészetet, a tudományt és a fenntartható életmódot. Ha sikerülne megvalósítani ezeket az ötleteket, Zsennye újra jelentős központtá válhatna a magyar szellem, kultúra, művészet, irodalom és tudomány számára, amely inspirációt nyújt a jövő generációinak is.
Természetesen fentebb csak nagyon röviden, átláthatóan és vázlatpontokban foglaltam össze mindazt, ami egy többéves, lehetőleg ciklusokon átívelő és részletesebben kidolgozott terv kellene majd legyen, mindezt azonban abban a reményben tettem, hogy a Zsennyei Alkotóház megmarad és a magyar szellemi élet új és kiemelkedő központja lehet a XXI. században.
Most azonban úgy néz ki a dolog, hogy mindezeket csak én gondoltam végig, azok, akiknek ez feladata lett volna nem, vagy máshogyan gondolják, s a Zsennyei Alkotóházból valószínűleg hotel, vadászkastély, vagy valami hasonló lesz, esetleg végleg hagyják tönkremenni. És ha ezt hagyjuk, ha nincs elképzelésünk arra, hogy mit kezdjünk közös vagyonunkkal a „nagy harács” után, majd jön a „kis harács”, azaz a közvagyon után (közben?) jön a magánvagyon is. Ha valakinek tényleg fontos Magyarország múltja, jelene és jövője, akkor megérti, hogy hazánknak négy nagyon fontos közös ügye van, amit együtt kell megoldanunk, fenntartanunk és fejlesztenünk: az egészségügy, az oktatás, a tudomány és a kultúra. Ez a mi közös felelősségünk. Aki ezt nem érti meg, s merő önzésből vagy gyávaságból nem szól, nem cselekszik: az valójában részese hazánk szétlopásának, nemcsak vagyonának, hanem jövőjének is.
Abban bízom, hogy ezen az egy ügyön keresztül sikerült megmutatnom: lehet másképpen is gondolkodni közös örökségünkről. Lehet nem eladni, nem bezárni, nem hagyni tönkremenni, hanem megőrizni, újragondolni és élővé tenni. És abban is bízom, hogy mindazok, akikben él még lelkiismeret, hazaszeretet és bölcsesség, előbb-utóbb megfontolják ezeket a szavakat – és lehet még haza a magasban.
Az írás eredeti megjelenése:
„Haza a mélyben” – avagy javaslat a Zsennyei Alkotóház megmentésére
Magyar Hang, 2024. december 20.
