Zsennyei Alkotóház

„Haza a mélyben”– avagy javaslat a Zsennyei Alkotóház megmentésére, megtartására és fejlesztésére

Mit lehetne tenni Zsennyéért, ha nem lemondani, eladni vagy veszni hagyni akarnánk? Weiner Sennyey Tibor második zsennyei esszéje konkrét javaslatokat fogalmaz meg a Zsennyei Alkotóház megmentésére, megtartására és fejlesztésére: fenntartható ökológiai mintagazdaságot, művészeti és tudományos központot, ösztöndíjprogramokat, közösségi és nemzetközi együttműködéseket képzel el egy olyan helyen, amely hetven éven át szolgálta a magyar alkotókat. Az esszét a Zsennyei Alkotóház megmentéséért indított petíció háttéranyagaként közöljük.

Bezárt a hetvenéves zsennyei művésztelep – 2024, szeptember

2024-ben, hetven év után bezárták a Zsennyei Alkotóházat, a magyar képzőművészet, irodalom és alkotói élet egyik különleges emlékhelyét. Weiner Sennyey Tibor személyes és történeti esszéje nemcsak a zsennyei kastély múltját idézi fel a Sennyeyektől, Bezerédy Emmán és Békássy Ferencen át a háború utáni művésztelepig, hanem arra is választ keres: miért volna nemzeti érdek, hogy Zsennye ne pusztán megmaradjon, hanem újra élő, természetközeli, fenntartható alkotóhellyé váljon. Az esszét a Zsennyei Alkotóház megmentéséért indított petíció háttéranyagaként közöljük teljes terjedelmében.