Háttér-elemzés
Ha megfigyeljük Greco képein,
szövetszerűen terül szét a festék,
és gyakran a kép felső rétegében,
hová a nagyobb motívumot tették,
mindig megvillan valami különös,
mi nem fér már a matematikába,
és nem találjuk, hiába kaparjuk
rajta a lazúrt föl, előre vagy hátra,
mert belerajzolt valami egészen,
egy bonthatatlan, ismeretlen emlék,
és gyakran a kép felső rétegében,
hová a nagyobb motívumot tették,
rejtőzik még egy pont − s lesz ragyogó
a jól sikerült kompozíció.
Ültetés
Ahogy megszokta ezt Madame Blavatsky,
az úton nála kettő táska volt,
retiküljébe fölös apróságot,
elszórható virágmagot pakolt,
– Mit gondol ön a szellemtudományról? –
társalgott épp, de már mozdult keze,
a tengerparti köves kacskaringó
katánggal és pipaccsal lett tele,
mályvalila, zsálya és lágy iringó
magját emelte lassú esti szél
– A lótuszokról mi a véleménye? –
lendül a kéz, amíg a száj beszél,
talán akad, kit színe felvidít,
hullámzik majd a láthatatlan híd.
* Az eredeti történet prózában Osho Szabadság c. könyvében szerepel Helena Blavatskyról, aki a Teozófiai Társulat megalapítója volt.
Levél a kertből
Hogy értve van-e minden mozdulat,
tulajdonképpen ez most nem is számít,
üres papírként fénylik a tudat,
egy sugárnyaláb éppen rávilágít,
kényelmetlen helyzetében nem lát,
és nem is érti, hogy került oda,
melyik lehet az itt, a fel és az át,
a pszichéje most fénylő laboda –
ízetlen fű és kerti maglapél
honnan tudná, hogy magnak lenni jó,
széjjelhintik, hogy teremjen igét,
és begubózva mint egy embrió
írja levélre, míg az ősz telik:
lenyúlok még magamban Istenig.
