„Holnap indulok – az első hazai író-olvasó találkozóra” – írta ki Facebook oldalára, majd ma valóban belevágott a Jack London-túrába.
„Az idő pocsék lett, de a kedv, az izgalom, a kíváncsiság a régi. Legyen köd, szutyok, hideg, meleg, én megyek. Holnaptól belevágok, meglátjuk, miféle játék sül ki ebből a Jack London-túrából. Meddig bírom ötezerből? Hány kilométert teszek meg? Hány emberrel találkozom? Hányszor kell a nyitott ég alatt aludnom? Lesz-e mit enni? Találok-e munkát? Kötök-e új ismeretségeket?
És azt hiszem, most már mondhatom: Lengyelország és Észtország után ez lesz az első hazai író-olvasó találkozóm, hisz látszik, hogy főként olvasók küldtek meghívókat. Igaz, nem kevéssé rendhagyó találkozó lesz. De talán épp ettől jó. Személyesebb. Érdekesebb. 10 év után az első. Annak is örülök, hogy pár napja többen beszélnek Jack Londonról.
Kérlek benneteket, támogassatok az úton és éljetek az alkalommal: neten át irányíthattok egy írót.”
Miről is van szó?
„2016 Jack London halálának századik és születésének száznegyvenedik évfordulója. Ebből az apropóból, és mert
március elsején megjelenik az ő életén alapuló Jákob botja, Jack London ifjúkori csavargását követve, január 12-én reggel „világgá megyek”.
Országot látni, embereket és tájakat, gyakorlatilag pénz és mindenféle biztosítás nélkül, az olvasók és az utamba kerülő emberek jó szándékára és a véletlenre bízva magam. Hogy merre megyek, hová jutok, a véletleneken és a facebookon leadott szavazatokon múlik. Az útról folyamatosan tudósítok, és ha döntések elé kerülök, a döntés jogát átengedem az olvasóknak. Sokak szerint mifelénk a közöny és bizalmatlanság az úr. Szerintem pedig segítőkész emberekre mindenütt találni. Elválik majd, melyik igaz. Egy biztos: el sem indultam még, de máris lelkesít, hogy lehetetlen megjósolni, mi történik majd. Ritkán szoktam megosztást kérni, de most arra kérlek benneteket, osszátok ezt a bejegyzést, ahol csak lehet, mert adott esetben ezen múlhat, hogy pár nap múlva ágyban töltöm a januári éjjelt vagy hóban.”
Akik most kapcsolódnak be a játékba, azok itt tájékozódhatnak a részletekről.
Hogyan igazolja Centauri az úton, hogy valóban ő az?
Íme egy fotó. Ez a három ékszer lesz rajta. Nem valószínű, hogy e hármat együtt bárki hordhatja, azért sem, mert például a gyűrű egyedi darab.
Első nap
…amikor nem tudom, hol leszek majd éjszaka. És még jó pár dolgot szintén nem tudok. Ébredéskor azt vizsgáltam, mit érzek, és – szokatlan állapot már ez is – nem jutottam semmire. Viszont azt tudom, hogy arra kérdésre, hogy megszakíthatom-e az utamat, ha meghívó közelébe érek, elsöprő többség válaszolt igennel. Köszönöm a támogatásotokat, és bízok benne továbbra is. Ezt a szavazást is lezártuk, most megyek a cuccomért, és úgy 9 óra körül kiállok az útra. Hála Jacknek. 200 névjegy van nálam, adok mindenkinek, aki segítőkész. Vajon mennyit passzolok el ma? És ígérem, mihelyst tudok, jelentkezem!
Addig is hallgassátok meg, mit mond Jack a születése napjáról:
„Rajtam kívül nem szült senkit. Alighanem velem is véletlenül esett teherbe. Talán csak azért hordott ki, mert az állapota jó ideig fel sem tűnt neki. Ha rajta múlik, halva születek vagy elvetél, s hogy nem így történt, apámnak köszönhető, aki úgy etette kedvtelen és étvágytalan anyámat, mint a beteg madarat. Falatonként. Anyám rosszkedve és étvágytalansága mellett akár fel is szívódhattam volna, akár a tályog. Voltaképp apám hordott ki, amint a későbbiekben is ő volt egy személyben a férfi és az anya a mi szomorú családunkban.
Január 12-én jöttem a világra, mint mondják, az évszázad leghidegebb reggelén, anyám testén át, apám jóvoltából. Négy és fél kilóval születtem a Harmadik és a Bryant utca sarkán álló közkórházban. Nem kereszteltek meg, semmilyen egyháznak, felekezetnek tagja nem vagyok, szándékomban sem áll változtatni ezen, és azt is bátran kijelentem, hogy jóravaló apám igenis a kapitalizmus könyörtelen, emberellenes működésének esett áldozatul. Anyám kedélyhullámzása pedig nem pusztán egy különös és érzékeny nő depresszív hajlama, hanem a felső középosztálybeliek kényelméből, túlzott kifinomultságából fakadó dekadencia. Olyan ez, mintha a púder gyakori használata elmebajt okozna, az elmebaj pedig halált. Végső soron a púder lenne a felső középosztálybeliek elhalálozásának oka, amint a prolik haláláért a vég nélküli munka és a féktelen éhezés felel.
Anyám elegáns és finom, mint egy kámea. Tömjénillata van, elesett, szép, s ugyanakkor kulturáltan érzéketlen. A családjától örökölt sötét arisztokratizmus és melankólia annyira kínozza szegényt, hogy annak idején szoptatni sem tudott.”
(Részlet Centauri legújabb művéből, a Jákob botjából)
Folytatjuk…
